Közgyűlési meghívó

Tisztelt Alkotótársak!
Egyesületünk 2019. februári 4-i közgyűlésén elhatározott módon beszámoló közgyűlést hív össze az Elnökség.

Helye: Kondor Béla Közösségi Ház
Ideje: 2020. január 30. csütörtök, 17:00 óra.
(Határozatképtelenség esetén a megismételt közgyűlés 30 perccel később kezdi ülését. A megismételt közgyűlés az itt közölt napirendi pontok tekintetében a megjelent tagok számától függetlenül határozatképes.)

Napirendi pontok:
1. A XVIII. kerületi Művészeti Egyesület Etikai Kódexének, Szervezeti- és Működési Szabályzatának, valamint Mellékleteinek elfogadása
Beterjesztő: Garamvölgyi Béla
2. Bejelentések
3. Beszámoló a XVIII. kerületi Művészeti Egyesület 2019. évben végzett szakmai-közművelődési- valamint gazdálkodási tevékenységről
Beterjesztő: Garamvölgyi Béla
4. A 2020. évi munka-, program-, és költségvetési terv beterjesztése
Beterjesztő: Garamvölgyi Béla
5. Egyebek

Kérek minden egyesületi tagot, hogy tekintse kötelességének a részvételt, akadályoztatása esetén adjon meghatalmazást.
A kellő tájékozottság, valamint a közgyűlés hatékony munkájának elősegítése érdekében jelen meghívóval együtt csatoltan megküldöm a 3-4. napirendi pont munkaanyagát, valamint a meghatalmazás-nyomtatványt és a hangfelvétel készítéséhez hozzájáruló nyilatkozatot.

Budapest, 2020. január 15.
Az Elnökség nevében tisztelettel:

Garamvölgyi Béla s.k.
XVIII. kerületi Művészeti Egyesület
Elnök

2. Itt és Most Tárlat

A XVIII. kerületi Művészeti Egyesület és a Szabad Alkotók Köre 2. Itt és Most Tárlat című közös kiállításának megnyitó beszéde

Kondor Béla Közösségi Ház (Budapest, 1181, Kondor Béla stny. 8.)  2019. november 7- december 1.

Itt és most valami összeáll, itt és most valami széthullik, leginkább a múltba nézünk, vagy a jövőbe, de mikor vagyunk jelen itt és most? Kincset ér az, ha az élet bármely szakaszában jelen tudunk lenni. Befogadni a jelen pillanatot, és megengedni, hogy ami éppen van, az lehessen.  Azt hiszem fontos ízlelgetni a jelent akár szűkebb akár tágabb kontextusában. Körülnézni a bennünk és kívülünk zajló eseményeken és levonni a következtetéseket. Ha merünk beletekinteni az itt és most jelenvalóságába, egészen új aspektusait fedezhetjük fel a Létnek, amelyben olykor feloldódunk, lebegünk, olykor megfeszülünk súlya alatt. 

A XVIII. kerületi Művészeti Egyesület és a Szabad Alkotók Köre folytonosságát adhatja a gesztus, amellyel az alkotók az itt és most hívószóra felelve évről évre vállalják azt, ahol művészi pályájukon tartanak. Műalkotásaik az aktuális létállapotaik egy-egy lenyomatai, melyek ihletettség, alkotókedv, lelkiállapot vagy éppen technikai felkészültség függvényei szerint változnak. Színes vagy fekete-fehér, absztrakt vagy naturalista, burjánzó vagy gesztus értékű, megnyugtató vagy felkavaró. Mind egy-egy felkiáltójel lehetne ahhoz, ahogyan a kiállítóművészek ma képviselik magukat.  

Lach Sándor hét fő bűn című akril képén kevélység, kapzsiság, bujaság, irigység, torkosság, harag és lustaság ölt testet. Rendkívüli energia és gondolatiság sűrűsödik össze ebben a hét szimbolikus „lényecskében” a figuralitás és non figuralitás határterületén, ahol az ember belső világa naturalisztikus köntösben tárul elénk. A bebábozódott hernyókra vagy megkötözött eltorzult emberi testekre emlékeztető amorf formák szimbolikus jelekkel mutatnak rá az egyes bűnökre. Ha a kötelek lehullnak, a feloldozás után vajon milyen formát vesz a gúzsba kötött emberi test? Megtaláljae saját formáját, vagy megszokva béklyóit teljesen szétbomlik és újrarendeződni képtelen? A választ sejteti a kép Feloldozás című párdarabja, melyen a kietlen tájban lebegő amorf lényről leoldódik a vörös kötél. Tudatva, a szabadulás áldozattal jár.

