A XVIII. kerületi Művészeti Egyesület – az Alapító Okirat datálása szerint – 1995. november 2-án, a Gyöngyvirág utcai műteremben alakult meg. A jegyzőkönyv tanúsága szerint 38 alapító tag nyilvánította ki közös akaratát, közöttük Dien Gizella, Fark László, Frech’ Ottó, Gál Dezső, Gálné Csuka Margit, dr. Gomola György, Kaszner Margit, Keszthelyi István, László Pál, Lengyel Imre, Málnai István, Rózsavölgyiné Tomonyák Gitta, Sajgó Attila, Sajgó Réka, Szalay Zsuzsanna, Szentirmay Attila, Török Ibolya.
A dokumentumot aláírók egy részének (az akkori másológépek és papírminőségnek is köszönhetően) olvashatatlan a neve, címe és aláírása, ma már nehezen rekonstruálható, kikről is van szó tulajdonképpen.
A közgyűlés jegyzőkönyvéből kiolvasható, hogy a jogi személlyé válás előkészítő munkájának oroszlánrészét dr. Gomola György (1934 – 2008) vállalta magára. Maga az Alapszabály 1995. december 29-én keletkezett, a Fővárosi Bíróság a szükséges dokumentumok benyújtását követően az Egyesületet 1996. 06.25-én jegyezte be, vette nyilvántartásba. Székhelyeként – betűhűen – a Kodssuth Lajos utca lett rögzítve, ami ingatlan az akkori alelnök – Frech’ Ottó (1936 – 2006) – tulajdonában állt.
Az Egyesület első elnökének – Török Ibolya szobrászművésznek – munkáját Fark László grafikusművész, alelnök segítette.
Intenzív, boldog időszak vette kezdetét, melyet az alapító tagok közül többen „aranykor”-ként említenek. Közösség alakult, az Önkormányzat támogatásával a város szépítésében feladatokat kapott az Egyesület. Hasznosítási tervek, nagy ívű fejlesztési- és tehetség-mentorálási elképzelések fogalmazódtak meg, valamint megszervezték az első Nemzetközi Művésztelepet.
1998. május 11-én az Elnökség összetétele megváltozott: Frech’ Ottó mellett Málnai István és Árvay Zoltán vette át a képviseleti jogokat.
2005. októberében az Egyesület telephelyet változtatott: a felújított Madách utcai szövőműhelyben lelt új otthonra.
Az egykori – az ünnepélyes átadásról tudósító – hír szerint ekkor az Egyesület 40 fős tagságot számlált, és az „AlkotóHázi Kiállítóterem”-ben rendszeresen kísérleti- és hagyományos kiállítások „vernissage”-ok rendezésére kerül sor. Hosszú távon működtetni szándékozott, „Kézenfogás” elnevezésű programot indítottak el, és létrejött a „Moholy-Média-Műhely”. Ennek keretében az amatőr művészek – negyedévenként – segítséget és útmutatást kérhettek alkotó munkájukhoz.
A 2017. június 30-án megtartott rendkívüli közgyűlésen Árvay Zolta elnöki jogkörének felfüggesztését kérte, a képviseleti jogokat az Ideiglenes Ügyvivő Testület vette át.
Tisztújításra 2018. február 22-én került sor, ahol a közgyűlés Buczkó Imre, Frömmel Gyula és Garamvölgyi Béla tagokat választotta be az Elnökségbe.
Frech Ottó (1936. május 18 – 2006. június 16).
Frech Ottó fafaragó művész a Viharsarokban született, annak is a legsarkibb sarkában, Battonyán. Vannak ismerőseim és barátaim erről a vidékről és valamennyinek különös ismertető jele az egyenesség, az őszinte, bátor szókimondás, a segítőkészség. Mindegyiket jellemzi az a tulajdonság is, hogy ha kell, heves reakcióval bármikor „harcba indul” igazáért vagy annál magasabb célokért. Ez utóbbi tulajdonsága sodorta Ottó életét az 1956-os forradalomba, amely börtönévekkel végződött majd ahhoz, hogy élete végleg a fához kötődjön és váljék hazánk egyik legrangosabb fafaragó művészévé.
Elmondta egy TV -filmben: “Húszévesen részt vettem a forradalomban, mert rájöttem, hogy más az eszme és más a valóság”. Ebben az időben a Mezőhegyesi Cukorgyárban dolgozott. Nézetei miatt beválasztották a munkástanácsba. A fővárost igyekeztek segíteni élelmiszerekkel. Ottó a Piros Iskola előtt osztotta a felhozott krumplit. Jól szavalt, járták a városokat. “Fellázítottuk a fél országot”, – mondta. Tizennégy év börtönre ítélték, ebből öt és fél évet töltött le Krassó György, Mécs Imre, Göncz Árpád és Déry Tibor társaságában. Ottó és Krassó volt a renitens, legtöbbször büntetett rab.
