Siklós Péter kiállítása
Buczkó Imre “mérnök-festőművész-művészeti író” kiállítása – KBKH. 2022. 08. 10. 17:00
Felhívás – Magyar Festészet Napja 2022.
A Kondor Béla Közösségi Ház és Intézményei, valamint a XVIII. kerületi Művészeti Egyesület immár huszadik éve részese a Magyar Festészet Napja országos rendezvénysorozatnak, megtartva helyi szinten kialakított hagyományait, és – lehetőségei szerint – új elemekkel gazdagítva a magyar festészet ünneplését.
Ezúton hívjuk fel minden Pestszentlőrinc-Pestszentimrén élő, vagy a kerülethez igazoltan kötődő Alkotóművész figyelmét: csatlakozzon rendezvényeinkhez, 2022-ben ünnepeljen velünk, s legyen részese a hazai kortárs festészet e nagyszerű és átfogó seregszemléjének!
A kiállítások hívó-szava: „Jelenlét”
Olyan, 2021-nél nem régebbi keltezésű műalkotásokat várunk, melyek:
– jól reprezentálják alkotójuk művészi törekvésit;
– nemes alapanyagra készültek;
– kiállításra előkészített állapotukban sem haladják meg a 80×130, ill. 130×80 cm nagyságot;
– a „Kis Kép Tárlat II.” esetében (kerettel, paszpartuval együtt) az 50×50 cm méretet.
Rendezvények, helyszínei: KBKH, kiállítás, Rózsa, kiállítás; PIK, Kis Kép Tárlat II.
A lebonyolítás rendje:
A MFN 2022 kiállításokon történő részvétel önkéntes. Részvételi szándékát minden Alkotó egy online regisztrációs űrlap kitöltésével és beküldésével jelzi a Szervezőknek, megadva a kapcsolattartáshoz nélkülözhetetlen elérhetőségi adatait. A regisztráció egyúttal a lebonyolítás, beadás, anyag- technika- és méretkorlátok feltételeinek tudomásul vételét, elfogadását is jelenti. A jelentkezőkkel történő kommunikáció kizárólag e-mailban történik. Egy alkotó két kiállításra is aspirálhat.
A jelentkezések (űrlap beküldésének) határideje: 2022. szeptember 1.
Az űrlap itt érhető el: JELENTKEZÉS
Sikeres regisztrációt követően kerül sor a bemutatni kívánt alkotásokról készült jó minőségű műtárgyfotók e-mailban, csatolmányként történő beküldésére, melyekből a Kurátor és a Zsűri válogatja ki a kiállítás/ok anyagát.
A műtárgyfotók beküldésének/feltöltésének határideje: 2022. szeptember 15.
A műtárgyfotókat 72 dpi felbontásban, és hosszabbik oldalukon 2000 pixel méretben várjuk, minimálisan tömörített jpg formátumban. Elnevezésük (fájlnév) a következő mintát kövesse: AlkotóNeve_MűAlkotásCíme_MéretAdatok.
A Zsűri 2022. szeptember 30-ig tekinti át a beérkezett műveket és dönt elfogadásuk/elutasításuk mellett. A kiállításokra beválogatott Alkotók nevét és a képek címét honlapunkon tesszük közzé, ill. külön értesítést küldünk minden érintettnek.
(Ekkor kerül sor az Alkotók és a kiválasztott Mű/Művek – kiállításrendezés szempontjából releváns – adatainak bekérésére.)
A kiállításra kerülő műveket 2022. október 7-ig kell a programok helyszínére beszállítani.
Eredményes felkészülést kívánnak a Szervezők!
Budapest, 2022. 06. 17.
XXVI. Tavaszi Tárlat – Folytonosság V.
Kedves Alkotók, kedves Barátok és Érdeklődők!
