Ruttkay Sándor kiállítása

2021. szeptember 2-án, csütörtökön 17:00-kor a Kondor Béla Közösségi Házban nyílik meg Ruttkay Sándor grafikusművész kiállítása.

 

Lizák Pálma (Budapest, 1938 – 2021)

Lizák Pálma

Megrendülten búcsúzunk Alkotótársunktól. Családjának, tisztelőinek mielőbbi megnyugvást kívánunk.

Mesterei Buna Konstantin, Fajó János és Túri Endre voltak. Tagságai: Kondor Béla Közösségi ház Képzőművész Köre 1988, Művészetbarátok Egyesülete 1996, X8ME 1996

1996 és 1998 között részt vett a X8ME Gyöngyvirág utcai nemzetközi alkotótábora munkáiban. 2000 és 2004 között a Kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelepen, 1990 és 2012 között a Vasas Szakszervezeti Szövetség nyári alkotótáborában alkotott. 1996-ban a Lakiteleki Alkotótáborba, 2006-ban a Tállyai alkotótáborba hívták meg. 2004-ben Encsen, Fajó János táborában ismerkedett meg a geometrikus festészettel. 2014 és 2019 között az általa szervezett tűzzománc táborokban tanított és alkotott a Kondor Béla Közösségi Házban. 

1994-ben a Vasas Fesztivál festészeti díját, 1996-ban a XVIII. kerületi Önkormányzat festészeti I. díját nyerte el. 1997-ben AFEOSZ Kongresszusi Kiállítás grafikai díját és a Szövetkezeti Képzőművészek Országos Kiállítása festészeti II. díját ítélték neki. 1998-ban a Vasas Országos Képzőművészeti Kiállítás egyéni díját, 2001-ben a Szövetkezeti Képzőművészek Országos Kiállítása egyéni díját kapta meg.

A gyári munka során tanulta meg értékelni a nehéz fizikai munkát megkönnyítő gépeket. Úgy vélte, hogy ezek a tárgyak hasznosságuk mellett igen szép formákat hordoznak, ezért képein a színekkel igyekezett érvényesíteni szépségüket (pl. Fedeles parasztszekér, Úri hintó). A geometrikus festészet precíz formavilága késztette a Lejtő, a Napernyő és a Kockák című képek elkészítésére. Az elektrográfia műfajával ismerkedve készült a Dominus Lux című munkája. Tűzzománcai közül a Négy évszak jellemzi leginkább a konstruktivizmus iránti vonzódását.

Lizák Pálma: Fedeles parasztszekér

„Lenyűgöz e rendnek bonyolult világa, /A kicsiny embernek ily nagy alkotása…” – Lizák Pálma a Festő a vasgyárban című versében fejezi ki az ember által megalkotott, munkát könnyítő gépek iránt érzett csodálatát, melynek képein is hangot ad.

A gömörszőlősi skanzenben bemutatott Fedeles parasztszekér mindennapi használatra létrehozott, mégis míves szép formái megihlették az alkotót. Őseink öröksége által keltett fellángoló érzelmei arra inspirálták, hogy jelentőségét a színek és a formák érvényesítésével hangsúlyozza. Konstruktív festményén a parasztszekér eredeti tömege eltűnik, szerkezeti rendszerét – annak lényegi felépítését megtartva – síkba leképezve ábrázolja. A mértani alakzatokká redukált díszes, néhol cirádás elemek, tiszta meleg színeikkel és dekoratív formavilágukkal kiemelik az egyszerű eszköz esztétikumát, miközben szimmetrikus elrendezésük árulkodik a tárgy mechanikus voltáról.

forrás: “Itt. Most.” katalógus, Szabó Zsófia művészettörténész

XXV. Tavaszi Tárlat – Folytonosság IV.

Kedves Alkotóművészek, Kedves Érdeklődők!

Újabb jubileumhoz érkeztünk. A 25. születésnapját betöltött XVIII. kerületi Művészeti Egyesület immáron ugyanennyi éve rendezi meg új szeleket hozó tavaszi tárlatát, és negyedik éve a folytonosság hívószavára gyűjtik össze a kerületi alkotók frissen készült munkáikat. Ugyan az évek során a tagok összetétele és a helyszínek többször változtak, a Tavaszi Tárlat hagyománya rendületlenül él tovább, és egyfajta állandóságot képvisel a folyamatos változásban, amire mostanság talán mindannyiunknak egyre nagyobb szüksége van.  Az alkotókedv a járvány időszakában sem hagyott alább, mi több, az elvonulás lehetőséget kínált a témák, technikai megoldások és stílusvilág újragondolására, vagy folytatására. A művészeket jellemző egyedi kézjegy, és meghatározó formavilág változatlanul felismerhetőek a képekben, szobrokban, ám árnyalataiban kisebb nagyobb fordulatok tűnnek fel az egyes alkotásokban.

 

Ágoston-Papp Mónika

Ágoston Papp Mónika a tőle megszokott, a népi művészetből ismert naiv, bájos figuráival az otthonosságot, és egy varázslatos mesevilágot hoz elénk. A természetes anyagok a fa és a kerámia ötvözésében megragadhatóvá válik egy törékeny, ártatlan világ féltő szeretete, s ezzel együtt a hagyományok tisztelete.

Baranecz Katalin

Baranecz Katalin képein hasonlóan alakulás figyelhető meg. Az Emlékek címűn széttagolt, geometrikus elemekből felépített belső térképe vizuális súlypontját, a mindig visszatérő virágforma alkotja, míg a Lágy Ritmusok címűn egységesebb, egymásra rezonáló kisebb és nagyobb áramló formák kapnak helyet a vásznon, és a Katalinnál megszokott viszonylagos monokromitás tölti be a teret.

Buczkó Imre

A pandémia tragikus valósága kendőzetlenül, szimbolikus formákban jelenik meg Buczkó Imre festményein. A 2020-ban elmaradt olimpiai játékok karikáit vészjósló vörösek fonják körbe, mégis az akvarell könnyedségével oldja a súlyos üzenetet. Olajképén ennél egy masszívabb megfogalmazásban, bolygók képében jelenítette meg a koronavírus mutáns szörnyetegeit, mintha egy új világrend kialakulásának lennénk szemtanúi.

Frömmel Gyula

Frömmel Gyula Az élet fonalai című akril festményén a lendületes ecsetkezelés, és az absztrakció ismerős jegyeivel találkozunk, miközben meglepő módon a figurativitás csírái bukkannak fel, és ezzel a görög mitológia Sors istennőit idézi elénk. Titokzatos, transzcendens atmoszférába nyerünk betekintést, melynek szemet vonzó plaszticitását az „alakokra” rímelő vászon darab adja.