Koscsó László alkotásának kiváló technikai megoldása elsőre megtévesztheti a nézőt, hogy sokszorosított grafikáról, egyedi nyomatról vagy festményről van szó. Az absztrakt és organikus elemekben megjelenő különböző textúrák természeti és emberi lenyomatokat rejtenek, melyek számtalan reminiszcenciát hívhatnak elő bennünk.

Csodálom azokat a művészeket, akik néhány egyszerű vonallal emberségünk megrendítően szép vagy fájdalmas oldalát tudják kifejezni. Számomra ilyenek Barti Magdolna és Hatvani Orsolya rajzai, akik elég bátrak ahhoz, hogy letisztult vonalaikkal feltárják aktuális gondolataik és érzéseik legmélyét, ezzel meghívva a szemlélőt egy hasonló megnyílásra. 

Barti Magdolna soraiban sorsok rejlenek. Életvonalak, melyekben a sötét, vastag függőlegesek vizuális értelemben uralják a kép tömegét. Ezek a sorok szilárdak, nincs bennük törés, olykor egybeolvadnak egymással, támogatólag. Míg más sorok könnyedek, megszakadnak, eltűnnek és beleolvadnak a fehérségbe. Rejtőzködnek. A sűrű sorok együttese háló, amely megtart bennünket, vagy börtön mely bezár? Emberi sorsok melyek időről időre változnak,  de egymás mellett haladnak kezdőtől a végpontig.

Hatvani Orsolya balkezes improvizációi különálló apró bolygókat alkotnak, ahol az ember önmagával valamint társaival megélt kapcsolatait követhetjük nyomon a vonalak mentén. A körbeölelő karok szervezik e bolygókörök dinamikáját és határait. A karok eltakarhatnak, és védelmezhetnek, ha szükséges kapcsolódást hozhatnak létre egymás között, és mindenképp körbeérnek.

A fa válik fő motívummá Rózsavölgyiné Tomonyák Gitta rajzán, melyen a dörgicsei akácfa törzse, kacskaringós göcsörtjei a művész egyedi kézjegyét hordozzák. Az emberi vonások és a természet organikus formái ismét egybeolvadnak, önálló élőlénnyé állnak össze Gitta néni alkotásán. A burjánzó vonalak és tónusok hordozzák magukban azt az erős érzelmi töltetet, mely az elpusztult akác személyes jelentőségét sejteti. 

Ruttkay Sándor kalligrafikus minőségű lágy lebegő vonalaiból építi fel az emberi test részleteit, melyek a finom mozdulatok, a mimika, és az érzelmek kihangsúlyozására szolgálnak. A sűrűsödő vonalak burjánzása plaszticitást és az alak jelenvalóságát erősítik, míg a pókháló finomságú vonalak a feltörő emlékeikkel együtt az idő egy másik dimenziójába párolognak.

Erőteljes, érzelmi kitörésnek, extázisnak lehetünk tanúi Frömmel Gyula képén, aki az absztrakt expresszionizmus eszközeivel élve ösztönszerűen használta ki a festészeti technikák gazdag tárházát: folyatás és kaparás is megjelenik, míg az ecsetvonások eruptív mintázata illetve a cím: Shakti Babalon Sutra megkerülhetetlenül hozza elénk a nemi gyönyör képi aforizmáját.

Baranecz Katalin orchideafeje az időből kiszakított felnagyított pillanatként lép elénk, szétfeszíti a keretet óriási szirmaival, így grandiozitásával nyeri meg a néző tekintetét. A szürkéből kiáramló színek az élettel töltődést jelzik.

Mayer Irén apró fénylő foltjaival egy folyamatos vibrálás érzését hívja elő, mint amikor éppen árnyékból a fényre lépünk egy forró nyári napon. A vibrációt a benyúló faágak törik meg, melyek egyúttal kiegyensúlyozzák a kompozíciót és növelik a térbeliség érzetét.

Nem csak a kőzetek, és a természet különféle élőlényei, hanem az ember is képes a teljes átváltozásra. Gedeon Irén képén az absztrakt, rusztikus képfelület apró részecskék rendszertelen sokaságát mutatja. Az átváltozás pillanatában még bizonytalan mi születik, ellenben a szimbiózissal mely játékos átfordításában színbiózis címen él tovább, ahol a színek együttélése folytán eleven szín élmény születik. 