Immár sokadik alkalommal nyitom meg a Művészeti Egyesület tavaszi tárlatát és örömmel tapasztalom, hogy az idő előrehaladtával elkezdett kikristályosodni a művészek egyedi, személyiségüket és lelkivilágukat tükröző stílusa. Úgy érzékelem, hogy a mesterségbeli tudás csiszolódásával, egyre bátrabban és kifinomultabban sikerül manifesztálni egy-egy érzést vagy elképzelést, mely képlékeny formában ott motoszkál az alkotói én legmélyén. Ez hatalmas eredmény, azonban az ide vezető út épp olyan fontos, hiszen ez adja meg a műalkotások valódi értékét, s ebből jön létre a folytonosság, a folyamatos áramlás. Ha képet szeretnék használni, azt mondanám, hogy az egyesület az utóbbi években kialakult, szakadatlanul hömpölygő folyamába kapcsolódtak be régről visszatért, illetve újabb alkotóművészeink, akik ezt az élettel teli folyót árnyalatokkal gazdagítják, és tagadhatatlanul emelik annak érdemeit. Ezzel együtt a műalkotások sora egy koherens egész, ugyanis témáikban, megformálásukban, kompozícióikban számos hasonlóságot vélek felfedezni, ebben pedig a csoport identitás egy mélyebb, tudattalan szintje rejtőzhet.
Ágoston-Papp Mónika látványosan tudta összeházasítani a fát és a kerámiát a faliplasztika kompozíciójában, ahol a védettség, az otthon melege, valamint az elhagyatottság, és a szomorúság egyszerre vannak jelen. Az édesanya és gyermeke szívmelengető, ám keserédes összebújása, a háztetőt imitáló vékony fa elem, és a fenyegetést jelző felületi karcolatok az élet törékenységének üzenetét hordozzák magukban.
Baranecz Katalin életteli tondóiban egy újfajta dinamizmust figyelhetünk meg. A határtalanság érzése kerít minket hatalmába. Mintha a szögletes keretek felszámolásával, az organikus minták a létezés érhálózataiba burkolóznának. Így hozzák létre a teljesség három állapotát, akárcsak egy régen elfeledett ősi vallási közösségnek szakrális triptichonja.
Számomra nagyon izgalmas látni, ahogyan Barti Magdolna hol ritkuló, hol összesűrűsödő, szaggatott vagy folytonos vonalainak játékos részletei egy végtelen teret nyitnak a papírlap síkjába, ahova könnyedén beleképzelhetjük magunkat. Ezek a láthatatlan, apró vonalakból kirajzolódó helyek egyszerre lehetnek a mieink és az alkotóé.
Breznay András Kavalkád című festményén feszültség és energia tölti be a kép terét mely a lendületes alakokkal együtt folyamatos mozgásban van, miközben a kompozíció kiegyensúlyozott marad. A színek, a mozdulatok, a fény és az árnyék, valamint az irányváltások ellentétpárjaiból végül harmónia bontakozik ki, amely elgondolkodtató az életben jelen levő ellentmondások szempontjából.
Buczkó Imre alkotásain a természetből nyert impresszióival a hazai tájakról, a dunabogdányi esős délutánból az űr egészen távoli, ismeretlen világába kalauzol el bennünket. A párás Duna-part valamint a csillagkép ködfoltjainak és fényes pontjainak ábrázolásában hasonlóan finom ecsetkezeléssel örökíti meg a légkörben kibontakozó folyamatos változásokat.
A fantázia űrbéli állomásán időzhetünk E. Kottek Péter műalkotásában, ahol az emberi psziché történetének legmeghatározóbb szimbólumai kapnak helyet, úgy mint a madár, a labirintus, az ötágú csillag vagy a négy elem. Az erőteljes, tiszta színek az ősi erők változatlanságát, a jól körülhatárolt formák dekorativitása pedig a kozmikus rend felbonthatatlanságát mutatják.
Frömmel Gyula újfajta érzékenységgel ragadja meg a létezés szubsztanciáját akril képein. A Kozmosz szövetében a sötétből kibontakozó, világító hártyavékony felületek sejtelmesen tárják fel az élővilág belső szövetét, míg az erőteljesebb gesztusokból, kaparásból és rétegződésekből felépülő A teremtett világ ölelése címűn izgatott vonalvezetésével utat biztosít a teremtő indulat megnyilvánulásának.
