Közgyűlési meghívó

Tisztelt Alkotótársam!

Egyesületünk 2021. március 26-i elektronikus hírközlő eszközök alkalmazásával megtartott közgyűlésén elhatározott módon beszámoló közgyűlést hív össze az Elnökség.

Helye: Kondor Béla Közösségi Ház

Ideje:   2022.február 5. szombat, 15:00 óra.

(Határozatképtelenség esetén a megismételt közgyűlés 30 perccel később kezdi ülését. A megismételt közgyűlés az itt közölt napirendi pontok tekintetében a megjelent tagok számától függetlenül határozatképes.)

Napirendi pontok:

  1. Beszámoló a XVIII. kerületi Művészeti Egyesület 2021. évben végzett szakmai-közművelődési- valamint gazdálkodási tevékenységről
    Beterjesztő: Garamvölgyi Béla elnök
  1. A 2022. évi munka-, program-, és költségvetési terv beterjesztése
    Beterjesztő: Garamvölgyi Béla elnök
  2. SzMSz módosítása
    Beterjesztő: Frömmel Gyula alelnök
  1. Tisztújító Közgyűlést előkészítő Jelölő Bizottsági tagok felkérése, megbízása
    Beterjesztő: Frömmel Gyula alelnök
  1. Egyebek

Kérek minden egyesületi tagot, hogy tekintse kötelességének a részvételt, akadályoztatása esetén adjon meghatalmazást.

A kellő tájékozottság, valamint a közgyűlés hatékony munkájának elősegítése érdekében jelen meghívóval együtt csatoltan küldöm a 1-2. napirendi pont munkaanyagát, valamint a meghatalmazás-nyomtatványt és a hangfelvétel készítéséhez hozzájáruló nyilatkozatot.

Budapest, 2022. január 15.

Az Elnökség nevében tisztelettel:

Garamvölgyi Béla s.k.
XVIII. kerületi Művészeti Egyesület
Elnök

“IV. Itt. Most.” tárlat

Kedves Alkotók, kedves Barátok és Érdeklődők!

Amikor az „Itt.Most” évente megújuló tárlatára készülök, mindig kíváncsi vagyok arra, hogy ebben az időszakban éppen mi foglalkoztatja az alkotóművészeket. Mik azok a jelenségek, benyomások, tapasztalatok, amik megérintik őket. Mi az, ami szeretne megtestesülni és formát nyerni az anyagban? Mert meggyőződésem, hogy a mű nem egyszerűen bravúros technikai fogás, nem csak mesterségbeli tudás, vagy egy kreatív ötlet eredménye, nem. Annak valamilyen oknál fogva helye van itt a világban, szeretne megtestesülni, egy részt közvetíteni az egészből. A mű lehetővé teszi, hogy megragadhassunk olyan bennünk vagy körülöttünk zajló jelenségeket, melyek túlnőnek addigi ismereteinken. Pilinszky János költő szavaival: „A művészet a bizonyíthatatlan egész kifejezése (…) a teljesség lélegzetvétele.” Igen, ilyen alkotói „lélegzetvételeket” találunk a falakon, és a már jól ismert formavilágok mellett újszerű megoldásokkal is találkozhatunk.

Feltűnő irányváltást érzékelhetünk Ágoston-Papp Mónika tálkáit szemlélve. Az angyalok, kismadarak bájos világa eltűnt, helyette a természet letisztult, organikus mintázata tölti ki a domborulatokat. Újdonsága, hogy a kerámia felülete egy festészeti alkotásnak ágyazott meg. A karcolt vonalakból létrejött stilizált táj főszereplője a fa, mint az életút, a lélek szimbóluma tárja elénk az egyedüllét állapotait.

Hasonlóan Barti Magdolna munkáin, a belső és a külső világ találkozásának egy leleményes megfogalmazását láthatjuk. Az akvarell levegős, érzelmi árnyalatokban gazdag színfoltjait a tűhegyes vonalak alakítják át bejárható helyekké. A foltok és rajzolatok ilyen együttese egy kifejezetten érzékeny, belső lényeglátásra mutat, mely a művész korábbi alkotásain is szembetűnő.

Szintén a természetből nyert impressziót Buczkó Imre, aki egy Juhász Gyula vers sorain keresztül idézi fel a szeretett személyt, az együttlét emlékezetes pillanatát, amit a cikázó ecsetvonások tolmácsolnak. Elhagyva a földi tájakat, régi témájához, az Univerzumhoz tért vissza Orion kardja című képén. Az égi vadászként ismert csillagkép ezernyi apró fénypontját és a kavargó, színpompás ködöt bravúros technikai tudással ragadta meg, melyben jólesően elmerülhetünk.

Csillagokkal találkozhatunk, de máshogyan, Baranecz Katalin akril képén. A pasztózus, harsány festéknyomatokkal tarkított, strukturált festményen tekintetünk fókuszában, csillagkörök és ginkgo biloba levelek kerülnek, melyek a geometrikus alakzatokból építkező közeget felszakítják, s egyúttal az arany dicsőséges, szakrális színét hozzák magukkal. A kép hirdeti: térjünk vissza a természethez, az éghez, álmainkhoz!

Frömmel Gyula ismét egy elvont fogalom absztrakt leképezésére tett kísérletet. Az idő, mely óceánként vesz körül bennünket, képén különböző minőségű faktúrák, mintázatok, lendületes vonások együttes jelenlétéből alakul ki. Mindkét festményén a teret egy masszív tömeg szakítja át, melynek fragmentumai letűnt korokat idéznek, sötétlő örvények, és emberi alakok emelik ki a síkból, akár egy kincset, melyre most leltek rá.

Garamvölgyi Béla apró tájkivonataiban érdekes megfigyelni, ahogyan a látképek főbb erővonalai, tömegei, és a színárnyalatok rétegződése, egészen eltérő, változó érzelmi töltettel rendelkező karaktereket hoznak létre. Akár a Gödöllői dombság, akár a Balaton felvidék a kiindulási pont, mindegyikben egy-egy esszenciális részlet mutatkozik meg a valóságból, mely egy hosszan érlelt, belső alkotói folyamat eredménye.

Gedeon Irén a korábbi alkotásairól ismerős, egyedi technikájával az emberi létezés esszenciális tartalmát sűrítette az anyagba. Különleges, ahogyan az archaikus, vöröslő, barnás színárnyalatokban, újabb és újabb témákat kelt életre. Így például a buddhizmus által tanított „bardo”-t- avagy a köztes lét állapotát, melynek szüntelen áramlását megállítani nem lehet, csak a pillanat megragadható. Ez a megfordíthatatlan, folyamatos átalakulás és a pillanatok tovatűnő pontjai, amelyet az alkotó értő lélekkel megelevenít a vásznon.

Hatvani Orsolya egyvonalas rajzainak ereje a redukált, lényegi kifejezésben rejlik, mely szimbolikus jellé lényegíti át a súlyos, olykor bonyolult érzelmi állapotokat. A jel könnyen leolvasható a stilizált emberi alakok kéz vagy testtartásából, hiszen abból az ősi, archetipikus tudásból táplálkozik, mely az évezredek során belénk kódolta a test mozdulatainak jelentését. Ilyenformán az alkotó ezt az ősi tapasztalást idézi fel.