Szintén a fénnyel és a színekkel játszik Nagy Ernő sikátorokat idéző festményén. A valóságos és vizionált terek ötvözése, illetve a síkszerűség és a térbeliség bizonytalansága teszi kissé éterivé, lebegővé a képet. A színes, patchworkszerűen összeálló foltok Velence beláthatatlan gazdagságát, felhalmozott épületrészletek pedig sikátorainak izgalmas útvesztőit idézik.

Bohoczki József a végletekig absztrahált geometrikus emberi figura éles mozdulataiban fejezi ki az itt és most ellentmondást nem tűrő érvényességét. A szobor az acél kikezdhetetlen, szilárd anyagával és időt állósságával a nyers valóságot demonstrálja.  Akárcsak egy archaikus vallást idéző totem, mely kijelöli a haladás irányát, és éberségre int.

Buczkó Imre önarcképe profetikus hangvételű. A vakító fehér ingben megjelenő festő az előtte álló feladatokkal öntudatosan, szigorúan néz szembe, vállalva jelenlegi önmagát. Az időskor vonásait az energikus testtartás halványítja el. Hogy a homogén hátteret valamint a kereten túli valóságot a jövőben mi tölti be annak csak a fantázia szab határt.

E. Kottek Péter élénk színekkel telített különleges univerzuma tárul fel ismét alkotásain. A titánok lakomáján fantasztikus élőlények kavalkádja áramlik végig a tripctichonon, melynek mindegyik tábláján megjelenik a művész maga sziluett formájában, mint álomvilágának résztvevője és megfigyelője. A három brácsa a világmindenség végtelen hanghullámait árasztja, melyre a misztikus világ színeivel és élőlényeivel együtt mozdul. A restaurált antik órán az idő megállni látszik, haladását a paradicsomi állapot lassítja, melyet a kékségbe öltözött víz alatti élővilághoz hasonlóan fátyolos buborékos réteg burkol, összefogva Kottek Péter képzeletvilágát. 

Katona Lucia spirálisa egy belső építészeti térrel játszik, ahol a csigalépcső elsődleges funkcióját elfedve, egy új dimenzióban láttatja a teret. A fotó kompozíciója több látószöget enged meg: ha a spirális alatt állunk a magasságokba nyílik kilátás, míg ha felülről tekintünk bele, az inferno vörös bugyrait pillanthatjuk meg. 

Homoki Anikónál a rétegzett üvegtömb meleg, vörös színnel telítődik. Az üveg mintha vulkanikus izzásban lenne. A titokzatos folyadék azonban nem tör ki, hanem az üveg barázdáiban áramlik szét, mint amikor a lelket melegség árasztja el. Ennek a jó érzésnek szétáradása ölt formát a jégtömbszerű boldogságkapuban is, aminek felszaggatott teteje az élet viharait, míg a zöld és a vörös színek a megújulást és a szeretetet jelképezhetik.

Lenkes Ildikó teafilterei többszörös nagyításban, negatív és pozitív fotófelvételként jelennek meg a néző előtt. Elsőre zavarba ejtő a hétköznapi tárgyak fő témává emelése, azonban a bravúros technikai kivitelezés, és a monumentalitása okán különleges vizuális értéket nyernek.

Ilku János fotóján a Hortobágyi tájegység mély tisztelete és szeretete érezhető, melynek életében többször is részese és dokumentálója lehetett. Legkedvesebb témája a magyar puszta, ahol ég és föld tükröződésében a gémeskút jelzi hol vagyunk. A végtelen horizont szépségét csak az erre érzékeny lélek tudja ilyen egyszerűségében megragadni.

Garamvölgyi Béla Tihanyban készült tájnaplója egy hosszú, kitartó alkotófolyamat eredményeként született. A félszigeten található Kráter-tó és környezete légköri jelenségeit aprólékosan rögzítette a vásznon. Figyelmes szemlélésével felfedezhetjük, miként változnak a tájat rendező fényekkel együtt az általuk közvetített hangulatok.

Schmidt Gabriella plasztikus alkotásán vertikális, horizontális, és diagonális tagolások vezetik a szemet mindig a következő fokra. A hullámkarton keskeny barázdái a felfelé futó vonal mentén a kis léptéket, az aranyszélű lépcsőfokok pedig a nagy léptéket adják.

Kurucz Ferenc örömfestőként a csatornahíd elrejtett belső boltívét is ragyogó fénnyel töltötte meg. A víz tükröződése által a kompozícióból egy teljes fénykör emelkedik ki, mely 360 fokban körbevilágítja az ábrázolt teret.