Garamvölgyi Béla tájkivonatainak folytatásai az absztrakció határát súrolják. A tájelemek csupán apropóként szolgálnak egy letisztult gondolatiság, egy belső lelkiállapot leképezéséhez, melyek az élénk, neon színek alkalmazásával, az apró izgalmas részletek felfokozásával nyerhetnek teret, immár nagyobb formátumban. Ezáltal a tájelemek életre kelnek, megmozdulnak, misztikus töltetet kapnak.
Gedeon Irén műalkotásait szemlélve lehetetlen nem gondolnunk szomszédunkban zajló háború szörnyűségeire, erre a mindent lecsupaszító agresszióra, ami az alkotó nyers, ösztönös formakészletében érzékletesen megnyilvánul. A Frontvonal címűn a vizuálisan rétegzett zaklatott képi elemek, az Elesett város címűn az archaikus ház rajzok és a vérbe boruló izzó napkorong kontrasztja nyomatékosítja a tragédiát.
Az üveg sokoldalú természetét az alkotó egyedi megformálása teszi láthatóvá Homoki Anikó plasztikájában, ahol a törékeny, vékony üveglapok, rétegződésükben mégis robosztusnak hatnak. Az erődítményt formáló alakzat egyszerre rusztikus és könnyed, hordozza magában a horizontális és vertikális erővonalak együttes feszültségét, melyek találkozásánál ott rejtőzik egy másik minőség, ami a dolgok belső lényegét jelöli.
A Zsidó-rét különleges, védett élővilága és sajátos mikroklímája az alkotó tekintetén keresztül tárul a szemlélő elé. Ilku János fotómontázsán az álomszerű, sejtelmes színek, az összesűrített kompozíciós megoldás felnyitja az avatatlanok szemét, hogy látva lássák a terület vitathatatlan egyedülállóságát és szépségét. A tér központi fája egyfajta tengelyként szolgál a vibráló, misztikus környezethez. Stabil fókuszpont, mintha az évszázadok során végbement átalakulás ősi szemtanúja lenne.
A természeti létezők lecsupaszított organikus szerveződései, az idegek, a sejthálózatok szövevényes kapcsolódásai érzékletes minőségükben sejlenek fel a homogén fekete háttérből, mely Kolláth Mariann műalkotásainak sajátja. Az aprólékosan megmunkált leheletfinom csipkére emlékeztető, dekoratív minőségükben pompás hálózatok, az élőszervezetek varázslatos világába adnak betekintést, esztétikai és szellemi szinten gyönyörködtetnek.
Koscsó László munkásságából már jól ismert akkurátus, finom kidolgozottságú felületmintázatokkal tölti meg a vásznat, amely a grafika műfaji határait súrolja. Talán éppen ez a szokatlan kettőség, a rajzi aprólékosság és a nagy táblaképekhez közelítő méret teremti meg a műalkotás erőteljes kisugárzását, a természetben jelenlévő állandóság megnyugtató rendszerét.
Kurucz Ferenc által megformált kőnővérek alakjában egyetemes emberi sorsok derengenek fel, a megtörtség, és a mélységes szomorúság manifesztálódik bennük és körülöttük. Töredezett, szürke környezetük is ezt a mindent belengő melankóliát sugározza. A homályba vesző, fájdalmas múltat az idős hölgy, míg a reményteljes jövőt, a fiatalabb női alak képviseli, akinek felfelé irányuló tekintetében egy boldogabb, színesebb élet vízióját fedezhetjük fel.
Laukó Pál egyedi technikájával szőnyegszerű, texturális hatású felületi mintázatokat hozott létre a papíron, melyek a nyomtatási és festési fázisok rétegződésével egy nagyon különleges minőséget képviselnek az alkotások sorában. Elképzelésem szerint a műalkotás intuitív, és ösztönös létrejötte során, az apró részletek kitartó átdolgozása eredményeként született meg a kompozíció főtémája, jelen esetben a forrás, és a kikötő, mely képek rétegződéseiben megfigyelhetők az alkotói folyamat fázisai. A fröcskölt, színes festékpöttyök vagy az erőt sugárzó lenyomatok vizualitásukban megragadóak, és tartalmilag továbbszövik a cím által felkínált témát.