Nagyfokú alkotói ösztön és alázat kellett ahhoz, hogy Ilku János a megpenészedett régi diákat, ne megsemmisült daraboknak tekintse, hanem a természet által újraformált műalkotásoknak. Valóban, ahogyan ő mondta, természetből hozzá szegődött „alkotótársai” izgalmas formákat és alakzatokat hoztak létre a több mint 40 évvel ezelőtti képeken, ezáltal újabb jelentésrétegeket és asszociációik sorait fedezhetjük fel figyelmes szemlélésük során.

Kolláth Mariann az éjjel titokzatos élővilágának ábrázolása mellett az entrópia fizikai fogalmát képezte le vizuálisan a vászon nyers anyagán. Az entrópia egyik meghatározása szerint a spontán folyamatokban a rendezetlenség növekszik, az energia szétszóródik. Ha a festő kezének öt ujját, öt felé húzza az ösztön öt kismadara, vajon a törvényszerű szétszóródásból keletkezhet-e műalkotás?

Újra egyéni mitikus birodalmába vezet be E. Kottek Péter, ahol mitologikus lények, titánok, lovagok és az univerzum ismeretlen bolygói naturalisztikus hűséggel mutatkoznak be előttünk. Az időben létezés és a kitörés lehetőségének kérdéskörét ugyanígy saját univerzumának önálló szimbólumaival jeleníti meg, ahogyan az ember változatos megnyilvánulásait is, groteszk, hibrid lények formájában ragadta meg. A szürreális világok közötti kapcsolat, a művész kézjegye, önmaga manifesztációja az apró fekete alakban.

Kurucz Ferenc természethez fűződő szoros kapcsolata ezúttal egy általa kevésbé használt technikában nyert formát. Az akvarell könnyedsége, és lebegése, leginkább az Őszi fények című munkáján tűnik szembe, ahol a fák közé beszűrődő gyöngéd napsugarak, titokzatos atmoszférát hoznak létre a tájban. Az alkotásban a Lélek érzékenysége és törékenysége lelt visszhangra.

Lenkes Ildikó komolyan vette a művész társadalmi felelősségvállalására vonatkozó feladatot, amikor fotószerű hűséggel megfestett alkotásával a környezetszennyezés, azon belül is, az élővizek szennyezésére hívja fel a látogatók figyelmét. A magas szintű esztétikai élvezetet nyújtó képben felbukkan a játékosság, mintha röntgenszemüvegen keresztül néznénk át a nejlonzacskó csillogó anyagán, miközben tudjuk ez a valóságban elszomorító látványt adna.

Mayer Irén a kubisztikus formavilág felé fordult Ózdot és Egert ábrázoló városképein, bár a látvány nem széttöredezett síkokból épül fel, inkább témaválasztásában és összhatásában közeledik a geometrikus megoldásokhoz. A váltakozó színekben felbukkanó épületrészek, és természeti motívumok ritmikus tagoltsága, vidámságot, játékos hangulatot kölcsönöznek a ceruzarajznak.

Nagy Ernő a velencei óváros titokzatos, sejtelmes hangulatát idézi meg az épületek, terek valószerűtlenül összemosódott részleteiben, melyek a helyszínen kialakult benyomásokat, érzelmeket tolmácsolják. Az expresszív, virtuóz vonalvezetés és az élénk színekben tobzódó felületek érzékletesen közvetítik azt a töménytelen gazdagságot és romantikus miliőt, amely Velence sajátja.

Hasonlóan a víz városába kalauzol minket Oszter Dezső, aki az impozáns épületek és a víztömeg mentén ragadta meg Velence szépségét. Könnyed ecsetkezeléssel felhordott impressziói, szűk képkivágatokban jelennek meg, az atmoszférát a vízből párolgó, nedves levegő uralja.

Hol összesűrűsödő, hol lebegő, lendületesen áramló vékony vonalhálókból szövődnek Ruttkay Sándor emberalakjai. A pasztellkréta sejtelmes rajzolataiban idős emberek különböző arcai tűnnek fel. Karakteres vonásaik olyan könnyedséggel kapcsolódnak egymásba, mintha egy folyamatosan írott, kalligrafikus szövegről lenne szó. Az ábrázolt személyekben jelenlévő érzelmi feszültséget bravúrosan láttatja az árulkodó gesztusokkal, a beszédes kezekkel valamint néhány hangsúlyosabban húzott vonallal.

Schmidt Gabriella visszatért az általa oly szívesen ábrázolt női archoz, mely ezúttal a teljes vásznat kitölti. Az aprólékosan kidolgozott érzékszerveket, gondosan körülhatárolt kontúrvonalak emelik ki. A vöröslő haj és a sárgás ajkak az egyébként szürke tónusokban játszó, szuggesztív alkotás főszereplőivé válnak, a femme fatale, azaz a végzet asszonyának vonzerejét sugározzák.

Siklós Péter ismét egy szenvedélyes jelenet extatikus pillanatának megörökítésében jeleskedett. A férfi és nő között izzó érzéki vágyat elementáris erővel ragadja meg, a sötétből kivilágló testek párhuzamos mozgásával, az egymásra felelő arcjátékokkal, illetve a fény-árnyék kontraszt kitűnő alkalmazásával.

Török Ibolya szobrászati alkotása egyetlen kőtömbből kifaragott, mégis két egymásnak feszülő, lágyan ívelődő alakzatra bomlik, mely két Lélek között létrejött megismételhetetlen pillanatot önti a félmárvány maradandó anyagába. A tardosi vöröskő rendkívül izgalmas mintázatai, a csiszolt felületén koncentrikus körök valamint a horzsolásra emlékeztető nyomok kitágítják a művész által kialakított formák jelentéskörét. A találkozás életet adó érintésének továbbáramló hullámzását és az óhatatlanul kialakuló sérüléseket vélhetjük felfedezni benne.

T. Szabó Magdolna alkotótábori pillanatképei közül a plein air készült szentimrei dűlő fáját emelném ki, melyet különös lendülettel, érzelmekkel telítve elevenített meg a papíron. A vastag, pasztózus festékréteggel, és az élénk, energetizáló színvilágával a fa nyújtózó ágaiba életet injektált, nem csoda, hogy ágai szétfeszítik a kép keretét. A természet csordultig telítődik nedvességgel, élettel, a nyár bujasága érzékelhető minden részletében.

Az „Itt.Most” 2021-es tárlatán ismét egy színvonalas válogatás gyűlt össze. Láthatjuk, hogy az alkotóművészek önálló stílusviláguk megőrzésével találtak módot az újabb gondolatok, benyomások, érzések rögzítéséhez, és ezek az apró változások mind figyelemreméltóak, ugyanakkor arra is találhatunk elöljáró példát, hogy kilépve a megszokottból, a jól bevált technikai megoldásokból egészen váratlan eredmények kerülhetnek napvilágra.

Szabó Zsófia Lilla
művészettörténész
Pestszentlőrinc, 2021. 11.03.

Eseménysorozat a magyar festészet ünnepén


Sipos Endre megnyitója, KBKH

“A Magyar Festészet Napját több helyszínen és igazán sokszínű eseménysorozattal ünnepelték meg a kerületi képzőművészek.