T. Szabó Magda festményein is építkezik. A szentendrei épületrészleteket játékosan rendezte újra a síkfelületen, kihasználva a háztetők, tornyok, dombok, kanyargós utcák meglepetésszerű kapcsolódását, izgalmas kiszögeléseit. 

Rumi Rózsa nagyvonalakban felfestett, szinte absztraháló tájképében nem az ábrázolt táj, hanem a fényjelenség válik kiemelkedő szereplővé, mely a vidéket szinte kettéhasítja.

Tasnádi Szandra az általa olyannyira kedvelt organikus formákat most a magyar népi motívumokban elevenítette fel, némely mintát tovább gondolva, átalakítva. A kitűzőként funkcionáló s a trikolór színeiben pompázó, címeres vagy virágos kerámiai új értelmet adnak a kokárda használatának: dekoratív, időtálló kivitelezése a mindennapi viselést kínálja, ám törékenysége miatt óvni kell, akárcsak hazaszeretetünket, nemzeti érzéseinket.

Varga László kék eső című fotó összeállításán az aszfaltban megőrződött véletlenszerű benyomódások egy elrejtett világ távoli jeleiként tűnnek fel, melyekben a lezúduló eső formát nyer, ezáltal láthatóvá teszi a mintázatokat. A zöld tányér használói által válik a sorozatképek főszereplőjévé, legitimálva az elkapott pillanatokat.

Szokatlan tájrészlet fogad minket Siklós Péternél, akit leginkább a jelentős pillanatok, gesztusok, mozdulatok megörökítőjeként ismerünk. Itt a tiszai holtág természeti környezetének mozdulatlan, meditatív csendjét rögzíti, ahol a kompozíció egyensúlyát és tagolását a benyúló hajók adják.

A tudományos meghatározás szerint a rája „a tengerfenéken él, így alakja ahhoz idomult”. Török Ibolya lapos, kövön nyugvó rája szobra a pihenésben mutat példát számunkra. Külön érdeme hogy az állat puha, sikamlós testét a mészkő keménységében is sikerült visszaadnia.

A művek és alkotóik méltatását Pilinszky János gondolataival zárnám, ahogyan egykor Kondor Béla kiállítását nyitotta meg Székesfehérváron. Szavai úgy gondolom erre a kiállításra ugyanúgy érvényesek. „Igen: ma itt olyan felismerésekre nyílik alkalom, amiből bár a tompák és csak műveltek kimaradnak, a valódi érzékenység annál több bátorítást nyerhet.”

Budapest, 2019. november 7.

Szabó Zsófia Lilla
művészettörténész
Tomory Lajos Múzeum

A képekért köszönet Varga Lászlónak!

Kerítéskiállítás – I.M. Nádasdi Misi

A Tomory Lajos Múzeum, a HKE (Honvéd Kulturális Egyesület) valamint a XVIII. kerületi Művészeti Egyesület együttműködésének – és Frömmel Gyula alelnök úr szervezőmunkájának – köszönhetően szeptember 7-én, egykori barátunk és Kollégánk emléke előtt tisztelegtünk ezzel a kiállítással. Nádasdi Misi kezdeményezte a Kerítéskiállítást, a pestszentlőrinci Teleki utcában – ahol egykor az általa alapított F+F Gallery is működött. Művészeti akció-programjának lényege: “A kerítések nem elválasztanak, hanem összekötnek.” Az évről-évre megrendezésre került esemény a galéria bezárása után, Ódor Katalin karolta fel, az általa vezetett PIKHÁZ és a Jövőműhely egyesület szervezésében Pestszentimrén is gyökeret eresztett.
Idén, hagyományteremtő szándékkal a Tomory Lajos helytörténeti múzeum adott otthont az rossz idő ellenére is számos kiállított idevonzó fesztiválnak. A kiállítást Heilauf Zsuzsa, igazgató nyitotta meg.

A felvételekért köszönet Varga Lászlónak!

XXIII. Tavaszi Tárlat

A XVIII. kerületi Művészeti Egyesület Tavaszi Tárlata – Folytonosság II.

Kedves Művészek, kedves Egybegyűltek!

Garamvölgyi Bélától kaptam azt a megtiszteltető felkérést, hogy megnyissam a XVIII. Kerületi Művészeti Egyesület XXIII. Tavaszi Tárlatát, ahol 27 művész 32 alkotását szemlélhetjük.  Ennek a kérésnek szeretnék most eleget tenni.