Lenkes Ildikó környezetvédelem témájú sorozatának soron következő darabjában grandiózus formátumban hívja fel a figyelmet a víz alatti élővilág pusztulására. A tartalmában vérfagyasztó kompozíció ugyanakkor szelíden közelít a súlyos problémához, hiszen gondosan kidolgozott részleteivel, harmonikus színvilágával a csontvázzá alakult halak esztétikailag kellemes benyomást keltenek az átlátszó nejlonok között.
Ludmann Mihály képein szinte kézzel foghatóan van jelen a szenvedélyes indulat és feszültség, mely kavargó ecsetvonásokban és sűrű anyagszerűségében tör magának utat. A kontrasztos hideg-meleg színek, a zaklatott ecsetvonások, és karcolások az alakok érzelmi telítettségét tolmácsolják, olyannyira, hogy szinte kimozdulnak a helyükről. Vitathatatlanul a művész ösztönös gesztusaiból lettek megteremtve.
Hivalkodó, élénk színeivel ugyancsak beszippantó hatással rendelkeznek Magyar József alkotásai, melyek pszichológiai tartalmukkal az emberi lélek működésmódját képezik le sajátos stílusban. Az egymásra rajzolt, karcolt, festett formákban újragondolt történések, kapcsolódások, és bonyolult jelek hemzsegnek a vásznon. Olyan érzés, mintha egy agyi idegpályán, hirtelen képek sorozatában vetülne ki mindaz, mely egy emberi pszichében lejátszódhat. A képek számtalan izgalmas kérdést vetnek fel: hogyan hatunk a másikra? miként reprezentáljuk a körülöttünk lévő világot? És mindebből mi a valóság?
Mayer Irén a barna árnyalataiban, a maga csupasz funkcionalitásában, és szerkezetességében ábrázolja az ismeretlen kohó épületét, a kép méretéhez viszonyítva monumentális formában. Párdarabjában ezt az idegenséget töri meg egy rozsdás vasdarab O alakú tanulmányképe, amely a transzformáció erejét rejti magában.
Nagy Ernő az ég és föld találkozását, a tömegek egymásnak feszülését örökítette meg, azt ahogyan a horizont a különböző időjárási viszonyok, és a fények hatására átalakul. Gyakorlott, precíz színkeveréssel, határozott mozdulatokkal az atmoszféra lenyűgöző gyorsasággal változó árnyalatait rögzítette, a pillanatot, amelyet a felszínes megfigyelő legtöbbször elszalaszt.
Oszter Dezső ismételten jó érzékkel, látványosan ragadta meg az épülettömegeken jelentkező kontrasztos fény-árnyék hatásokat, melyek a sikátorok szűkös tereiben különösen hangsúlyosan jelentkeznek.
Siklós Péter fotográfiáján a női arc beszédes tekintetében egy teljes narratívát látunk megjelenni, körülötte a sejtelmes szellem alakok képében mintha Botticelli nimfái táncolnának. A tovatűnő aranykor álmait kergetve sejlenek fel a múlt sötétjéből. A sorozat második képén a valóságból kiragadt, egymástól látszólag függetlenedett, önmagukban értelmezhetetlen darabok tűnnek fel, szimbolikusan érzékeltetve az elhomályosult részletek fájó hiányát.
Rózsavölgyiné Tomonyák Gitta üdítő, gyönyörű tusrajzain a kép és a szó együttes erejével mesél az emberi létezés kimondhatatlan rejtelmeiről, melyet a természeti világ oly tisztán visszhangoz. Az élet-halál-élet körforgása jelen van körülöttünk, a növények kibontakozásában, és hervadásában, melyet érzékletesen közvetítenek a most látható súlyos szimbolikus értékkel bíró, mégis lélekemelő virágfestmények. Talán szemlélésük által bennünk is „ami könnyű föltolul és a mélybe hull a súly.”