Garamvölgyi Béla

Garamvölgyi Béla sorozatban készített tájkivonatai, párlatai első ránézésre szinte kalligrafikus aprólékossággal rajzolják fel a vidék részleteit, ugyanakkor végletekig absztrahálják is azt. Ezek az apró képek méretükből fakadóan és a lazúrosan használt olaj technikának köszönhetően a közelség, az intimitás érzetét hozzák elénk, miközben egy távoli madárperspektívában látunk rá a vidékre.

Gedeon Irén

Gedeon Irén festményein stílusvilágának két arca tükröződik. Álomvárosban a harsány, élénk színekben tobzódó – az élet gazdagságát és örömét hirdető lebegő formák kavalkádja ragadja meg tekintetünket. Gondolatiságában elmélyültebb az Új világ kapuja című festmény, melyen az archaikus bevésődések tapintható közelségbe kerülnek és az erőteljes kontrasztot alkotó földszínek a térmélység érzetét fokozva, a tekintetet egy misztikus térbe vezetik tovább.

Ilku János

Ilku János tovább mesél a pusztáról, a Hortobágy számára kedves vidékéről, a gémes kúttal, az izzó napkoronggal és a határtalan síksággal. Lencséje objektívjét, szubjektív látomásaihoz használja, szinte együtt lélegzik a tájjal. A Sárkány tanya lilás fényeiben ég és föld egymásban fürdik, túlvilági hangulatba burkolózik. A hármas réten az élővilág mikroszkopikus nagyításában a távlatot a közelség, az összegző látásmódot a részletezés váltja fel. 

Kolláth Mariann

Kolláth Mariann sötétből kibontakozó, titkokat feltáró, varázslatos világa eddigi munkáinak szintéziseként hat. Az aranyló színeket öltő kettős spirál, szakrális minőséget hordoz magában, ősi jelként hirdeti az élet örök körforgását, kozmikus energiák áramlását. Mintha egy ékszerdobozt nyitnánk ki, úgy tárul fel előttünk az egek és vizek élővilágának káprázatos gazdagsága.

E. Kottek Péter

Képzeletbeli mitikus világának szürreális tájairól visszalépve a csend birodalmában találjuk magunkat E. Kottek Péter festményeit szemlélve. Műtermének részleteiről készült sorozatában, eleven színvilágával és magvas üzeneteivel a belső terek játékos újraértelmezését láthatjuk, s ezzel rejtélyes univerzuma a négy fal között elevenedik meg.

Hátrahagyva lélekemelő naturalisztikus tájképeit, a valóság egy fájdalmasabb arcát mutatja be Kurucz Ferenc. Fagy, kiszolgáltatottság, és magány. E szavak visszhangoznak a képen, Anonymus szobra körül, amely a kompozícióval erőteljes üzenetet hordoz: a névtelenek és a koldusok emlékezetét. Bájosan játékos, ahogyan a flamand mester ikonikus ételhordóit egy jelenkori zsánerképbe illeszti. A klasszikusok megszínesítik a kortárs életet.

Barti Magdolna

Barti Magdolna grafikáin a különböző minőségű rétegződések rendkívül finom harmóniája jön létre. Jelzésértékű egyenesek, foltok és érzékeny rezgésű vonalhálók alkotják egy belső világ töredékeit. Esszenciális képkivágatok ezek, amelyek természeti jelenségek és emlékfoszlányok absztrahálásaként hatnak.

Koscsó László

Koscsó László felületi minőségeket teremt a vásznon. Monokromitásában is eleven, nagy energiákkal rendelkező sűrű vonalszövedék egyszerűen az anyag sajátos szerveződését emeli ki.

Lizák Pálma

Lizák Pálma a szerelmes tavaszi hangulatot az újraalkotott digitális valóságban, végtelenül letisztult, naiv formavilágában ragadta meg. Az összetartozás jelzésértékűen látható a két alak terepmintás ruhadarabjain, melyek hangsúlyosan elválnak a sematikus, vibráló színekben játszó környezetüktől, ily módon képviselnek egy önálló valóságot.

Mayer Irén

Mayer Irén csendéletén az akril festék az akvarell levegős minőségében mutatkozik meg. Egy igazán lágy, könnyed megfogalmazásban ragadta meg a virágok hajlékony szárait, és finom szirmait, hasonlóan az üveg átlátszó, csillogó felületéhez, a tulipán a barkával együtt kristályként ragyognak.

Nagy Ernő

Nagy Ernő nyári akvarell festményein éterien könnyű látványként tárul elénk a nyár békés atmoszférája.  A sötét és világos ködszerű színfoltokból kirajzolódó tájelemek, bravúros módon közvetítik a művész impresszióját.

Oszter Dezső

Oszter Dezső egy kevésbé szokványos, újszerű perspektívából örökítette meg a Tihanyi- félszigeten található Bencés Apátságot. Klasszikus tájképén a tikkasztó hőség vakító fehér színeiben ábrázolja az apátságot körülölelő házakat, melyekhez a Belső-tó fénylő tükrén keresztül vezeti fel a tekintetünket.

dr. Rumi Rózsa

Szülőföldjét, a lankás domboldalakkal tagolt „Somogyországot” hozza elénk Rumi Rózsa, ahol ismételten az égi és a földi szféra kiegyensúlyozott jelenlétével hangsúlyozza a vidék nyugalmat árasztó légkörét. Aranyló ősz című akvarelljén ennek a harmóniának továbbélését láthatjuk.

Ruttkay Sándor

Ruttkay Sándor virtuóz rajzkészségével és egyedi látásmódjával örökítette meg a legendás mitológiai hősök Ikarusz és Dávid emlékezetes tetteit.  Szövevényes, sűrű szinte kalligrafikus vonalrendszerei pompásan adják vissza az emberi test minden egyes rezdülését, mégis a narratívát leginkább a tekintetek adják, melyekben az érzelmek igen széles skálája tükröződik.

Schmidt Gabriella

Schmidt Gabriella madaras képein a természeti formáknak és a geometrikus alakzatoknak egy igazán érdekes összjátéka valósul meg, ahogyan egymásra rétegződésük által a képen dekoratív mintázatok jelentkeztek. A képek ékességei a kismadarak, akik megragadó jelenlétükkel a kompozíció terét élővé alakítják.