Kishivatalnoki családban született. Édesapja több nyelvet beszélt és ezért gyakran helyezték nemzetiségi területekre. Így kerültek Budapestről végül Battonyára. Itt élte Ottó a vidéki gyerekek életét. Kecske legeltetés közben faragott, mint sok más gyerek, sípot, szipkát, más használati tárgyakat. Szinész vagy orvos szeretett volna lenni, de a börtönévek ezt lehetetlenné tették. Régi szerelméhez, a fához fordult. Megszerezte az asztalos szakképesítést. Csaknem négy évtizeden át dolgozott asztalosként, miközben elvégezte a faipari technikumot. 1962-ben költözött Budapestre. A 60-as években újságban látott képekről “másolt”. Budha szobrot, maszkokat, más dolgokat faragott ezek alapján. Saját elképzeléseit 1975-től kezdte megvalósítani. Ekkor lépett be a Darus-utcai Képzőművész Körbe, melynek vezetője R. Tomonyák Gitta volt. Magáról azt vallotta, hogy nem részesült művészeti képzésben, de a fenti mellett ugyanezen évben egy XVII. kerületi képzőművész kőrbe is belépett.
Gyorsan megtalálta egyéni útját. 1977-től már szakkört vezet, beveti magát a művészeti közéletbe. Évente minden hazai alkotótáborban ott találjuk, majd maga szervez Pestszentlőrincen nemzetközi alkotótábort, amelynek egyik vezetője lett.
Kerületünkben legismertebb művei: a Béke-téri kopjafák és a “Hét vezér” szoborcsoport a Thököly úton. . Ez utóbbinál nem hallgathatom el, hogy ezt Ottó nem oda szánta. Abban az időben erőteljesen próbáltam fejleszteni a Hétvezér teret, ahol máig lakunk családommal. Miután megszüntettem a korábbi gaztengert, erőre kapott az ősgyep, amit később az önkormányzat felvett a kezelési listára. Tervet készítettem egy kulturált tér megvalósítására egy “Hét vezér emlékművel”. Dédelgetett álmom volt Ottó egyetértésével, hogy ez a csoport ide kerüljön. Nem így lett, de nem lázadtam, mert kiemeltebb helyen csodálhatjuk.
Frech Ottó életét önéletírásából, Dr Bánszky Pál: “A képzőművészet vadvirágai” c. könyvéből (1997), Dr Gomola György: “PESTSZENTLŐRINCI ÉS PESTSZENTIMREI MŰVÉSZEK ÉS BARÁTAIK ANTOLÓGIÁJA” c. könyvéből (1998) is nyomon követhetjük. Az életében kapott elismerések és a halála óta eltelt idő egyaránt bizonyítja művészi nagyságát. Kecskeméten a “Népi szobrászat -1996” országos pályázaton III. díj, Lipcsében Kitüntető Oklevél, Peremváros Műhelygaléria I. díj jelzik sikereit.
Mindezek mellett kiemelendő vezetői tehetséggel bírt. Tevékenysége idején a kerületi művészélet és ezen belül a fafaragó művészet szárnyalt, amiben neki mint katalizátornak nagy szerep jutott.
Nehéz vagy talán lehetetlen feladat lenne Ottónak egy teljesértékű életmű kiállítást megrendezni. Nemcsak azért, mert monumentális alkotásai összenőttek városokkal, terekkel, hanem főleg azért, mert azok Bécstől Kisjenőig (Moldva), Szlovákiától Belgrádig és Zágrábig díszítik a világot. Mondható: alkotó tevékenységének területe a történelmi Magyarország. Alapeszméje a magyarságtudat. Akkor is, ha az egyszerű munkásembert faragja, (Szőlőtaposó, Borász, Öreg vincellér, stb), akkor is, ha a forradalmárok szenvedéseire emlékeztet (Piéta, Az oroszlányi rabtáborban szenvedők emlékműve). Fő hitvallása a magyarság történetének mítosza. Attila hun király, a hét vezér, Szent István és a magyar történelem számos nagy alakja, kiemeltem Bocskay, Rákóczi.
Távozásával nagy művész, egy lázadó elme, egy forradalmi szív szűnt meg dobogni. Talán a Sors kegye, kitüntetése, hogy halála napja az a 2006. június 16, amikor az 56′-os forradalom mártírját, Nagy Imre miniszterelnököt újra temetve helyezte a magyarság végső nyugalomra.
Buczkó Imre