Ezt a művészeti eseményt szakmai és civil kezdeményezésként Bayer Ilona, Bráda Tibor, Fabók Gyula, Szentgyörgyi József és Zsolnai Gábor koncepciója szerint 2002-ben rendezték meg először. A második évben a program már kétnapos volt, s Huller Ágoston kezdeményezésére akkor csatlakozott az eseményhez Pestszentlőrinc-Pestszentimre is. Annak idején jellemzően két kiállítótérben, a Városháza Galériában és a Kondor Béla Közösségi Házban mutatták meg a munkáikat a helyi, illetve a kerülethez kötődő képzőművészek. E szép ünnepnek 2018-ban a Kondor akkori igazgatója szabadban főzéssel, nyílt alkotónappal és kiállításokkal fesztiváljellegű arculatot adott.

Garamvölgyi Béla szerint ez az elképzelés működik ma is, annyi változtatással, hogy mindhárom művelődési intézményt átszőtték a programjaikkal. A XVIII. kerületi Művészeti Egyesület elnöke elmondta: a Kondor mellett Kolláth Mariann vezetésével a Rózsa Művelődési Ház is rendezett work-shopot. A Városháza Galériában október 11-én nyílt kiállítás egyfajta „nyitányként” funkcionált, ahol a látogatók az alkotónapon és a művésztelepeken készült munkákból tekinthettek meg válogatást.

– A PIK-ben egy új sorozat kezdetének szánt tárlatot indítottunk, a Kis képeket. Ennek alapkoncepciója az, hogy a méretnek semmi köze a monumentalitáshoz, azaz kis méretben is lehet „nagyot” alkotni. Igaz ez fordítva is. A tárlatot Frömmel Gyula és Vankó István rendezte kiváló érzékkel – hangsúlyozta Garamvölgyi Béla.


Hemrik László megnyitója, PIK

A Kondorban pedig október 15-től a hónap végéig volt látható a fő attrakciónak számító  Plein-air asszociációk című tárlat. Ide meghívásos alapon bekerültek olyan művészek is, akiknek a tevékenysége és az alkotói kvalitásai emelték az ünnep fényét. Az egyesület tagjaival együtt kiállított Breznay András, Ghiczy György, Laukó Pál, Ludmann Mihály, Magyar József és Vankó István is.

E rendezvénysorozathoz mindig köthető egyfajta szellemiség is. Tavaly M. S. Mester emlékezete állt a középpontban, idén a Világtáj témát dolgozták fel az alkotók, melynek eredete Dürer és mások munkásságától kiindulva egészen napjainkig tart. Alapja a tájélmény, valamint az, hogy mit is kezdenek vele. A nyári művésztelepeken kezdődött el a témakör feltárása, majd néhány hónap „érés” után, Szent Lukács napjához időzítve adhattak számot az alkotók a termésről.

Különleges egybeesés, hogy éppen a Kondorban megnyitott kiállítás napján vehette át három kerületi művész – Bodnár Imre, Sándor József Attila és Garamvölgyi Béla – az Ajka Tárlat országos seregszemle díjait, erősítve ezzel a XVIII. kerület jó hírét.

B.Z.”

forrás: https://www.varosgazda18.hu/wp-content/uploads/2021/11/BP18_2021_10_oldalank%C3%A9nt_kicsi.pdf

Visszapillantó: nyári művésztelep Pestszentlőrinc-Pestszentimrén

Terepmunka

Július első hetében Pestszentlőrinc-Pestszentimre különféle közterületein sétáló, sportoló, vagy egyszerűen a hőség elől a parkokban enyhülést kereső lakosok szokatlan tevékenységet végző emberekkel találkozhattak: a műtermek csendjében alkotó művészek is „kiköltöztek” a szabadba, plein-air tanulmányrajzokban- és festményekben örökítve meg kerületünk egy-egy nevezetes és (méltán) kedvelt részletét.

A szabad levegőn történő alkotás módszerét az impresszionisták tették – a XIX. század utolsó harmadában – híressé, de magyar vonatkozásai is közismertek; elég, ha csak a nagybányai művésztelep működésére utalunk.

A „Plein-air asszociációk” című alkotótábort a XVIII. kerületi Művészeti Egyesület tagjai számára hirdették meg. Olyan jelentős művészek fogadták el a meghívást és dolgoztak együtt a Kondor Béla Közösségi Ház és Intézményei Madách utcai alkotóházában, mint Ágoston-Papp Mónika, Baranecz Katalin, Barti Magdolna, Frömmel Gyula, Garamvölgyi Béla, Gedeon Irén, Lenkes Ildikó, Nagy Ernő Zsolt, Rumi Rózsa, Schmidt Gabriella, Siklós Péter, T. Szabó Magdolna.

 

Megnyitó előtti pillanat

A művésztelep programjáról

A 2021-es művésztelep a XVIII. kerületi Önkormányzat Civil Alapja és a Kondor Béla Közösségi Ház támogatásával jött létre. Június 5-i megnyitásakor Máté Zsuzsanna intézményvezető köszöntötte a megjelent művészeket. A nyitó nap egy tematikus, vetített képes előadással folytatódott, melynek célja az volt, hogy művészettörténeti előképek segítségével motiváljon, és koncepcionális irányultságot vázoljon fel. A program délután a Kossuth téren folytatódott, ahol a rekkenő hőség ellenére sorra készültek vázlatok és képek.

A “világtáj”-problematika bemutatása- és elemzése Dürer alkotásán
Hozzászólások, kérdések is érkeztek

Kedd reggel igazi vadregényes helyszínen – Belsőmajor dűlő területén – folytatódott a terepmunka; délután pedig a műterem csöndje (és hűvöse) adott enyhülést.

Nagy Ernő és Frömmel Gyula
Facsoport (motívum) a Belsőmajor-dűlőben
Baranecz Katalin

Szerdán és csütörtökön a Brenner János park (Büdi tó) és a pestszentimrei Hősök tere környékén folyt motívumgyűjtő munka.

Alkotók a Brenner-pakban
Inspiráló környezetben

Ezt követően, csütörtök délután afféle „műteremszemlét” tartottak, ahol lehetőség nyílt egyfajta „egyben látásra” egymás munkáinak megismerésére, elemzésére és megvitatására. Mindez természetesen sok-sok beszélgetéssel, mely – az év folyamán egymástól elkülönülten dolgozó művészek számára – igazi közösségi élménynek bizonyult. Egymástól tanulni, inspirálódni és fejlődni – óriási lehetőség; és ki-ki szívesen is élt vele.

Elmélyült munka a műterem csendjében (Ágoston-Papp Mónika)
T. Szabó Magda
Nagy Ernő

Természetesen, volt olyan alkotó is, aki alkotói munkamódszere miatt saját műtermében dolgozott.

A második hét intenzív műtermi munkával telt; a helyszíneken készült vázlatokból építettek kompozíciókat- képeket. A művésztelepet egy második bemutató zárta, az immár szokásosnak tekinthető elemzésekkel, beszélgetéssel – terített asztal mellett, hogy az elkészült művek megtekintése során ne csak a szemek lakjanak jól.

Az érdeklődők a tíz nap során keletkezett művekkel a szeptemberi Kerítés-kiállításon, illetőleg az októberi Magyar Festészet Napja programsorozat keretében fognak találkozni; akik pedig kíváncsiak és nem szeretnének ennyit várni: bátran keressék fel az Egyesület honlapját, vagy a részt vevő művészek és az Egyesület Facebook oldalát.