Siklós Péter

Siklós Péter a felfokozott érzelmek, szélsőséges hangulatok atmoszférájának kifejezetten ügyes megjelenítője. A jelenetek olykor katartikus magasságait és mélységeit, a színvilág erőteljes kontrasztjával, illetve a taglejtések igencsak kifejező mozzanatával közvetíti. Így például a halál és az élni akarás kettőssége, a súlyos és a könnyed mozdulatok, valamint fény és árnyék feszítő egymásmellettiségéből olvasható le.

Tasnádi Szandra

Tasnádi Szandra a kerámia anyagának szokatlan megformálásával annak sokoldalú természetét mutatja meg nekünk. Szobrában, a deformált geometriai alakzat létrehozásával az alkotói munka során keményre égetett anyag kezdeti puhasága, és rugalmassága érvényesül.

Tóth Anna

Tóth Anna a szokásosnál visszafogottabb, tompább színvilágban megfogalmazott kompozícióin a maszkolás technikájával létrehozott különböző térrétegek totálisan felszakítják egymást, és mindinkább szilánkosan feldarabolódnak. A valóság töredezett szeleteiből alakul ki egy sajátos belső világ, amely a művész sajátja.

Török Ibolya

Török Ibolya lakonikus, stilizált alakja gyönyörű kifejeződése a múltba merülés elragadó pillanatának, amikor megszűnik tér és idő. A palástot idéző márvány kettős minősége, simasága és érdessége mintha tartalmazná mindazokat az ambivalens érzéseket, melyek a testben őrződnek életünk végéig, míg az azurit fej az emlékek sűrű szövedékének hordozójává válik.

T. Szabó Magda

T. Szabó Magda továbbra is az építész konstruáló látásmódjával és a művész lírai kifejezőkészségével örökíti meg a számára kedves városrészleteket. Most kiállított alkotásain azonban szerkesztő szenvedélyét félretéve csak egy-egy építészeti elemet domborított ki a valós látványból, így Szentendrei képén a kerítéskapu ívelt formái adnak dinamikát a kompozíciónak, Verőcei látképén pedig egy villa épület filigrán tornya szervezi a látvány egészét.

Végig tekintve az egyesület alkotásain, a stílusukban, a megformálásukban, az össze nem téveszthető egyediségükben jól érzékelhető a folyamatosság, állandóság. A kritikus időszakoknak hozadéka, hogy több művésznél mégis észrevehetünk egyfajta átalakulást, amely formai és technikai kísérletezésben, és az addig ismeretlen megoldások keresésében ölt testet. Az életművek érlelődésének lehetünk ilyenformán szemtanúi.

Szabó Zsófia Lilla, művészettörténész, Tomory Lajos Múzeum

Elhangzott: Kondor Béla Közösségi Ház, Budapest, 2021. 05. 07.

FELHÍVÁS MŰVÉSZETI ALKOTÁS LÉTREHOZÁSÁRA

2021-ben ünnepeljük névadónk, KONDOR BÉLA 90. és a Kondor Béla Közösségi Ház 35.  születésnapját, ebből az alkalomból a

REPÜLÉS BŰVÖLETÉBEN

címmel összművészeti felhívást hirdetünk ifjúsági és felnőtt korosztály részére (14 éves kortól).

A felhívás célja:
Kondor Béla polihisztor életművének megismertetése, népszerűsítése. Tevékenységét példaként állítva, a festő-grafikus-költő öröksége és a jelen kor értékei közti kapcsolat művészi ábrázolása a kerületi iskolások és a művészeti élet aktivizálása.

A pályázat feltételei:
Egy alkotó, egy kategóriában maximum 1 db művel pályázhat. A képzőművészeti alkotásokat bekeretezve, képakasztóval ellátva, kiállításra kész állapotban várjuk.

A pályázat kategóriái:

  • festmény, grafika, fotó (hagyományos technikák)
  • repülőmodell,
  • vers, elbeszélés
  • egyéb

Egy pályázó több kategóriában is pályázhat.

A pályázat leadásnak határideje:
A pályázatokat első körben digitális formában (Full HD felbontású, JPEG formátumban) várjuk az alkotóktól elektronikus úton megküldve, a mű címének megjelölésével a következő címre kérjük elküldeni:

annamari@kondorkh.hu

Kérjük, az e-mail tárgyához írják be: repules_buvoleteben

Beérkezés határideje: 2021. május 15.

Ezt követően a zsűri által kiválasztott alkotásokat kérjük be eredetiben is.

A zsűri tagjai:
Kondor Mária a művész testvérhúga, a Kondor hagyaték gondozója
Garamvölgyi Béla festőművész, a XVIII. kerületi Művészeti Egyesület elnöke
Máté Zsuzsanna a KULT18 igazgatója

A kiállítás tervezett ideje: 2021. június (a járvány függvényében).

 ALKOTÓKEDVET ÉS KREATIVITÁST KÍVÁNVA VÁRJUK PÁLYÁZATAIKAT!

Közgyűlési meghívó

Tisztelt Alkotótárs!

Egyesületünk 2020. január 30-i közgyűlésén elhatározott módon, de a jelenlegi közegészségügyi helyzetre való tekintettel, élve az 502/2020. (XI. 16.) Korm. Rendeletben biztosított lehetőséggel, elektronikus hírközlő eszközök alkalmazásával megtartott Beszámoló Közgyűlést hív össze az Elnökség.

A lebonyolítás menetéről és tudnivalóiról itt olvashatsz.

Az Elnökség nevében tisztelettel:

Garamvölgyi Béla s.k.
XVIII. kerületi Művészeti Egyesület
Elnök

Itt. Most. Jubileumi Kiállítás

Kiállításunk katalógusa megtekinthető ezen a címen

Kedves Alkotóművészek, kedves Családtagok, Barátok és Érdeklődők!