Rumi Rózsa interpretálásában a föld és az ég tükröződésének színekben megnyilvánuló momentumait figyelhetjük akril képein. A hajnali derengés rózsaszínjeit a növényzetben, az égkékjét a tenger zöldeskék árnyalataiban.
A légies, pókháló finomságú vonalakból szőtt alak helyett, egy a nevéhez hű szikár, anyagiságában plasztikus figura jelenik meg előttünk Ruttkay Sándor Rendíthetetlen című alkotásán. Ebben az újszerű megfogalmazásában az eltökélt arckifejezés, a kontraposztos beállítás illetve a diófapác változatos minőségét együttesen felhasználva teremti meg a kép főszereplőjének stabilitását.
Karakteres formavilággal, és határozott vonalakkal vezeti végig színes hegyvonulatainak láncolatait Schmidt Gabriella. Különálló képkivágatokban, mégis egységes egészként jelenik meg a három alkotás, melyek izgalmas kísérletet képviselnek arra nézve, hogy az eltérő színfoltok egymásmellettiségéből hogyan jöhet létre más és más látványegység.
A természeti valóságból inspirált, markáns kifejezőerővel rendelkező aprólékos kivonatokat látunk Skodva Éva négytagú képkollekciójában. A miniatűr alkotásokban a kollázs technika és az egymásra rétegelt gouache a térbeli érzet felfokozását hozza magával, mintha a dolgok legmélyebb szövetébe nyernénk betekintést.
Hihetetlenül expresszív, lendületes vonalakkal és lényeglátó megformálással rajzolta meg T. Szabó Magda az Ukrajnát megszemélyesítő ősanya monumentális alakját, mely domborulataiban hordozza a biztonságot, az erőt, és a termékenységet. A robosztus, önmagában is beszédes kompozíció sugárzó teljességét fájdalmasan hasítja ketté a vérvörös szögesdrót, érzékeltetve a háború brutális betörését.
Környezetükből kiragadt, töprengésre hívó, izgalmas jelek kollekcióját kapta lencsevégre Varga László. Fotómontázsa fontos tanújele annak, hogy a 21. század embere éppúgy, mint őseink, szívesen hagy üzenetet, jelet a felületeken, belső állapotának ösztönös lenyomatát. Így szavak nélkül is egyedi történetek íródnak úton útfélen, falakon, amit a szemfüles művész összegyűjthet akár a néprajzkutató egy népdalcsokrot.
Az összképet szemlélve azt mondhatom, hogy a művek nagy részénél erőteljes gondolatiság van jelen, vagyis nem csupán az érzékeinkre hatnak jólesően, hanem szellemi síkon is megmozgatnak minket. Talán ebben található a valódi műalkotás mibenléte. Egész lényünket bevonja, és olyan egyetemes jelentésrétegeket közvetít, melybe valamilyen módon mindannyian bekapcsolódhatunk.
Szabó Zsófia Lilla
művészettörténész
Pestszentlőrinc, 2022. 05.05.
Meghívó: Ágoston-Papp Mónika kiállítása
“Eklektikus szerelemként aposztrofáltam a kerámiához fűződő kapcsolatomat. Az eklektika nem mindig pozitív csengésű jelző, miért azonosítottam magam mégis vele?
Őszintén meg tudom érteni azt a fajta csodálatot, ami arra késztette az akkori mestereket, hogy előző korok megoldásaiból válogassanak. Engem a kerámia végtelen technológiai és technikai lehetőségei és az ezek által létrehozható végtelen felületi és formai gazdagság nyűgöz le és tart izgalomban immár több mint 40 éve!
Nem tudok és nem is akarok kikötni egyetlen technológiánál, stílusnál vagy formakészletnél, újra és újra meg kell próbálkoznom valami mással. Vannak olyan próbálkozások melyekből tartós kapcsolat lesz, és vannak, melyek csak “egyéjszakás szerelemnek” bizonyulnak.