 

Riport – a művésztelepről alkotói szemmel

Milyen – szakmai- kihívást jelentett az alkotótábor programja?

Ágoston-Papp Mónika keramikusművész: Számomra abszolút kihívás volt a tábor programja, hiszen én keramikusként eleve más műfajban alkotok, a festészetben nem vagyok járatos. Ehhez képest külön izgalmas volt, hogy a tábor fókuszában a plein-air festés állt. Terepen, szabad ég alatt, napfényben festeni nagy kaland és tanulás volt!

Baranecz Katalin festőművész: Én saját stílusomban festettem. A műtermi munka során használtam fel a plein-air motívumokat.

Frömmel Gyula festőművész: Jóllehet, készítettem már eddig is több sorozat plein-air akvarellt, de nem akartam ennyire direkt módon eleget tenni a felhívásnak, inkább a tábor címében meghirdetett fogalompárból az asszociációra helyeztem a hangsúlyt.

Gedeon Irén festőművész: Inkább otthon alkotó típus vagyok, így a közösségben való munka jelentett kihívást, de a jó beszélgetések, előadások segítettek ezt legyőzni.

Lenkes Ildikó festőművész: Plein-air asszociációk programja alapvetően azért jelentett kihívást számomra, mert az elmúlt években konceptuális, nem látvány alapú képeket festettem. Most viszont egy alapvetően látvány-alapú témát kellett összeegyeztetnem a munkáimmal; mindezt úgy, hogy ön-azonos maradjak. Úgy érzem, ez sikeresen létrejött.

Nagy Ernő Zsolt festőművész: A tábor programja nagyon megfelelt a szakmai habitusomnak. A plein-air asszociációk nagyon jó feladat volt, az akvarell, mint technika számomra nagyon kedvelt kifejezési módszer amit bele tudtam illeszteni a tábor programjába. Néhány képet akril festéket használva festettem meg, ez komolyabb kihívás volt számomra mivel kevesebbet dolgoztam ezzel az eszközzel.

Rumi Rózsa festőművész: Tulajdonképpen a kedvenc festői témámat célozta meg a tábor programja.

Schmidt Gabriella festőművész: A meghirdetett műhelymunka mellett, ami a szokásos rutint hozza, külső helyszínen rajzolást, festést, melyet nem szoktam meg. Eddig ezeket a tevékenységeket nem tettem szabadban.

Siklós Péter fotóművész: Technikai szempontból nagy probléma volt a fénycsövek keltette vibrálás és a bejövő természetes fény keveredése főleg a szín hűség szempontjából. A portrék készítése baráti közegben örömteli munka volt.

T. Szabó Magdolna: A tájképek kapcsolatos asszociációk tudatosítása, a kompozícióban, a színekkel való kifejezésben.

Mennyiben érzed hasznosnak az itt töltött időszakot?

Ágoston-Papp Mónika keramikusművész: Nagyon örömteli hozadékai voltak az alkotótelepnek számomra. Egyrészt közelebbről megismerhettem alkotótársaimat az egyesületből és azon túl, hogy ezek a kapcsolatok sokat hozzátettek a tábor hangulatához, azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy hosszútávon közös munkákat is eredményezhetnek. Az emberi kapcsolatokon túl sokat tanultam a festésről, amiben régóta szerettem volna kipróbálni magam. A művésztelep professzionális festőművészei nagyon támogatóak és segítőkészek voltak, bármikor kérhettem véleményt, tanácsot, technikai útmutatást tőlük. Vallom, hogy mindenkinek jót tesz, ha időnként kilép a komfortzónájából és olyasmivel próbálkozik, ami nem része a megszokott rutinjának. Ezek a kísérletezések, próbálkozások azután, visszatérve a szokásos tevékenységhez -esetemben a kerámiakészítéshez – új tartalmakat, felismeréseket, ezáltal megújulást hozhatnak a hétköznapokban.

Baranecz Katalin festőművész: Jobban megismerhettem a tagságból a velünk alkotókat.

Frömmel Gyula festőművész: Együtt alkotni és jobban megismerni a tagtársakat, ez mindig hasznos.

Gedeon Irén festőművész: Garamvölgyi Béla vetítéses előadásai, lenyűgözőek, magas szintű szakmai ismerete, példamutató volt számomra. Inspiráló volt megismerkedni mások technikáival, festői világával és átadni az enyéimet, tartalmas beszélgetések, jó hangulat segítette az alkotó munkát.

Lenkes Ildikó festőművész: Mindenképpen hasznosnak érzem a művésztelepen való részvételt. Emberileg is sokat adott – sok kedves, izgalmas, érdekes alkotótárssal ismerhettük meg jobban egymást – és szakmailag is inspirált, gazdagított. Elsőként említhetem, hogy új témát (sorozat indulását) kaptam a programtól, de legalább ennyire fontosnak tartom a művésztelep alatt folytatott oldott hangulatú szakmai beszélgetéseket.

Nagy Ernő Zsolt festőművész: Nagyon hasznosnak tartottam a tábort, mind szakmailag, mind emberileg. A közös alkotás, a szakmai beszélgetések nagyon inspiratívan hatottak a szakmai fejlődésemre.

Rumi Rózsa festőművész: Az együtt töltött idő, a természet csodálata, az elkészült vázlatok pedig intenzív munkára  inspiráltak.

Schmidt Gabriella festőművész: Más téma kihívásával találkoztam. Alkotó társakkal való beszélgetés során többet tudtunk meg egymásról, családról. Megismerhettük a másik alkotó módszerét, technikáját, milyen alapanyagot, eszközöket, festékeket használ.

Siklós Péter fotóművész: Mindenképpen, szakmai és emberi kapcsolatok terén is.

T. Szabó Magdolna: Nagyon hasznos, szükséges volt az itt tapasztalt szakmai információ. Összekovácsolódott a csapat, sok segítséget kaptunk egymástól is, és építő tanácsokat a művészeti vezetőnktől.

Ha ki kellene emelned egy, a számodra lényeges/fontos/meghatározó mozzanatot/eseményt – mi lenne az?

Ágoston-Papp Mónika keramikusművész: Nehéz egy mozzanatot kiemelni. Nagyon inspiráló volt Garamvölgyi Béla bevezető előadása a világtájról, mely elindított a koncepciókeresés útján. A második napon a Belsőmajorban kezdtem megérezni a plein-air festés jelentőségét, látás- és szemléletformáló erejét. Fontos visszajelzéseket kaptam az első kipakolás és értékelés alkalmával, ezért ezt sem hagynám ki a felsorolásból.

Baranecz Katalin festőművész: Az, hogy együtt festhettem a többiekkel, és inspirálhattuk egymást.

Frömmel Gyula festőművész: Kizökkenni a megszokott alkotási szokásokból, alkalmazkodni a többiekhez, egyfajta „vérfrissítést” jelent a mindennapi rutinokhoz képest.

Gedeon Irén festőművész: Örömömre szolgált, hogy érdekesnek találták azt a technikát, amit műveimben alkalmazok és sokat tanultam másokéból. Érdekel más művészek hogyan alkotnak és szívesen adom át én is kísérletezéseim során keletkező tapasztalatokat.