Azt hiszem a folytonosság, mint hívó szó mindenképpen pozitív előjellel bír, és kapcsolódik mind a művészeti egyesület, mind a Tomory Lajos Múzeum életéhez is. Az állandó jelenlét, ugyanakkor folyamatos, dinamikus változás, amely mindkettőt jellemzi és a folytonosság jegyében e megnyitóban összefonódik.

A folytonosságban benne rejlik a paradoxon. Egyetlen szakadatlan állapot folyamatos alakulásáról, formálódásáról van szó, ami stabil mégis képlékeny. Sokszor csak visszanézve látjuk, mire szolgáltak az egyes állomások életünkben, ahhoz, hogy ma ott tartsunk, ahol vagyunk. Mindennek meg van a maga ideje az ég alatt- mondja a szentírás, és egy kis szerencsével azt tudjuk mondani: most épp ott vagyok, ahol lennem kell.

Egy alkotói életmű és maga az alkotó sem létezhetne folytonosság nélkül. Az alkotás tartalma, formája változhat, de az alkotó ugyanaz marad. Legalábbis fontos, hogy mindig önmagát tudja adni, és engedje, hogy a műalkotás a benne rejlő ezernyi rejtett – olykor meghökkentő – árnyalat feltárására adjon lehetőséget. Leginkább ezáltal ismerhetjük meg a művészek igazi valóját, semmint életrajzi adatok böngészésével.

A művész rejtőzködő, ám egy időben önfeltáró attitűdjét megragadva, sorra venném az itt kiállítókat, megkísérelve egy áttekintést adni arról, ahogyan most alkotásaik tükrözik őket. Miután a kiállítótérben is abc sorrend szerint haladnak a művek én is ezt követném.

Árvay Zolta rögtön meglep minket. A tőle megszokott, több féle anyagot és technikát alkalmazó archaizáló absztrakt tábláitól eltérően most egy másfajta eredetet kutat fel és mutat meg: a vidéki élet egyszerűségét. Letisztult kompozíció, népi naivitás, nyugalom jelenik meg ebben az újfajta hagyományőrzésben.

Árvay Zolta: Kakaskák

Baranecz Katalin virág parafrázisai, melyek egy négyes ciklusban jelennek meg többrétűen adják meg a folytonosság érzetét. Gondolhatunk a négy táblakép egymáshoz való viszonyára, a művész korábbi alkotásainak átfogalmazására, esetleg élő, háromdimenziós virágok újragondolására a vásznon.

Baranecz Katalin: Virág parafrázisok

Barti Magdolna digitális nyomatra festett rendkívül érzékeny apró képén a horizontális vörös vonal hordozza az életet. A természeti lenyomatokon elementáris erővel, vakító fehérségben terjed szét a tisztaság. A halált az élet váltja fel.

Barti Magdolna: Kezdet (2019)

Buczkó Imre a sors útján járva valahol rezonál alkotótársa képére. A tőle megszokott finom akvarell technikával, allegorikus jelentéstartalommal dolgozik. A természet nyomon követhető körforgásában tár elénk egy sorsot. A méltatlanul megcsonkított fa, más módon tör utat magának, egy új hajtásban adja tovább az életet.

Buczkó Imre: A sors útján

Fark László rétegzett grafikáján a roncsolt, töredezett felületből kinövő női torzó szép vonala az, mely enyhülést hoz a melankóliába, és hídként ível a repedések fölé. A művészet allegóriájaként rámutat arra, hogy az alkotás a kietlen, sivatagos időszakokban is a szépség élvezetét nyújtja.

Fark László: Melankólia

Frömmel Gyula absztrakt expresszionista képe első pillantásra a fodrozódó vizű, háborgó Balatont idézi, egy vitorlással hullámain, a következő hatás viszont lelket szólító, hiszen erőteljes érzelmeket vált ki belőlünk. A vöröslő ecsetvonások pulzáló jelekként és stabil erőként hatnak a vad, extatikus sodrásban, amely szétfeszíti a vászon határait.

Frőmmel Gyula: Balaton

Hasonló lelki tájkép, a Tihanykák folytatása Garamvölgyi Béla részéről, ahol a tihanyi Kráter-tó mélyére látunk, de nem fizikálisan, hanem egy belső látás által. Fény és sötétség egymásra felelő játékában rajzolódik ki maga a tájrészlet mely, egy hosszú ideig érlelt belső alkotó folyamatnak egyik gyöngyszeme. A meleg fények láttán egyre beljebb és beljebb kerül a szemlélő, és egy óvatlan pillanatban maga is a táj részévé válhat.