Ez a kiállítás is az eklektikus énem, – vagy mondjam, hogy a színes egyéniségem?
– ékes bizonyítéka lesz bizonyos tekintetben, ugyanakkor remélem, hogy az összkép mégis egy egységes, kerek egésszé áll össze, miközben a néző belépve a kerámia és köztem zajló románcba egy édes hármas része lesz.”
XXVI. Tavaszi Tárlat – Folytonosság V.
Közgyűlési meghívó
Tisztelt Alkotótársam!
Egyesületünk 2021. március 26-i elektronikus hírközlő eszközök alkalmazásával megtartott közgyűlésén elhatározott módon beszámoló közgyűlést hív össze az Elnökség.
Helye: Kondor Béla Közösségi Ház
Ideje: 2022.február 5. szombat, 15:00 óra.
(Határozatképtelenség esetén a megismételt közgyűlés 30 perccel később kezdi ülését. A megismételt közgyűlés az itt közölt napirendi pontok tekintetében a megjelent tagok számától függetlenül határozatképes.)
Napirendi pontok:
- Beszámoló a XVIII. kerületi Művészeti Egyesület 2021. évben végzett szakmai-közművelődési- valamint gazdálkodási tevékenységről
Beterjesztő: Garamvölgyi Béla elnök
- A 2022. évi munka-, program-, és költségvetési terv beterjesztése
Beterjesztő: Garamvölgyi Béla elnök - SzMSz módosítása
Beterjesztő: Frömmel Gyula alelnök
- Tisztújító Közgyűlést előkészítő Jelölő Bizottsági tagok felkérése, megbízása
Beterjesztő: Frömmel Gyula alelnök
- Egyebek
Kérek minden egyesületi tagot, hogy tekintse kötelességének a részvételt, akadályoztatása esetén adjon meghatalmazást.
A kellő tájékozottság, valamint a közgyűlés hatékony munkájának elősegítése érdekében jelen meghívóval együtt csatoltan küldöm a 1-2. napirendi pont munkaanyagát, valamint a meghatalmazás-nyomtatványt és a hangfelvétel készítéséhez hozzájáruló nyilatkozatot.
Budapest, 2022. január 15.
Az Elnökség nevében tisztelettel:
Garamvölgyi Béla s.k.
XVIII. kerületi Művészeti Egyesület
Elnök
“IV. Itt. Most.” tárlat
Kedves Alkotók, kedves Barátok és Érdeklődők!
Amikor az „Itt.Most” évente megújuló tárlatára készülök, mindig kíváncsi vagyok arra, hogy ebben az időszakban éppen mi foglalkoztatja az alkotóművészeket. Mik azok a jelenségek, benyomások, tapasztalatok, amik megérintik őket. Mi az, ami szeretne megtestesülni és formát nyerni az anyagban? Mert meggyőződésem, hogy a mű nem egyszerűen bravúros technikai fogás, nem csak mesterségbeli tudás, vagy egy kreatív ötlet eredménye, nem. Annak valamilyen oknál fogva helye van itt a világban, szeretne megtestesülni, egy részt közvetíteni az egészből. A mű lehetővé teszi, hogy megragadhassunk olyan bennünk vagy körülöttünk zajló jelenségeket, melyek túlnőnek addigi ismereteinken. Pilinszky János költő szavaival: „A művészet a bizonyíthatatlan egész kifejezése (…) a teljesség lélegzetvétele.” Igen, ilyen alkotói „lélegzetvételeket” találunk a falakon, és a már jól ismert formavilágok mellett újszerű megoldásokkal is találkozhatunk. 
Feltűnő irányváltást érzékelhetünk Ágoston-Papp Mónika tálkáit szemlélve. Az angyalok, kismadarak bájos világa eltűnt, helyette a természet letisztult, organikus mintázata tölti ki a domborulatokat. Újdonsága, hogy a kerámia felülete egy festészeti alkotásnak ágyazott meg. A karcolt vonalakból létrejött stilizált táj főszereplője a fa, mint az életút, a lélek szimbóluma tárja elénk az egyedüllét állapotait.