Lenkes Ildikó festőművész: A művésztelep összességében hatott rám, de mindenképp kiemelném Garamvölgyi Béla kezdő előadását, amin keresztül plusz impulzusokat kaphattunk a téma feldolgozásához, alkotási folyamatok elindításához. Illetve a közös műteremszemlét is fontos pontjának érzem az együtt töltött majdnem két hétnek.

Nagy Ernő Zsolt festőművész: A szakmai értékeléseket emelném ki, nagyon sokat segített az elkészült munkák megbeszélése. A munkásságomban a tovább lépéshez szükséges instrukciókat, segítséget megkaptam és nagyon köszönöm.

Rumi Rózsa festőművész: Rendkívül hasznosnak és ötletesnek, valamint elgondolkoztatónak tartom az első napi bevezető előadást.

Schmidt Gabriella festőművész: Nagyszülőként csodálatos esemény az unoka megszületése. Vince unokámnak készítettem egy 22 rajzból álló könyvet. Kemény János költő minden képhez játékos verset írt. A képeket kiállítottam a XVIII. kerületi Főkönyvtárban, ahol 1 hónapig láthatóak voltak.

Siklós Péter fotóművész: Garamvölgyi Béla vetített képes előadása, ami számomra tanulságos volt. Tulajdonképpen mi fotóművészek is a fényekkel operálunk, de évszázadok óta csak a technika változott, és egy portrénál is erre kell figyelni – még ha rossz fényviszonyok között is kell dolgozni. Sajnos az adott helyszín nem volt optimális világítás szempontjából, de talán sikerült a maximumot kihozni az adott témából.

T. Szabó Magdolna: Bevezető, értékes előadás művészettörténeti áttekintéssel, vetítéssel, példákkal A Tájképi asszociációkról, a közös bejárások a tájban. Helyszíni beszélgetések, totózások, szakmai fogások, vázlatok készítése, azok megbeszélése. A végén közös értékelés…

Hogyan ítéled meg a felkínált program aktualitását, szellemi beágyazottságát?

Ágoston-Papp Mónika keramikusművész: Szerintem mindig aktuális, hogy gondolkodó, a világra reflektáló emberek hasonló szellemi közegben találkozzanak egymással, gondolatokat cseréljenek. Egy alkotó embernek különösen fontos, hogy ki-kilépve a magányos alkotási folyamatból „hasonszőrűek” társaságában legyen, megismerjen különböző szemléletmódokat, megközelítéseket, akár vitatkozzon azokról. Ezek a találkozások elmélyítenek, kikristályosítanak még éppen csak alakulóban levő, az adott időszakban talán még csak formálódó, homályos elképzeléseket, vagy új irányokba indítsák el a gondolkodást.

Baranecz Katalin festőművész: Tetszettek a programok, és amin lehetett, részt vettem.

Frömmel Gyula festőművész: A programokon az elejétől végéig minden részt vettem, ez elmond mindent.

Gedeon Irén festőművész: A program azért volt időszerű, mert a hosszú bezártság, magányban töltött idő után, közösségben tudtunk lenni, kimozdultunk komfortzónánkból és szellemi táplálékot is kaptunk-adtunk.

Lenkes Ildikó festőművész:  Úgy gondolom, hogy a szabadban való alkotásmód mindig is fontos volt a művészek számára. Már akkor is, amikor csak vázlatok, tanulmányok készültek a természetben. A realizmus megszületése és kiteljesedése óta sem vesztett aktualitásából; jóllehet, hézagokkal és különböző formákban tér vissza a 20. század folyamán. Jogos kérdés, hogy a 21. század elején van-e még helye a művészetben a tisztán látvány alapú festészetnek. Viszont azzal, hogy az „asszociációk” szó társult a plein-air-hez („Plein-air asszociációk”) olyannyira kinyitotta a témát, ami a művésztelepen résztvevő összes alkotó számára megfelelő szabadságot adott a munkájukhoz – függetlenül attól, hogy amúgy vannak-e természetközeli alkotásaik, vagy sem.

Nagy Ernő Zsolt festőművész: A felkínált program teljesen aktuális, a szellemi és szakmai iránya megfelelt az elképzeléseimnek az itt felvetett vizuális problémák teljes egészében beágyazhatók a művészet kortárs tendenciáiba.

Rumi Rózsa festőművész: Nagyon jól átgondolt program volt, ami a résztvevőknek – azaz személy szerint nekem is – nagyon kellemes volt. Külön kiemelném a szervezői rugalmasságot, amely teret adott az egyéni alkotói szabadságnak.

Schmidt Gabriella festőművész: Járvány utáni időszakban, nyitás után remek választás volt a „Plein air”, szabadban, terepen, nyílt levegőn, természetes fényekkel, a naturában való rajzolás, festés, mely felért egy kirándulással. Összekovácsolta a csapatot. Oldottabb volt, mint a városi környezet. A természet, a tájkép műfaja kihívást jelentett. A plein-airben nem kell mindent lefesteni, szelektálni kell, gondolkodni a lényegről. Míg a műteremben, stúdióban jöhetnek az asszociációk a témával kapcsolatban. Reményik Sándor:A gondolat szabad c. verse jut eszembe – örvénylik, szikráz, zúg a gondolat! – És amit akarok, azt gondolom. Repülj képzeletem, csillagokig szállj. – Repülj, semmi sem szegje a kedvedet, repülj, szakíts magadra az eget, építs vagy ronts, neked mindent lehet.

Siklós Péter fotóművész: Csapatépítés szempontjából jó ötlet volt megismerni munka közben is egymást, kezdetnek nem volt rossz, kár hogy ilyen kevesen jöttek el. Egy páran otthon dolgoztak, ami szerintem hiba volt, hiszen nem csak a végeredmény számít, hanem az együttlét. Ha ezt egy vidéki alkotóházban csináljuk, (sok ilyenben volt részem) akkor a munka után is együtt marad a társaság és az esti programok során jobban megismerjük egymást.

T. Szabó Magdolna: Magas igényű remek, élvezetes program, nagyon aktuális a csoport fejlődése szempontjából, de egyéni alkotások készítésénél is nagyon hasznos.

Sikerült-e megvalósítanod elképzeléseidet, terveidet?

Ágoston-Papp Mónika keramikusművész: Őszintén szólva, én nem érkeztem konkrét koncepcióval a táborba – viszont azzal távoztam.  Azzal a szándékkal érkeztem, hogy kipróbáljam magamat egy számomra járatlan, de vonzó úton, illetve ehhez kapcsolódóan szerettem volna minél több technikát megismerni és megtalálni azt, amelyiket pillanatnyilag a legközelebb érzem magamhoz. A tábor végére körvonalazódni kezdett bennem egy forma-, szín- és gondolatvilág, amivel szeretnék tovább foglalkozni otthon.

Baranecz Katalin festőművész: Igen, az általam megalkotni tervezett képeket sikerült megvalósítani, elég sok formában megfesteni.

Frömmel Gyula festőművész: Igen, elégedett vagyok a magam teljesítményével éppúgy, mint felkínált lehetőségekkel. a kettőt sikerült összhangba hoznom.

Gedeon Irén festőművész: Igen, amit terveztem, hiánytalanul tudtam megvalósítani.