Garamvölgyi Béla: Tihanykák (Kráter)

Hatvani Orsolya bal kezével húzott fekete vonalai adják meg a kép folytonosságát, nem csak formailag, de tartalmilag is. Mintha egyetlen levegővételre megrajzolt világok lennének, alakok, akik egymásba gabalyodva, egymást és önmagukat keresve élnék át a kapcsolódás, és a kötődés kiszolgáltatott ám biztonságot egyaránt adó tapasztalatát.

Hatvani Orsolya: Improvizáció balkézre I.

Ilku János méltó parafrázisát adja fotóján Botticelli Vénuszának, akinek születésekor ez alkalommal megremeg a föld, alakja megmozdul, szinte kilépni látszik az egyébként kiszáradt kútból. És mindez az örökkévalóságot szimbolizáló körben történik.

Ilku János: Tisztelet Sandro Botticelli előtt

Kolláth Mariann textilhatású dekoratív olajképe Edouard Vuillard díszítő funkcióval is rendelkező hatalmas vásznait juttatja eszünkbe, melyek szimbolikus jelentőséggel bírnak.  Itt a faktúra mögött egy álomszerű, misztikus kert bontakozik ki, és talán a néző feladata továbbszárnyalni ebben a képzeletbeli világban és megtalálni a fényben rejtőző madarat.

Kolláth Mariann: Madár Fényben

H.A.Z.A.  különálló betűk halmaza egymásba szőtt karton szalagokon. Összefonódnak egy felületté, mégis különválnak, és végül összeállhatnak a számunkra kedves szóvá: haza, amiről mindenkinek egy konkrét kép jelenik meg a fejében. A tipográfia, mint képi elem színes kavalkádban hat ránk Koscsó László alkotásán. Betű, szó, és vizuális elem egyszerre.

Koscsó László: H.A.Z.A.

Bezárt ajtók, és bezárt ablakok az omladozó viskókon. Lehetséges, hogy Lenkes Ildikó fotói az utolsó dokumentációk egyikei a megörökített épületekről. Az omladozó házak mégis új esztétikai értelmet nyernek a kompozíciós beállítás, a fények és a színek nyomán. A fotók mondhatni felújították, megszépítették „rendbe tették” az épületeket a vizuális észlelő számára.

Lenkes Ildikó: Elhagyott rend I.

Kurucz Ferencnek elsősorban nem a realisztikus portrékészítés volt a célja, amikor megfestette Leonard Cohen fekete-fehér gitáros alakját, inkább az énekes gondolatvilágának, alakjának továbbéltetése, emlékezetének átadása, egyetlen kiragadott pillanatban megőrizve az utókor számára a híres halleluját.

Kurucz Ferenc: Hallelujah – I.M. Leonard Cohen

Lizák Pálma reprintje a digitálisan sokszorozható, zeneiparban is könnyen felhasználható plakátok, szórólapok világát idézi, ahol a színek, formák gyorsan változtathatóak. A közvetített tartalom lényege azonban megmarad.

Lizák Pálma: A zene örök

Hasonlóan reprint, valószínűsíthetően egy saját műalkotás digitális másolatával állunk szemben Mayer Irén esetében is, ahol a napraforgófejek figyelő szemekkel kiegészülve fürkészik a szemlélőt. Itt gondolhatunk a virtuális világ megfigyelő rendszerére is, amely mindent megjegyez, tárol. Életadataink eme folytonossága azonban kevésbé megnyugtató.

Mayer Irén: Szemforgatás

Nagy Ernő a kép felületét benövő impresszionisztikus fa lombkoronájában a színek kavalkádját használja fel a változó folytonosság megjelenítéséhez. Benne rejlik az évszakok ciklikus váltakozása, ami rezonál az emberi állapotok, hangulatok változékonyságára.

Nagy Ernő: Kálmán bácsi műhelye

Oszter Dezső pasztellképén derengő, angyali fényben jelenik meg a nő, az édesanya, aki termékenysége által biztosítja az élet folytonosságát.

Oszter Dezső: Cím nélkül

Rumi Rózsa ebben tovább lép és egy teljes generációt fest meg, parafrazálva Derkovits Gyula Nemzedékek című képét, kiegészítve egy szimbolikus vízióval: a gigantikus aranytojás a hegy tetején egyensúlyozva jelképezi az emberi élet egyedülállóságát, szentségét és isteni magasságokban történő szinte képtelen beteljesülését.