Hasonlóan Barti Magdolna munkáin, a belső és a külső világ találkozásának egy leleményes megfogalmazását láthatjuk. Az akvarell levegős, érzelmi árnyalatokban gazdag színfoltjait a tűhegyes vonalak alakítják át bejárható helyekké. A foltok és rajzolatok ilyen együttese egy kifejezetten érzékeny, belső lényeglátásra mutat, mely a művész korábbi alkotásain is szembetűnő.
Szintén a természetből nyert impressziót Buczkó Imre, aki egy Juhász Gyula vers sorain keresztül idézi fel a szeretett személyt, az együttlét emlékezetes pillanatát, amit a cikázó ecsetvonások tolmácsolnak. Elhagyva a földi tájakat, régi témájához, az Univerzumhoz tért vissza Orion kardja című képén. Az égi vadászként ismert csillagkép ezernyi apró fénypontját és a kavargó, színpompás ködöt bravúros technikai tudással ragadta meg, melyben jólesően elmerülhetünk. 
Csillagokkal találkozhatunk, de máshogyan, Baranecz Katalin akril képén. A pasztózus, harsány festéknyomatokkal tarkított, strukturált festményen tekintetünk fókuszában, csillagkörök és ginkgo biloba levelek kerülnek, melyek a geometrikus alakzatokból építkező közeget felszakítják, s egyúttal az arany dicsőséges, szakrális színét hozzák magukkal. A kép hirdeti: térjünk vissza a természethez, az éghez, álmainkhoz!
Frömmel Gyula ismét egy elvont fogalom absztrakt leképezésére tett kísérletet. Az idő, mely óceánként vesz körül bennünket, képén különböző minőségű faktúrák, mintázatok, lendületes vonások együttes jelenlétéből alakul ki. Mindkét festményén a teret egy masszív tömeg szakítja át, melynek fragmentumai letűnt korokat idéznek, sötétlő örvények, és emberi alakok emelik ki a síkból, akár egy kincset, melyre most leltek rá.
Garamvölgyi Béla apró tájkivonataiban érdekes megfigyelni, ahogyan a látképek főbb erővonalai, tömegei, és a színárnyalatok rétegződése, egészen eltérő, változó érzelmi töltettel rendelkező karaktereket hoznak létre. Akár a Gödöllői dombság, akár a Balaton felvidék a kiindulási pont, mindegyikben egy-egy esszenciális részlet mutatkozik meg a valóságból, mely egy hosszan érlelt, belső alkotói folyamat eredménye. 
Gedeon Irén a korábbi alkotásairól ismerős, egyedi technikájával az emberi létezés esszenciális tartalmát sűrítette az anyagba. Különleges, ahogyan az archaikus, vöröslő, barnás színárnyalatokban, újabb és újabb témákat kelt életre. Így például a buddhizmus által tanított „bardo”-t- avagy a köztes lét állapotát, melynek szüntelen áramlását megállítani nem lehet, csak a pillanat megragadható. Ez a megfordíthatatlan, folyamatos átalakulás és a pillanatok tovatűnő pontjai, amelyet az alkotó értő lélekkel megelevenít a vásznon.
Hatvani Orsolya egyvonalas rajzainak ereje a redukált, lényegi kifejezésben rejlik, mely szimbolikus jellé lényegíti át a súlyos, olykor bonyolult érzelmi állapotokat. A jel könnyen leolvasható a stilizált emberi alakok kéz vagy testtartásából, hiszen abból az ősi, archetipikus tudásból táplálkozik, mely az évezredek során belénk kódolta a test mozdulatainak jelentését. Ilyenformán az alkotó ezt az ősi tapasztalást idézi fel.