Lenkes Ildikó festőművész: A művésztelepre konkrét terv nélkül érkeztem, azonban a művésztelep helyszíne egyből magával ragadott és témaként hatott rám. Így a „terv” a helyszínen született meg.

Alkotás közben a művésztársaktól kapott impulzusok is befolyásolták a képeim alakulását. Összességében sikeresnek érzem az ott született munkáimat.

Nagy Ernő Zsolt festőművész: Véleményem szerint maradéktalanul sikerült a terveimet megvalósítanom, a vázlatokból a képszerkesztésig és a festészeti problémák megoldási lehetőségeikig sikerült eljutni.

Rumi Rózsa festőművész:  Részben, mert ez egy tovább tartó alkotói folyamat.

Schmidt Gabriella festőművész: Részben. Unokáknál szünidő van az iskolában, óvodában. A család leköt, kell a segítség, hogy a szülők dolgozni tudjanak. A tábor résztvevői kaptak 4 db feszített minőségi Munkácsy vásznat, vagy tetszés szerint választott festéket. Én a vásznat választottam, arra készültek az alkotásaim. Ősszel a tábor résztvevőinek műveiből kiállítás lesz látható a kerületben.

Siklós Péter fotóművész: Igen, részben. Sajnos, a fönt említett okok miatt e művész hölgyek és urak, ahogy letették az ecsetet számomra megszűntek létezni, és így csak munka közben láttam egy szeletet az életükből.

T. Szabó Magdolna: Igen, nagy ambícióval rajzoltam, festettem – remek hangulatban.

Arra kérlek, válaszd ki egyik munkád, s elemezd: milyen koncepció/képi ötlet vezérelt elkészítésekor?

Ágoston-Papp Mónika keramikusművész:  „A park” című pasztellkréta képemet az első délután a Kossuth téren készített vázlatok alapján készítettem. Mivel az alkotó telep meghirdetett címe „Plen air asszociációk” volt, én az asszociáció vonalon haladva, de a park egyes konkrét elemeit felhasználva egy olyan tájat akartam megjeleníteni, mely elszakadt a konkrét helytől. A képem szándékom szerint egy érzelemdús, de letisztult „belső tájat” ábrázol, talán indukálva, hogy a néző gondolataiban is további asszociációk bukkanjanak fel.

Baranecz Katalin festőművész: Két kék alapszínű, ikerformában készült képemet emelném ki, melyeknél ki kívántam próbálni a vegyes technika új eljárásait.

Frömmel Gyula festőművész: Talán a kis méretű táj asszociációim hoznám ide, amelyek figuratív része is szabadon kezelt impressziókból állt, de a többit még jobban elvonatkoztatva, fiktív tájképeket festettem egy szűk sorozatban.

Gedeon Irén festőművész: Az „Erdő meséi” című munkámban kifejezetten a plein-air festészetet próbáltam megvalósítani, a magam absztrakt stílusában, ami elég nagy kihívás volt számomra. A mű egy erdő részletét ábrázolja teljesen az eddig alkalmazott technikáimmal alkalmazva, aminek nagyon örülök, szerintem sok izgalmas, titokzatos részlet került vászonra, amit egy erdő szelleme tartalmaz.

Lenkes Ildikó festőművész: A művésztelepen két nagy képet festettem. Mindkettőn egy-egy ablak látható majdnem életnagyságban (ezek mintájául ténylegesen a művésztelep otthonául szolgáló épület ablakai szolgáltak). Mindkettőn keresztül bentről kifelé tekint a néző: a látvány egy 90 fokban elfordított táj. A furcsa térbeli jelleg nem egyből tűnik fel, mivel egy téglafal és egy sűrű szövetű vadszőlő és borostyán háló takarja ki az elfordított táj jelentős részét. (A képek címei: Ottfelejtett táj I. és II.)

Az ottfelejtettség abból indult, hogy valóban egy előzőleg megfestett képet kezdtem eltakarni az első festménnyel (ablakkal), amin egy nyírségi elhagyatott parasztház volt látható. Innen asszociáltam az egyre inkább kihaló, elnéptelenedett, „ottfelejtett” magyar vidékre, paraszti világra, amit már nem valós (egykori) értékei szenti látunk, hanem vagy túlidealizálják, vagy értéktelennek, idejétmúltnak tartják. Egyik sem reális megközelítés – ezt szimbolizálja az elfordítottság.

Nagy Ernő Zsolt festőművész:   Az egyik akril képemet választanám ahol a mesterséges épített környezet és a természet kontrasztját szerettem volna bemutatni, a színkontrasztok és szín harmóniák segítségével. A kép születését helyszínen készített vázlat segítette, ennek a kompozícióját próbáltam színek és formák segítségével visszaadni.

Rumi Rózsa festőművész: Nagyon szeretem a kerület parkjait, fáit. Elkészült munkáimon ez meg is jelenik.

Schmidt Gabriella festőművész: Az „acél világból” elvonulva a természet zöld aranyában, a kerület pestszentimrei részén az erdő szélén van egy nyílt terep, rét, ahol öreg, megtépázott, vihar károsult fákat látni. Egy tört, halódó fa élni akarását festettem meg, amelyet villám vágott, szél szaggatott, valaha szép lehetett. A törött részekből új, friss ágak nyúlnak a magas ég felé. A vöröses szín használatával a szenvedését próbáltam kifejezni.

Siklós Péter fotóművész: Azt hiszem, talán a Baranecz Kati kesztyűs kezeiről készült fotóim tükrözték legjobban az alkotás izgalmas folyamatát.

T. Szabó Magdolna: Pácrajzom a Műteremről. Kifejezi a jó hangulatot, szinte idillikusnak látszik a környezet. Látszik, hogy szerethető volt a hely, és jól éreztük magunkat az Alkotótáborban.

“Kerítéskiállítás” – i.m. Nádasdi Mihály

Egy hétvégi program: minden érdeklődőt (és nem csak festőket, fotósokat, grafikusokat, tűzzománcosokat – hanem látogatókat, művészetbarátokat is) szeretettel várunk a Pestszentlőrinci Tomory Lajos Múzeum kertjében – 2021. szeptember 11-én, szombaton!

Ruttkay Sándor kiállítása

2021. szeptember 2-án, csütörtökön 17:00-kor a Kondor Béla Közösségi Házban nyílik meg Ruttkay Sándor grafikusművész kiállítása.

 

Lizák Pálma (Budapest, 1938 – 2021)

Lizák Pálma

Megrendülten búcsúzunk Alkotótársunktól. Családjának, tisztelőinek mielőbbi megnyugvást kívánunk.

Mesterei Buna Konstantin, Fajó János és Túri Endre voltak. Tagságai: Kondor Béla Közösségi ház Képzőművész Köre 1988, Művészetbarátok Egyesülete 1996, X8ME 1996

1996 és 1998 között részt vett a X8ME Gyöngyvirág utcai nemzetközi alkotótábora munkáiban. 2000 és 2004 között a Kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelepen, 1990 és 2012 között a Vasas Szakszervezeti Szövetség nyári alkotótáborában alkotott. 1996-ban a Lakiteleki Alkotótáborba, 2006-ban a Tállyai alkotótáborba hívták meg. 2004-ben Encsen, Fajó János táborában ismerkedett meg a geometrikus festészettel. 2014 és 2019 között az általa szervezett tűzzománc táborokban tanított és alkotott a Kondor Béla Közösségi Házban. 