Nem szokványos kiállítás megnyitón állunk itt a mai este. A XVIII. kerületi Művészeti Egyesület negyedszázados történetében egy újabb fordulóponthoz érkeztünk. Az 1995-ös alapítás óta, ahogyan az lenni szokott – virágzó és sivatagos korszakokat egyaránt megélt az alkotóközösség, összefogás, közös teremtés és konfliktusok hasonló mértékben jellemezték az elmúlt esztendőket. Ez idő alatt az elnökségben többször tisztújításra került sor, újabb és újabb tehetséges képzőművészek csatlakoztak az induló körhöz, ezzel gazdagítva és színesítve az egyesület palettáját, miközben az élet vagy a személyes döntés sokakat elszólított az alkotóközösségből. Közöttünk maradt három alapító tag (Fark László, Rózsavölgyiné Tomonyák Gitta, Török Ibolya) akik jelenlétükkel képviselik a kezdeti elhatározást, ami egy erős, szakmailag felkészült alkotóközösség létrehozására irányult. A formálódás olykor lassú és keserves, nem mindig jár kellemes érzésekkel, de visszatekintve a nagyobb hullámvetések, a sikerek és kudarcok váltakozása láthatóan megérlelték azokat az igazgyöngyöket, melyre talán többen vártunk. Ha vizuálisan szeretném megjeleníteni az itt és most állapotát, talán úgy tudnám legérzékletesebben kifejezni, hogy túljutva a völgyön, ismét egy kilátón, egy hegytetőn állhatunk, s ha körbe nézünk gyönyörű kilátás tárul elénk. Itt és most megpihenhetünk.

Különleges alkalom a mai azért is, mert a 25 éves jubileumot az egyesület történetében először egy önálló, saját kiadású katalógussal is ünnepelhetjük, mely méltó összegzése az eddig megtett útnak. A 30 alkotóművész 30 különböző életművet tár elénk, melyek együtt a különböző stílusok és műfajok ritka szőttesét alkotják. Nagy jelentősége van azért is, mert végre létrejött egy művészettörténeti referenciapont, amely további kutatások alapjait képezheti.  A továbbiakban az egyesület tagjait, itt kiállított alkotásaikon keresztül szeretném néhány gondolattal méltatni, s rámutatni arra, hogy mennyire kézzelfogható művészi elhivatásuk és tehetségük.

Ágoston-Papp Mónika pasztellszínekből építkező Elengedés című alkotásán a kerámiából megformázott, bájos, naiv alakzatait – a házat és az apró angyalkát – a fa, anyagában kontrasztot képező, rusztikus felülete domborítja ki, s egyben jelöli a természetes közeget, melynek az éppen elrugaszkodó kis madárka hamarosan részévé válik. A dombormű apró részletei – az égbe nyúló, könnyed házikók, a szárnyas kislány kézmozdulata, a felszállásra kész madárka, és az átellenben feltűnő fára festett párja – egy történetet mesél el nekünk, melyben személyes motívumot sejthetünk: a szülői házból kirepülő gyermek elengedését, egy egészen más mintázatokkal rendelkező térbe, ahol már felsejlik az új otthon és a társ körvonala.

A virágok belső életéről beszél festményén Baranecz Katalin, ezúttal a geometrikus formákból felépülő, az aranymetszés szabályai szerint felosztott felületen emelkedik ki filigrán, érzékeny körvonalakból kirajzolódó virág kompozíciója, mely a szirmok aranyló színeivel tökéletesen ellensúlyozza a háttér tompa szürkeségét.  Ilyen élmény lehet, amikor egy borús napon, virágzó kertre nyílik ablakunk.

Barti Magdolna ismét egy történetbe avat be rendkívül tömör digitális képén keresztül. A finoman egymásra vetített, halványan derengő fotórészletek sajátos együttállásából kibontakozó narratívában, a természeti formák, felületi mintázatok adják a rejtekben mozgolódó történet metaforáját. Ezek az érzékenyen egymásba áttűnő, mikroszkópikus nagyításban látható kavargó növényi részletek lilás-barnás árnyalataikban az elmúlás, az elbomlás, míg a zöld csíra valami új megszületését képviseli. A kollázs misztikumát éppen ezek az intenzív színek szokatlan együttese adja.

Buczkó Imre úgy festette le édesanyját, ahogyan csakis egy gyermeki szem örökítheti meg. A barázdák, gödrök és ráncok érzékelhetően hosszas, alapos megfigyelés után rajzolódtak ki az öregasszony arcán, ez a realisztikus törekvés ugyanakkor végtelen gyöngédséggel, tisztasággal vegyült. A képen az édesanya elsuhanó tekintetében tükröződik egy idős lélek élettörténete, melynek valóságát a kabát és a kendő teljesen körülburkolják. Ennek párdarabján az akvarell oldott lágyságában sejlik fel a megfeszített Krisztus szomorú arca, benne a szeretett és nagyra becsült édesapja és az elvesztett ország darabok fájdalmas emléke.

E.Kottek Péter a szív egyetemes jelképét, mely a szeretet, szerelem szimbolikáját rejti magában, egyéni elgondolása alapján 9 erényre osztotta fel. Mindezek saját képzeletbeli birodalmában gyakran felbukkanó fantasztikus lények köntösében láthatóak, így: az erotika karmestere kifeszülő női testben lép működésbe, az érzelmek harangozója szürreális tájban a zongora billentyűin ad hangot, a hét lélek őrzője, óriási szárnyaival védi az ereket idéző fákat, a misztikumok tudója három mitologikus élőlényben testesül meg, az értelem a vizek felett, védett helyen bontakozhat ki,  a vonzás erőforrása hárfa dallamban szólal meg,  az univerzumi kapcsolat kilép a szív körvonalaiból,  az élet teremtőjét egy dúskeblű női alak szimbolizálja. A ritmus pedig, szelepként működik, minden középpontja, s szabályozó helye, mely ősi kereszt formájában jelenik meg. Ahogyan legtöbb festményén az élénk színekben tobzódó képen is manifesztációként jelenik meg a művész, így válik az univerzumban megnyilatkozó titkos tudás szemlélőjévé.

Fark László grafikája a kézi rajznak egy olyan digitális átirata, ahol az egymástól elcsúsztatott központok vizuálisan kettős térérzékelést hoznak létre, az idő kitágulását, a címben jelölt időutazást érzékeltetik. Egyik fókuszpont a koncentrikus körök céltáblát idéző középpontjában, másik a női akt oldalra pillantó tekintetében található, s az absztrakt, szürreális formák kavargásában a modell esztétikus alakja vonzza mélységbe szemünket.

Frömmel Gyula festményén óriási feszültség, remegés, hangnélküli robbanás érzetét gerjesztik a szálkázott, töredezett ecsetvonások. A zaklatott mozgás és az ellentmondást nem tűrő stabilitás egyszerre jelentkezik a képen, mintha az érzékelt áramlást egy ékszerű sárga tömeg állítaná meg. Ez a mű epicentruma, innen, átlós erővonalak mentén építkezik a kompozíció.