Rumi Rózsa: Generációk

Saját maga szívós gyökerei adják a folytonosságot Rózsavölgyiné Tomonyák Gittának, akárcsak korábbi műveiben. Az önarcképként is értelmezhető, finoman megrajzolt göcsörtös gyökérzetből apró zöldellő ágacska sarjad, jelezve az állandó megújulásra való készséget.

Rózsavölgyiné Tomonyák Gitta: Örök feltámadás

Ruttkay Sándor bravúros krétarajzán a várakozás állapotában leledző ember jelenik meg. Ahogyan a nő és a férfi arca közel ér egymáshoz a jelentés és a kompozíció összesűrűsödik. Az egyébként kiegyensúlyozott légkör itt megtelik a feszültséggel.

Ruttkay Sándor: Reménykedő

Sándor József Attila táblaképe monumentalitása okán erőteljes hangsúllyal bír a kiállítótérben, eláraszt minket az emlékek néhol előtűnő, néhol elhalványuló foltjaival, alakjaival. Mintha vizuális megjelenítésében láthatnánk gondolatainkban lepergő emlékképeket, melyek jönnek és mennek. Vagy maradnak.

Sándor József Attila: Emlékek

Schmidt Gabriella szokatlanul újban, egy egyszerű hullámkarton felületi játékában találja meg a folytonosság izgalmas varázslatát, a színek és a faktúra ritmikus keverésével.

Schmidt Gabriella: Vertikális varázs

Siklós Péter Tavaszt idéző fotója akár Botticelli parafrázisnak is beillik. A táncoló nők kecses dinamikus mozdulataikkal egyetlen folyamatos frízzé állnak össze, fénylő alakjaik virágként bomlanak ki, megteremtve az éppen nyiladozó tavasz atmoszféráját.

Siklós Péter: Tavasz

T. Szabó Magda az építész precizitásával fűzte fel egy harmonikus kompozícióba saját életművét, tételesen felsorolva, megrajzolva az általa tervezett és megépült házakat. Egy folyamatos alkotótevékenységben találkozunk szembe a művésznő önarcképével, aki a tervrajzok alapjául szolgáló papírból önmaga sokszorosított másolatait jelenítette meg az egyes épületek mellett. A folytonossághoz az építész és a képzőművész koherens munkája járul hozzá.

T. Szabó Magda: Életrajz

Zsolnai Mihály fából készült alkotásai anyaguk révén már önmagukban hordozzák az állandóság és növekedés kettőségét, szimbolizálva azt a gazdagságot, amit a természet nyújt az embernek. Zsolnai az íves gallyak közé beillesztett tükör formavilágával, a lépdelő turista alakjával az úton levést közvetíti, azt hogy önmagunkkal mindennap szembe kell néznünk. Az ara megmerevedett alakja a várakozás feszült pillanatában elhagyva a régit, de még félelemmel állva valami új előtt, ismerős érzéseket kelt bennünk.

Zsolnai Mihály: Ara; Turista; Gallytükör

Török Ibolya sütkérező kishableánya az élet folytonosságának, az alkotómunkának talán éppen azt a momentumát idézi meg, mely a növekedéshez mindenképp elengedhetetlen: a sziesztát. Letisztult formáival a szemünk számára is megpihenést ad.

Török Ibolya: Szieszta

Ennek ellentétpárjaként Tasnádi Szandra Petőfi portéját mintha csak a szellő fújta volna a virágok közé, hogy már illanjon is tovább, ahogyan a költő rövid életével is történt.  Ritka, hogy egy szobor a finom mozgásoknak és érzelmeknek a meglévőnek és a már elmúltnak ilyen kézzelfogható mementóját adja.

Tasnádi Szandra: “Elhull a virág, eliramlik az élet”

Végszóként szeretnék élni a szobor talapzatán megjelenő Petőfi idézettel, miszerint „elhull a virág, eliramlik az élet” – de rajtunk áll, hogy miként ragadjuk meg a jelen pillanatot.  Az alkotás az, ami segíthet, hogy az életfolyamunk egyes stációi jelenvalóvá váljanak számunkra és egy állandóságot biztosítsanak tovatűnő, rohanó világunkban.

Szabó Zsófia Lilla
művészettörténész
Tomory Lajos Múzeum

Budapest, 2019. 05. 13.

Közgyűlési meghívó

Kedves Alkotótársak!

Egyesületünk 2018. július 4-i közgyűlésén elhatározott módon beszámoló közgyűlést hív össze az Elnökség.