1994-ben a Vasas Fesztivál festészeti díját, 1996-ban a XVIII. kerületi Önkormányzat festészeti I. díját nyerte el. 1997-ben AFEOSZ Kongresszusi Kiállítás grafikai díját és a Szövetkezeti Képzőművészek Országos Kiállítása festészeti II. díját ítélték neki. 1998-ban a Vasas Országos Képzőművészeti Kiállítás egyéni díját, 2001-ben a Szövetkezeti Képzőművészek Országos Kiállítása egyéni díját kapta meg.

A gyári munka során tanulta meg értékelni a nehéz fizikai munkát megkönnyítő gépeket. Úgy vélte, hogy ezek a tárgyak hasznosságuk mellett igen szép formákat hordoznak, ezért képein a színekkel igyekezett érvényesíteni szépségüket (pl. Fedeles parasztszekér, Úri hintó). A geometrikus festészet precíz formavilága késztette a Lejtő, a Napernyő és a Kockák című képek elkészítésére. Az elektrográfia műfajával ismerkedve készült a Dominus Lux című munkája. Tűzzománcai közül a Négy évszak jellemzi leginkább a konstruktivizmus iránti vonzódását.

Lizák Pálma: Fedeles parasztszekér

„Lenyűgöz e rendnek bonyolult világa, /A kicsiny embernek ily nagy alkotása…” – Lizák Pálma a Festő a vasgyárban című versében fejezi ki az ember által megalkotott, munkát könnyítő gépek iránt érzett csodálatát, melynek képein is hangot ad.

A gömörszőlősi skanzenben bemutatott Fedeles parasztszekér mindennapi használatra létrehozott, mégis míves szép formái megihlették az alkotót. Őseink öröksége által keltett fellángoló érzelmei arra inspirálták, hogy jelentőségét a színek és a formák érvényesítésével hangsúlyozza. Konstruktív festményén a parasztszekér eredeti tömege eltűnik, szerkezeti rendszerét – annak lényegi felépítését megtartva – síkba leképezve ábrázolja. A mértani alakzatokká redukált díszes, néhol cirádás elemek, tiszta meleg színeikkel és dekoratív formavilágukkal kiemelik az egyszerű eszköz esztétikumát, miközben szimmetrikus elrendezésük árulkodik a tárgy mechanikus voltáról.

forrás: “Itt. Most.” katalógus, Szabó Zsófia művészettörténész

XXV. Tavaszi Tárlat – Folytonosság IV.

Kedves Alkotóművészek, Kedves Érdeklődők!

Újabb jubileumhoz érkeztünk. A 25. születésnapját betöltött XVIII. kerületi Művészeti Egyesület immáron ugyanennyi éve rendezi meg új szeleket hozó tavaszi tárlatát, és negyedik éve a folytonosság hívószavára gyűjtik össze a kerületi alkotók frissen készült munkáikat. Ugyan az évek során a tagok összetétele és a helyszínek többször változtak, a Tavaszi Tárlat hagyománya rendületlenül él tovább, és egyfajta állandóságot képvisel a folyamatos változásban, amire mostanság talán mindannyiunknak egyre nagyobb szüksége van.  Az alkotókedv a járvány időszakában sem hagyott alább, mi több, az elvonulás lehetőséget kínált a témák, technikai megoldások és stílusvilág újragondolására, vagy folytatására. A művészeket jellemző egyedi kézjegy, és meghatározó formavilág változatlanul felismerhetőek a képekben, szobrokban, ám árnyalataiban kisebb nagyobb fordulatok tűnnek fel az egyes alkotásokban.

 

Ágoston-Papp Mónika

Ágoston Papp Mónika a tőle megszokott, a népi művészetből ismert naiv, bájos figuráival az otthonosságot, és egy varázslatos mesevilágot hoz elénk. A természetes anyagok a fa és a kerámia ötvözésében megragadhatóvá válik egy törékeny, ártatlan világ féltő szeretete, s ezzel együtt a hagyományok tisztelete.

Baranecz Katalin

Baranecz Katalin képein hasonlóan alakulás figyelhető meg. Az Emlékek címűn széttagolt, geometrikus elemekből felépített belső térképe vizuális súlypontját, a mindig visszatérő virágforma alkotja, míg a Lágy Ritmusok címűn egységesebb, egymásra rezonáló kisebb és nagyobb áramló formák kapnak helyet a vásznon, és a Katalinnál megszokott viszonylagos monokromitás tölti be a teret.

Buczkó Imre

A pandémia tragikus valósága kendőzetlenül, szimbolikus formákban jelenik meg Buczkó Imre festményein. A 2020-ban elmaradt olimpiai játékok karikáit vészjósló vörösek fonják körbe, mégis az akvarell könnyedségével oldja a súlyos üzenetet. Olajképén ennél egy masszívabb megfogalmazásban, bolygók képében jelenítette meg a koronavírus mutáns szörnyetegeit, mintha egy új világrend kialakulásának lennénk szemtanúi.

Frömmel Gyula

Frömmel Gyula Az élet fonalai című akril festményén a lendületes ecsetkezelés, és az absztrakció ismerős jegyeivel találkozunk, miközben meglepő módon a figurativitás csírái bukkannak fel, és ezzel a görög mitológia Sors istennőit idézi elénk. Titokzatos, transzcendens atmoszférába nyerünk betekintést, melynek szemet vonzó plaszticitását az „alakokra” rímelő vászon darab adja.

Garamvölgyi Béla

Garamvölgyi Béla sorozatban készített tájkivonatai, párlatai első ránézésre szinte kalligrafikus aprólékossággal rajzolják fel a vidék részleteit, ugyanakkor végletekig absztrahálják is azt. Ezek az apró képek méretükből fakadóan és a lazúrosan használt olaj technikának köszönhetően a közelség, az intimitás érzetét hozzák elénk, miközben egy távoli madárperspektívában látunk rá a vidékre.

Gedeon Irén

Gedeon Irén festményein stílusvilágának két arca tükröződik. Álomvárosban a harsány, élénk színekben tobzódó – az élet gazdagságát és örömét hirdető lebegő formák kavalkádja ragadja meg tekintetünket. Gondolatiságában elmélyültebb az Új világ kapuja című festmény, melyen az archaikus bevésődések tapintható közelségbe kerülnek és az erőteljes kontrasztot alkotó földszínek a térmélység érzetét fokozva, a tekintetet egy misztikus térbe vezetik tovább.

Ilku János

Ilku János tovább mesél a pusztáról, a Hortobágy számára kedves vidékéről, a gémes kúttal, az izzó napkoronggal és a határtalan síksággal. Lencséje objektívjét, szubjektív látomásaihoz használja, szinte együtt lélegzik a tájjal. A Sárkány tanya lilás fényeiben ég és föld egymásban fürdik, túlvilági hangulatba burkolózik. A hármas réten az élővilág mikroszkopikus nagyításában a távlatot a közelség, az összegző látásmódot a részletezés váltja fel. 