Apró tájkivonatokat, finom párlatokat hoz elénk Garamvölgyi Béla, egymás mellett, akár egy ékszersort. Ezek a láncolatként egymásba fűződő tájnaplók lényeges eszközként szolgálnak arra, hogy láttassa a természetben rejlő pompás témákat, a fények-színek-kontrasztok bőséges repertoárját, másrészről leképezi a léleknek azon érzékeny mozgásait, amelyet ilyenkor maga a művész tud csak megragadni ebben a formában, mondhatjuk, miliméterről-miliméterre halad az ecsettel és a gondolattal is.

Gedeon Irén kiállított táblaképein a totális feloldódott létállapot harsány, élénk színvilága egy traumatikus pillanat, egy masszív támadás sötét, vértől és fájdalomtól izzó árnyalataival képez erőteljes kontrasztot. Míg Elisyum gondtalanságában a könnyed, mozaikszerű elemek áramló mozgása az örömöt, a könnyedség érzetét hozza, mintha az alkotásnak nem lenne súlya, s bármikor elemelkedhetne a paravánról, addig a Massive Attack tömör, vöröslő-barnás lecsurgásai szinte beleégnek a tekintetbe, s a sötét keretezéssel akár egy kitörölhetetlen nyom, egy tragédia, beletapadnak a paraván felületébe.

Nagyapám sapkája című festményén Hatvani Orsolya családi gyökereinek fontos mozzanataiba avatja be a szemlélőt. A batidai tanyavilág, féltett gyermekkori emlékek hangjai, ízei, illatai elevenednek meg a monokróm, mégis igen gazdag fehér színeket tartalmazó alkotáson, ahol a tanyasi miliő ezerféle árnyalata és a szeretett nagyapa emléke egy szimbolikusan összesűrített képi megfogalmazásban tárul elénk. A háttérrel szinte egybeolvadó szavak egyenletes mintázata idézi azokat a tájszólásban elhangzott kifejezéseket, melyek a művészt gyermekkorában mindennaposan körülvették a nagyszülők környezetében. A kispad, szimbolikusan őrzi a nagyapa helyét, ahol szokása szerint üldögélt, szemlélődött, az örök védjegyévé vált micisapka pedig vörös mementója egy letűnt világnak, amely vele együtt távozott.

Hoós Jenő fekete-fehér drámai fotóján meghökkentő lényeglátásával láttatja a küzdelem valódi mibenlétét. Az életből kivágott pillanat szinte sorszerűen tárult elé, amikor a pécsi Havi-hegyen magasodó Korpusz alatt a meredek sziklafalon megjelent egy felfelé kapaszkodó hegymászó. A képet teljes egészében betöltő sziklafal válik a kompozíció uralkodó elemévé, s általa kapcsolódik a megfeszített Krisztus fájdalmas útjához az Ember, aki tovább viszi a Megváltó művét, hasonlóan bízva a feltámadásban.

Ilku János tőle szokatlan témával szerepel a tárlaton. Fotóján a képi és szöveges elem együttszerepeltetése egyfajta illusztratív értékkel bír, s az összetett jelentést árnyalja. Egy olyan momentum megragadásáról van szó, mely átmenetet képez a valóság és a színjáték között. Ez a furcsa kettőség Barbinek Péter színművész személyében testesül meg, aki Gróf Batthyány Lajos búcsúlevelének felolvasása után még mindig a megrendítő mondatok hatása alatt áll, azonosulva a vértanúval, akinek méltatlan kivégzése felett érzett fájdalmát feleségének tolmácsolja. A hosszú exponálás eredményeként létrejött elmosódott körvonalak, a megrendült színész folyamatosan változó érzelmeit adják vissza, aki gondolataiban még a megszégyenítő halál előtt áll, s lassan tér vissza a valóságba.

A perzselő hőség ragyogó fényei, a virágzó, lüktető természet színei és hangjai elevenednek meg Kolláth Mariann nyári pillanatképein. Az összetartozó festménypáron az alapozatlan vászon, a len naturalisztikus színeinek és faktúrájának köszönhetően egészen egyedi megjelenést kölcsönöz az akrillal felvázolt aranyló búzakalászoknak, a pipacsnak és a szegfűnek, a madárkának, úgy, hogy szinte tapintani lehetne őket. Ennek a merész technikai megoldásnak köszönhetően a finom, aprólékosan kidolgozott élővilág kiugrik a térbe, s minden műviséget levetve mintha élővé változna.

Koscsó László alkotói kísérletezése folytán továbbra is a grafika és a festészet műfaji határain mozog, melynek technikai megvalósítását grafikusi vénájából eredő precizitása segíti. Monokróm táblaképén az erdei fákon számtalanszor előforduló vésett jelek, írások a fáról, mint hordozó felületről leszakadtak. A fák derengő körvonalaival háttérben, a megfejthetetlen kódok, betűk halmaza, önálló entitásként alakítják a vászon felületét, s új vizuális értéket nyernek, létrehozva egy eredeti környezetéből kiemelt erdei üzenőfalat.

Télen a hideg fények, borongós, ködös levegő ül az egész tájra, megváltoztatva az árnyékokat, színhatásokat. Kurucz Ferenc ezt a lilás-szürke ködfoltos téli reggelt örökítette meg, ahogyan a nap meggyengült fénye halványan megvilágítja a látóhatárt. Főszereplővé egy kiszáradt, ágaival felfelé meredő fagyökeret emelt, amely jelzi a természet halálát, miközben a háttérben a derengő zöld színfolt a megújulást készíti elő. Elgondolkodtató témát fest meg az Időgép című alkotásán, ahol XXI. századi környezetben, harsány színekben elevenednek meg a XVI. századi flamand festő, Pieter Bruegel híres koldusai. A monokromitásba öltözött modernkori környezet árulkodik arról, hogy elidegenedtünk az élettől, saját magunktól, a művészettől s leginkább a szegény, rászoruló emberektől – akik bár színes maskarájukban, gnóm testükben feltűnőbbek nem is lehetnének, ügyet sem vet rájuk a digitális élvezetektől elkábított ember.

Lenkes Ildikó diplomamunkájának továbbgondolásaként, ismét nem esztétikai megjelenésű, eredetileg praktikus funkcióval rendelkező QR kódokat festett, melyeket úgy ábrázolt, hogy azok nem csupán egy okos eszköz számára, hanem az emberi szemnek is értelmezhető képi értéket nyújt. Saját önarcképét rejtette el a barkódokban, úgy, hogy a sötét és világos értékeket meghagyva felismerhető marad a kód, és a portré is kellőképpen érvényesül. Tovább játszik a tárgyak adta lehetőséggel legújabb alkotásán, ahol egy monumentális teafilter, röntgensugárral átvilágítva a benne rejlő, színes, izgalmas gyermekjátékok által nyújt esztétikai élményt.