Helye: Kondor Béla Közösségi Ház

Ideje:   2019. február 4. hétfő, 17:00 óra.

(Határozatképtelenség esetén a megismételt közgyűlés 30 perccel később kezdi ülését. A megismételt közgyűlés az itt közölt napirendi pontok tekintetében a megjelent tagok számától függetlenül határozatképes.)

Napirendi pontok:

  • Beszámoló a változásbejegyzéssel kapcsolatosan, az Alapszabály megerősítése

Beterjesztő: Garamvölgyi Béla

  • Beszámoló a 2018. évben végzett szakmai-közművelődési- valamint az Egyesület gazdálkodási tevékenységről

Beterjesztő: Garamvölgyi Béla

  • A 2019. évi munka-, program-, és költségvetési terv beterjesztése

Beterjesztő: Garamvölgyi Béla

Kérek minden egyesületi tagot, hogy tekintse kötelességének a megjelenést és tevékeny részvételt, akadályoztatása esetén adjon meghatalmazást.

A kellő tájékozottság, valamint a közgyűlés hatékony munkájának elősegítése érdekében jelen meghívóval együtt csatoltan megküldöm a 2. sz. napirendi pont munkaanyagát, valamint a meghatalmazás-mintát.

Budapest, 2019. január 20.

Az Elnökség nevében tisztelettel:

Garamvölgyi Béla s.k.
XVIII. kerületi Művészeti Egyesület
Elnök

Itt és Most

A Kondor Béla Közösségi Ház és Intézményei tisztelettel meghívja Önt és barátait a XVIII. kerületi Művészeti Egyesület

Itt és Most
című kiállításának megnyitójára

2018. június 14-én, csütörtökön 17 órára
a Kondor Béla Közösségi Házba

Köszöntőt mond: Galgóczy Zoltán alpolgármester

A kiállítást megnyitja: dr. Feledy Balázs M. S. Mester-díjas művészeti író

Közreműködik: Tóth Róbert Károly zongoraművész

XXII. Tavaszi Tárlat – “Folytonosság”

„Valaminek tartós, szakadatlan állapota, vagyis tulajdonsága, melynél fogva meg nem szünik, félben nem szakad; midőn egyiknek eltűnése, elmúlása után másik következik. A természet működéseinek folytonossága.”
(Czuczor Gergely – Fogarasi János: A magyar nyelv szótára, 1862.

Az idei tárlat különlegessége abban áll, hogy először fogja egybe a kerület alkotóművészeit, először állít ki együtt majdnem 40 képző- és iparművész, nem csak egyesületünk tagjai, és nem csak képzőművészek, hanem igyekeztünk megszólítani a társmúzsákat is. Pestszentlőrinc-Pestszentimre alkotóművészeinek reprezentatív kiállítása szándékunk szerint a helyi képzőművészeti élet egy friss keresztmetszetét adja; az egységesség és összetartozás jelképeként méretkorlátozással és formakerettel igyekeztünk közös nevezőre hozni az alkotói szabadságban megnyilvánuló sokszínűséget.

Kiállítók:

Ágoston-Papp Mónika
Árvay Zolta
Baranecz Katalin
Barti Magdolna
Bodnár Imre
Bohoczki József
Buczkó Imre
Csörgő Tamás
E.Kottek Péter
Frömmel Gyula
Garamvölgyi Béla
Hatvani Orsolya
Homoki Anikó
Hoós Jenő
Katona Lucia
Kolláth Mariann
Koscsó László
Kurucz Ferenc
Lach Sándor
Lenkes Ildikó
Lizák Pálma
Mayer Irén
Nádasdi Mihály
Nagy Ernő
Oszter Dezső
Rózsavölgyiné Tomonyák Gitta
Rumi Rózsa
Ruttkay Sándor
Sándor József Attila
Schmidt Gabriella
Siklós Péter
Szikszai Sándor
Tasnádi Szandra
Török Ibolya
Váradi Levente
Varga Ferenc
Varga László
Zsolnai Mihály

Frömmel Gyula – Triptichonok és többszörös képek

Meghívó

A GALÉRIA ’13szeretettel  meghívja Önt 2019. április 26-án,
csütörtökön 18 órára Frömmel Gyula festőművész
Triptichonok és többszörös képek című kiállításának megnyitójára.

Megnyitja: Dr. Feledy Balázs M.S. Mester-díjas művészeti író.
Közreműködik: Draskóczy Zoltán gitárművész

A kiállítás megtekinthető 2018. május 26-ig.