Kolláth Mariann

Kolláth Mariann sötétből kibontakozó, titkokat feltáró, varázslatos világa eddigi munkáinak szintéziseként hat. Az aranyló színeket öltő kettős spirál, szakrális minőséget hordoz magában, ősi jelként hirdeti az élet örök körforgását, kozmikus energiák áramlását. Mintha egy ékszerdobozt nyitnánk ki, úgy tárul fel előttünk az egek és vizek élővilágának káprázatos gazdagsága.

E. Kottek Péter

Képzeletbeli mitikus világának szürreális tájairól visszalépve a csend birodalmában találjuk magunkat E. Kottek Péter festményeit szemlélve. Műtermének részleteiről készült sorozatában, eleven színvilágával és magvas üzeneteivel a belső terek játékos újraértelmezését láthatjuk, s ezzel rejtélyes univerzuma a négy fal között elevenedik meg.

Hátrahagyva lélekemelő naturalisztikus tájképeit, a valóság egy fájdalmasabb arcát mutatja be Kurucz Ferenc. Fagy, kiszolgáltatottság, és magány. E szavak visszhangoznak a képen, Anonymus szobra körül, amely a kompozícióval erőteljes üzenetet hordoz: a névtelenek és a koldusok emlékezetét. Bájosan játékos, ahogyan a flamand mester ikonikus ételhordóit egy jelenkori zsánerképbe illeszti. A klasszikusok megszínesítik a kortárs életet.

Barti Magdolna

Barti Magdolna grafikáin a különböző minőségű rétegződések rendkívül finom harmóniája jön létre. Jelzésértékű egyenesek, foltok és érzékeny rezgésű vonalhálók alkotják egy belső világ töredékeit. Esszenciális képkivágatok ezek, amelyek természeti jelenségek és emlékfoszlányok absztrahálásaként hatnak.

Koscsó László

Koscsó László felületi minőségeket teremt a vásznon. Monokromitásában is eleven, nagy energiákkal rendelkező sűrű vonalszövedék egyszerűen az anyag sajátos szerveződését emeli ki.

Lizák Pálma

Lizák Pálma a szerelmes tavaszi hangulatot az újraalkotott digitális valóságban, végtelenül letisztult, naiv formavilágában ragadta meg. Az összetartozás jelzésértékűen látható a két alak terepmintás ruhadarabjain, melyek hangsúlyosan elválnak a sematikus, vibráló színekben játszó környezetüktől, ily módon képviselnek egy önálló valóságot.

Mayer Irén

Mayer Irén csendéletén az akril festék az akvarell levegős minőségében mutatkozik meg. Egy igazán lágy, könnyed megfogalmazásban ragadta meg a virágok hajlékony szárait, és finom szirmait, hasonlóan az üveg átlátszó, csillogó felületéhez, a tulipán a barkával együtt kristályként ragyognak.

Nagy Ernő

Nagy Ernő nyári akvarell festményein éterien könnyű látványként tárul elénk a nyár békés atmoszférája.  A sötét és világos ködszerű színfoltokból kirajzolódó tájelemek, bravúros módon közvetítik a művész impresszióját.

Oszter Dezső

Oszter Dezső egy kevésbé szokványos, újszerű perspektívából örökítette meg a Tihanyi- félszigeten található Bencés Apátságot. Klasszikus tájképén a tikkasztó hőség vakító fehér színeiben ábrázolja az apátságot körülölelő házakat, melyekhez a Belső-tó fénylő tükrén keresztül vezeti fel a tekintetünket.

dr. Rumi Rózsa

Szülőföldjét, a lankás domboldalakkal tagolt „Somogyországot” hozza elénk Rumi Rózsa, ahol ismételten az égi és a földi szféra kiegyensúlyozott jelenlétével hangsúlyozza a vidék nyugalmat árasztó légkörét. Aranyló ősz című akvarelljén ennek a harmóniának továbbélését láthatjuk.

Ruttkay Sándor

Ruttkay Sándor virtuóz rajzkészségével és egyedi látásmódjával örökítette meg a legendás mitológiai hősök Ikarusz és Dávid emlékezetes tetteit.  Szövevényes, sűrű szinte kalligrafikus vonalrendszerei pompásan adják vissza az emberi test minden egyes rezdülését, mégis a narratívát leginkább a tekintetek adják, melyekben az érzelmek igen széles skálája tükröződik.

Schmidt Gabriella

Schmidt Gabriella madaras képein a természeti formáknak és a geometrikus alakzatoknak egy igazán érdekes összjátéka valósul meg, ahogyan egymásra rétegződésük által a képen dekoratív mintázatok jelentkeztek. A képek ékességei a kismadarak, akik megragadó jelenlétükkel a kompozíció terét élővé alakítják.

Siklós Péter

Siklós Péter a felfokozott érzelmek, szélsőséges hangulatok atmoszférájának kifejezetten ügyes megjelenítője. A jelenetek olykor katartikus magasságait és mélységeit, a színvilág erőteljes kontrasztjával, illetve a taglejtések igencsak kifejező mozzanatával közvetíti. Így például a halál és az élni akarás kettőssége, a súlyos és a könnyed mozdulatok, valamint fény és árnyék feszítő egymásmellettiségéből olvasható le.

Tasnádi Szandra

Tasnádi Szandra a kerámia anyagának szokatlan megformálásával annak sokoldalú természetét mutatja meg nekünk. Szobrában, a deformált geometriai alakzat létrehozásával az alkotói munka során keményre égetett anyag kezdeti puhasága, és rugalmassága érvényesül.

Tóth Anna

Tóth Anna a szokásosnál visszafogottabb, tompább színvilágban megfogalmazott kompozícióin a maszkolás technikájával létrehozott különböző térrétegek totálisan felszakítják egymást, és mindinkább szilánkosan feldarabolódnak. A valóság töredezett szeleteiből alakul ki egy sajátos belső világ, amely a művész sajátja.

Török Ibolya

Török Ibolya lakonikus, stilizált alakja gyönyörű kifejeződése a múltba merülés elragadó pillanatának, amikor megszűnik tér és idő. A palástot idéző márvány kettős minősége, simasága és érdessége mintha tartalmazná mindazokat az ambivalens érzéseket, melyek a testben őrződnek életünk végéig, míg az azurit fej az emlékek sűrű szövedékének hordozójává válik.

T. Szabó Magda

T. Szabó Magda továbbra is az építész konstruáló látásmódjával és a művész lírai kifejezőkészségével örökíti meg a számára kedves városrészleteket. Most kiállított alkotásain azonban szerkesztő szenvedélyét félretéve csak egy-egy építészeti elemet domborított ki a valós látványból, így Szentendrei képén a kerítéskapu ívelt formái adnak dinamikát a kompozíciónak, Verőcei látképén pedig egy villa épület filigrán tornya szervezi a látvány egészét.

Végig tekintve az egyesület alkotásain, a stílusukban, a megformálásukban, az össze nem téveszthető egyediségükben jól érzékelhető a folyamatosság, állandóság. A kritikus időszakoknak hozadéka, hogy több művésznél mégis észrevehetünk egyfajta átalakulást, amely formai és technikai kísérletezésben, és az addig ismeretlen megoldások keresésében ölt testet. Az életművek érlelődésének lehetünk ilyenformán szemtanúi.

Szabó Zsófia Lilla, művészettörténész, Tomory Lajos Múzeum

Elhangzott: Kondor Béla Közösségi Ház, Budapest, 2021. 05. 07.