Különösen aktuális kérdés a járvány idején, hogyan lesz ezután? Vajon egyre inkább a virtuális világban kényszerülünk majd élni, ahol egy nálunk okosabb mesterséges intelligencia gondolkodik majd helyettünk, talál nekünk társat, esetleg végzi el a munkánk jelentős részét? Valóban visszaszorulnak a személyes találkozások és elavulttá válnak az offline események? Ez a jövő? ismételve Lizák Pálma elektorgráfiájának címét. Az alkotás már műfajában utal a technicizált társadalomban létrejött változásokra, ahol egyre több lehetőség adódik a digitális alkotások elkészítésére. A kétségkívül dekoratív és lenyűgöző összetettségű számítógépes rendszerek elektronikus pályái, kísértetiesen idézik az emberi idegrendszert, hideg kékjeiben azonban inkább egy kihűlt valóságot fedezhetünk fel, egy avatar világot, ahol minden másolat, redukció.

Mayer Irén következetes és kitartó munkájának gyümölcse az egyetlen képi egységgé összeálló Évszakok című ciklusa, melyet 4 éven át készített. Tavasz, nyár, ősz, tél állandó körforgása a jellegzetes színek és fények változásában jut kifejezésre, ehhez a rokon kompozíciós témák nyújtanak szilárd alapot. A fák lombkoronája, vagy gyökérzete az évszaknak megfelelő állapotukban – harsogó zöldekben, vibráló sárgás zöldekben, mély vöröses barnákban, és fakó szürkés fehérben – hálózzák be ágaikkal a rendelkezésre álló teret, akár egy pókháló. A természetes vegetáció esszenciális kivonatában fürödhet meg tekintetünk.

Az akvarell elomló lágy színeiből, s egészen apró, érzékeny gesztusokból épül fel Nagy Ernő fiktív tájképe, ahol a fák kusza ágai, a föld egyenetlenségei, s a légkör havas talajban visszhangzó változásai, a kiszélesített perspektívának köszönhetően egy valóságos térbe invitálnak be minket. Az alkotás gazdag színhatásokkal dolgozik, frissességet áraszt, amit a levegős színfoltok és a sűrűbb ecsetvonások összjátéka hoz létre.

Realisztikusan megformált portréban mutatja be önmagát Oszter Dezső, beszédes arcvonásai árulkodnak gazdag érzelemvilágáról, múltbéli küzdelmekről és reményteli, boldog pillanatokról. Egészen más hangulatú Mediterrán című alkotása, ahol az erőteljes fény-árnyék kontrasztok érzékeltetik a déli légkör nyomasztó melegségét, és vakító, éles fényeit. A vertikálisan kivágott utcai látképen az épületek nyílászárói, kiszögelései ritmusba tagozzák a megragadott színárnyalatokat.

Rózsavölgyiné Tomonyák Gitta egyedi kézjegyét hordozó, kavargó vonalak sűrű szövedékéből – akárcsak a fakéreg követhetetlen barázdáiból – rajzolódik ki a két emberi arc: nő és férfi szorosan összefonódó, komplementer színekben megformált kettős portréja. A két nem örök összetartozása, s egymással vívott harca, szerelem és elválás ősidők óta kimeríthetetlen témája feszíti szét a kép kereteit, s kap végső nyomatékot a bal alsó sarokban megjelenő fa párban – mintha Gitta korábbi alkotását Philemon és Baucis házaspárt idézné.

A kerítés – ami elválaszt, mégis összeköt, embert és természetet egyaránt – sejlik fel Rumi Rózsa akvarell alkotásán. Míg a kép alsó sávjában szétválasztó elemként funkcionál, feljebb haladva a növényi vegetáció burjánzó nyúlványai menthetetlenül összeforrnak, miközben a smaragd zöld és a magenta komplementer színfoltjai szép harmóniában egészítik ki egymást.

Bámulatos, ahogyan Ruttkay Sándor finoman szőtt, hol plasztikusan sűrű, hol lebegő vonalhálóival egy összetett mozdulatsor minden részletét könnyedén megragadja. A zsákmány elejtése pillanatában ábrázolt nagy vadász bravúrosan megrajzolt kezei, illetve az áldozatára fókuszáló tekintete egy tökéletesen megkomponált, átlós irányú narratívát hoz létre a síkon, melynek kezdőpontja a görcsbe rándult kéz, végpontja a zöld gyík. Így teszi lehetővé, hogy a szemlélő is érzékelje azt a feszültséget, melyet a nyíl összpontosított kilövése létrehoz.

Schmidt Gabriella festménye felfogható egyfajta vizuális kísérletként is. Megfigyelhetjük, hogyan bontja fel egy perspektivikusan ábrázolt szobabelső sarok megjelenését, két amorf mintázatú ívelt elem. A kék alapon előtűnő fehér és piros alakzatok optikailag elvonják a tekintetet, az önmagában háromdimenziósnak érzékelt térről, ezáltal a mű síkbelisége válik hangsúlyossá. A színek összhatásukban egyensúlyt, természetes szabályszerűséget hordoznak, mégis a szögletes részletek találkozása az ívelt formákkal egyfajta feszültséget generálnak.

Siklós Péter szinte kultikussá vált alkotása, a Vendetta, ahol a vérbosszú üzenete szinte a brutalitás erejével ragadja meg a szemlélőt. Az előadás kontextusából kihasított alak, kifejező gesztusaival a megtorlás vízióját közvetíti. A fotóművész kiélezett érzékeiről árulkodik, hogy a színpad felfokozott hangulatát az utólagos színkezelés segítségével teszi jelenvalóvá. A magasan szaturált kék és piros színárnyalatok a vér és a halál vizuális asszociációját hívják elő. Előszeretettel ábrázolt részlete, a Rómeó és Júlia színdarabból, a szerelmespár testének extatikus egybeforrása, ahol a testek ellentétes irányú mozgása, a szerelmi gyönyör mámorának legkifejezőbb pillanatát közvetítik.

Soltész Melinda az üveget legszívesebben szabadon fújva és alakítva hozza létre, kvázi alkotótársként kezeli, megőrizve annak lelkét. Ahogyan az üveg a természeti erők mentén formálódik és alakul, egyfajta misztikumot is hordoz magában, hiszen nem az alkotó irányít, ő csak szemlélő, egy közös meditáció résztvevője. Ilyen a felhőbodorítók néven szereplő üvegmunkája. A ritka anyagból, üveghutában szabadon alakított forma, királykék színével és a meséket idéző ónfehér felhőpamacsaival egy olyan kultikus tárgy alakját öltötte magára, mely az égbolt véletlenszerű légköri jelenségeit egyedi módon képezi le az üveg anyagába, s amely képző- és iparművészet határán mozog, de valójában fölöttük áll.

Szabó Magda képzeletében élő szentendrei imázs képén a tervező konstruktív építkezése és a művész belső fantáziavilága harmonikus kölcsönhatásban érvényesülnek. A könnyed játékossággal újrarendezett épületek, tetőszerkezetek és tornyok dinamikus formái a zenei ritmusokhoz hasonlóan váltakoznak, tagolják a zsúfolt teret. Az ívelt vonalvezetés és a mesébe illő színvilág bűbájt és kedvességet kölcsönöznek a városképnek. Ugyancsak az épített környezet válik főszereplővé Montenegró című alkotásán. A tornyokban, burjánzó növényzetben, s a kis államot szimbolizáló, jelképes tárgyakban tobzódó tér, zsúfoltságával és buja részleteivel a mediterrán paradicsom élvezetekben gazdag, felszabadult hangulatát hozza elénk.

Tasnádi Szandra lendületesen ívelődő, organikus alakzataiból, egy farkas test jellegzetes részletei bontakoznak ki. A bronzból öntött elemek tulajdonképpen egymás irányát és lendületét határozzák meg, egymásból születnek meg. Így egészíti ki a felfelé ágaskodó, farkast idéző stilizált formát, a hosszanti irányba elnyúló lábakon álló alakzat, melyek együttesen az élőlény kétirányú mozgását, érzékelhető energia áramlását teremtik meg.

Tóth Anna alkotásán kísérletet tesz arra, milyen, amikor két, síkban ábrázolt háromszög egymást átszelő metszete, a térbeliség hatását kelti a vásznon. A hengereléssel, akril spray-vel és maszkolással létrehozott festményen a valóság egy absztrakt szeletét szakítja ki a térből, melyben a háromszögeket átlósan keresztező hosszanti felhasítások az alakzatok tünékenységét, a térbeliség feldarabolódását idézik elő. Az élénk, neon színekben vibráló, síkbeli formák érzékeny áttűnése, a különböző térrétegek egymás alá és fölé rendelt megjelenését teszik lehetővé.

Török Ibolya a tömör márványtömbből egy puha, lágyan ívelődő, organikus alakzatot hozott létre, mely kifelé nyújtózó, homorú felületeivel szinte elrugaszkodni, elrepülni látszik az őt tartó gránitkockáról. Ezt a felfelé irányuló, átlós irányú lendületet az anyagban futó sötétebb erezetek hangsúlyozzák. A szárnyakat, vagy kitárt kezet idéző forma középső hajlatából kis réz madárka bukkan elő, szárnyai mozdulatával az otthont adó márvány erővonalait ismétli.

Az itt felsorakozó alkotások tanúbizonyságai annak, hogy a 18. kerületi Művészeti Egyesület szőttese igen gazdag, sokszínű, és elismerésre méltó művészek alkotják közösségét. Láthatjuk, hogy, milyen, amikor munkásságuk legjavát szemlélhetjük együtt: a művészet egyenletes élvezetében részesülhetünk, méghozzá úgy, hogy az életről egyaránt tanítanak minket, ha kicsit jobban odafigyelünk a bennük rejlő tartalomra.

Szabó Zsófia Lilla
művészettörténész
Tomory Lajos Múzeum

 

Budapest, 2020. 11. 05.

 

A megnyitón készült felvételekért köszönet: KBKH munkatársai, Katona Lucia, Siklós Péter

MFN – M. S. mester emlékezete – Vizitáció

Szabó Zsófia, a Tomory Múzeum művészettörténésze megnyitó beszéde:

Kedves Alkotóművészek, kedves Látogatók!

A magyar festészet és kultúra ünnepélye, a Magyar Festészet Napja, 2002-es indulása után, egy szempillantás alatt nőtte ki magát több hetes rendezvénysorozattá. Ez a művészeti fesztivál, és festészeti seregszemle, melyhez évről évre az ország és a Kárpát-medence alkotóinak színe-java társul, méltán tükrözi, hogy kultúránkat, művészetünket kitartó, és rendszeres figyelem övezi a műkedvelők és laikusok körében egyaránt, s nem utolsósorban, hogy a festők is tettre készen várják az alkalmat, hogy bemutatkozzanak és megnyissák az érdeklődők előtt azt a rejtett teret, ahol a kép születik.
Az eseményhez 2004-ben csatlakozott a képzőművészekben bővelkedő XVIII. kerület, akkor még csak néhány fővel. 2020-ban immáron 17. alkalommal ünnepelhetjük a magyar festészetet itt a kerületben, s mostanra a kiállítók száma több tucatra nőtt. S ahogyan a programok gazdag palettája – alkotónapok és tematikus kiállítások egymásutánja – mutatja, növekedett az elhivatottság és a közösség ereje is. Mindez köszönhető a XVIII. kerületi Művészeti Egyesület elhivatott tagjainak és elnökének Garamvölgyi Bélának, aki a tárlat nívóját, olyan jelentős alkotók meghívásával emelte, mint Breznay András, a Mednyánszky Társaság elnöke, Füzes Gergely, Lach Sándor, Ghyczy György, Kurucz István András, Laukó Pál, Vankó István és Skoda Éva, a Kispesti Helikon Kulturális Egyesület elnöke. S nem utolsósorban a 2019-ben elhunyt kitűnő kerületi képzőművészünk Huller Ágoston, Guszti emlékével.
Az ünnepség sorozat középpontjában október 18-a, Szent Lukács, a festők védőszentjének napja áll, aki a hagyomány szerint megfestette Szűz Máriát és Krisztus arcát. Ez az isteni kegyelem, ma is a festőművészek rendelkezésére áll, ezáltal tudnak közvetíteni az ég s a föld között, melynek kiváltságos tanúi lehetünk, mi szemlélők.
Ugyanakkor a mai átlagember gyakran szkeptikus a kortárs művészettel kapcsolatban, egyszerűen nem tudja, hogyan közelítsen hozzá. Viszont, ha testközelbe kerül egy művésszel – például egy alkotónap folyamán, és beszélget vele, máshogy fog tekinteni az alkotásra, nyitottá válik, és elkezdődhet a festmény és a befogadó közötti párbeszéd. Ennek a kommunikációnak elősegítése nagyon lényeges, hiszen ebben a kölcsönhatásban születik meg valójában a mű! Mert milyen más módon lehetne bizonyítani, hogy a mai kortárs magyar képzőművészet érvényes folytatása a híres festőink életművének: Munkácsy Mihálynak, Csontváry Kosztka Tivadarnak, Ferenczy Károlynak, Vaszary Jánosnak vagy Kondor Bélának… mint, hogy mi magunk ítéljük ezt meg. Ugyanis a kanonizált, művészettörténetbe beemelt alkotók festményeinek, képeinek már meg vannak a maguk jól berögzült olvasatai, értékelései. A két hete született műnek nincs, de épp ez a bája, nekünk kell kiolvasni a tartalmat, megfigyelni a formákat, színeket, ritmusokat, ecsetvonásokat, kapcsolatba lépni a képpel és értékelni. Nincs magyarázószöveg, de – lehetőség szerint – oda lehet lépni az alkotóhoz vagy éppen önmagunkhoz, és kérdéseket feltenni. Ahogyan a középkorban a templomfalra festett képek szolgáltak az írástudatlan népek számára az Ó- és Újszövetség magyarázataként, úgy ma a kortárs festészet lehetne a „kapu” amely betekintést enged a puszta szemmel felfoghatatlan világba, a Lélek megnyilatkozásába. Az oly hányatott sorsú magyar képzőművészetünket, – mely sokszor partra vetett halként ficánkol – ezért sem szabad hagyni megfulladni, éltetni kell, méghozzá a közönség, a művészetkedvelők megbecsülésének kivívásával. Az ilyen és ehhez hasonló ünnepségek kiválóan tudják érzékeltetni, hogy a művészet oxigénként funkcionálhat, különösen napjainkban, a tömegfogyasztáshoz hozzászokott, rezignált társadalmunkban.
Festészeti örökségünk meghatározza jelen vizuális kultúránkat. Munkácsy Mihály Honfoglalása, Szinyei Merse Pál Majálisa, Hollósy Simon Tengeri hántása, vagy Berényi Róbert Csellózó nője, és még folytathatnám a sort – viszonyítási pontok, nemzetünk emblémái és talán mondhatjuk, hogy a kollektív tudattalanba elraktározódva hatnak a művész nemzedékekre. Méltó folytatásukat egy mesterségbeli tudásában csiszolt, hiteles alkotó adhatja, aki nem utánoz, hanem teremt, az emberi lélek finom mozgásait kifejezve, esztétikai élményt nyújtva. Ezért izgalmas kísérlet vissza-visszatérni az elmúlt évszázadokhoz, és megnézni, mi az, ami ezekből az emblematikus művekből tovább élhet a kortárs festményben.
A mai tárlatunk hívó képe, M.S. mester, a késő középkori Magyarország azonosítatlan festőjének leghíresebb alkotása, a Vizitáció, mely gazdag szimbólumaival, lágyan megformált alakjaival oly érzékletesen ábrázolja Erzsébet és Mária találkozásának meghitt pillanatát. Festészetünk e kimagasló remekműve a látogatás, szomszédolás, találkozás témakörében ad mintát. Az eredendően szakrális tartalmú jelenettől elvonatkoztatva a találkozás számtalan formája elevenedik meg előttünk, egészen újszerű absztrakt megfogalmazásoktól kezdve, a parafrázisokig. Hiszen a találkozás nem csak emberek között lehetséges, terek, idősíkok, tájak, emlékek, sorsok, és utak futnak össze, érintkeznek a síkfelületen, vonalak, színek, formák, és faktúrák által. Látható, hogy a klasszikus mintákat meghaladva mennyi eredeti, a témában releváns ábrázolás jött létre, a művészek egyéni stílusának és világlátásának megfelelően. Mindezeken túl pedig érdemes a képeket szemlélve odafigyelni arra, hogy egy XVI. századi kulturális miliőben születő kulcsműből, milyen tanulságokat von le a kor művésze, a technikai kivitelezés, vagy a tartalom vonatkozásában, és milyen üzenetet tud átemelni a XXI. századi ember számára, mellyel aztán az illető elgondolkodva távozik a kiállítóhelyről.
A csattanó, hogy maga a látogatás, a szomszédolás nem csak a képeken nyer egyedi formát, hanem valóságos alakot ölt itt a megnyitón – a helyi és a meghívott művészek találkozásával. Kívánom, hogy ez az újszerű Vizitáció, gyümölcsözővé váljon, mind a házigazdák, mind a vendégek számára.

Kiállító művészek: Baranecz Katalin | Barti Magdolna | Breznay András | Buczkó Imre | E. Kottek Péter | Fark László| Frömmel Gyula| Füzes Gergely | Garamvölgyi Béla | Gedeon Irén | Ghyczy György | Hatvani Orsolya | Huller Ágoston † | Kolláth Mariann | Koscsó László | Kurucz Ferenc | Kurucz István András | Lach Sándor | Laukó Pál | Lenkes Ildikó | Lizák Pálma | Mayer Irén | Nagy Ernő Zsolt | Oszter Dezső | Ruttkay Sándor | Schmidt Gabriella | Skoda Éva | T. Szabó Magdolna| Tóth Anna | Vankó István

Az eseményfotókért köszönet Lenkes Ildikó tagtársunknak.
( https://www.fenykepzet.hu/ vagy: https://www.facebook.com/FENYkepzet/

 

MFN – “Vizitáció” – Női szemmel az Anyaság

Kovács Ildikó hegedűművésznő és kislánya gyönyörű hegedűjátéka után a megjelenteket Frömmel Gyula festőművész, a XVIII. kerületi Művészeti Egyesület alelnöke köszöntötte. A kiállítást Ódor Katalin, a Pestszentimrei Közösségi Ház címzetes igazgatója nyitotta meg.

Kiállító művésznők: Ágoston-Papp Mónika | Baranecz Katalin | Barti Magdolna | Gedeon Irén | Hatvani Orsolya | Homoki Anikó | Lenkes Ildikó | Lizák Pálma | Mayer Irén | dr. Rumi Rózsa | Schmidt Gabriella | Soltész Melinda | T. Szabó Magda | Tóth Anna | Török Ibolya

Az eseményfotókért köszönet Lenkes Ildikó tagtársunknak.
( https://www.fenykepzet.hu/ vagy: https://www.facebook.com/FENYkepzet/