Nagyfokú alkotói ösztön és alázat kellett ahhoz, hogy Ilku János a megpenészedett régi diákat, ne megsemmisült daraboknak tekintse, hanem a természet által újraformált műalkotásoknak. Valóban, ahogyan ő mondta, természetből hozzá szegődött „alkotótársai” izgalmas formákat és alakzatokat hoztak létre a több mint 40 évvel ezelőtti képeken, ezáltal újabb jelentésrétegeket és asszociációik sorait fedezhetjük fel figyelmes szemlélésük során.
Kolláth Mariann az éjjel titokzatos élővilágának ábrázolása mellett az entrópia fizikai fogalmát képezte le vizuálisan a vászon nyers anyagán. Az entrópia egyik meghatározása szerint a spontán folyamatokban a rendezetlenség növekszik, az energia szétszóródik. Ha a festő kezének öt ujját, öt felé húzza az ösztön öt kismadara, vajon a törvényszerű szétszóródásból keletkezhet-e műalkotás?
Újra egyéni mitikus birodalmába vezet be E. Kottek Péter, ahol mitologikus lények, titánok, lovagok és az univerzum ismeretlen bolygói naturalisztikus hűséggel mutatkoznak be előttünk. Az időben létezés és a kitörés lehetőségének kérdéskörét ugyanígy saját univerzumának önálló szimbólumaival jeleníti meg, ahogyan az ember változatos megnyilvánulásait is, groteszk, hibrid lények formájában ragadta meg. A szürreális világok közötti kapcsolat, a művész kézjegye, önmaga manifesztációja az apró fekete alakban.
Kurucz Ferenc természethez fűződő szoros kapcsolata ezúttal egy általa kevésbé használt technikában nyert formát. Az akvarell könnyedsége, és lebegése, leginkább az Őszi fények című munkáján tűnik szembe, ahol a fák közé beszűrődő gyöngéd napsugarak, titokzatos atmoszférát hoznak létre a tájban. Az alkotásban a Lélek érzékenysége és törékenysége lelt visszhangra.
Lenkes Ildikó komolyan vette a művész társadalmi felelősségvállalására vonatkozó feladatot, amikor fotószerű hűséggel megfestett alkotásával a környezetszennyezés, azon belül is, az élővizek szennyezésére hívja fel a látogatók figyelmét. A magas szintű esztétikai élvezetet nyújtó képben felbukkan a játékosság, mintha röntgenszemüvegen keresztül néznénk át a nejlonzacskó csillogó anyagán, miközben tudjuk ez a valóságban elszomorító látványt adna. 
Mayer Irén a kubisztikus formavilág felé fordult Ózdot és Egert ábrázoló városképein, bár a látvány nem széttöredezett síkokból épül fel, inkább témaválasztásában és összhatásában közeledik a geometrikus megoldásokhoz. A váltakozó színekben felbukkanó épületrészek, és természeti motívumok ritmikus tagoltsága, vidámságot, játékos hangulatot kölcsönöznek a ceruzarajznak.
Nagy Ernő a velencei óváros titokzatos, sejtelmes hangulatát idézi meg az épületek, terek valószerűtlenül összemosódott részleteiben, melyek a helyszínen kialakult benyomásokat, érzelmeket tolmácsolják. Az expresszív, virtuóz vonalvezetés és az élénk színekben tobzódó felületek érzékletesen közvetítik azt a töménytelen gazdagságot és romantikus miliőt, amely Velence sajátja.
Hasonlóan a víz városába kalauzol minket Oszter Dezső, aki az impozáns épületek és a víztömeg mentén ragadta meg Velence szépségét. Könnyed ecsetkezeléssel felhordott impressziói, szűk képkivágatokban jelennek meg, az atmoszférát a vízből párolgó, nedves levegő uralja.
Hol összesűrűsödő, hol lebegő, lendületesen áramló vékony vonalhálókból szövődnek Ruttkay Sándor emberalakjai. A pasztellkréta sejtelmes rajzolataiban idős emberek különböző arcai tűnnek fel. Karakteres vonásaik olyan könnyedséggel kapcsolódnak egymásba, mintha egy folyamatosan írott, kalligrafikus szövegről lenne szó. Az ábrázolt személyekben jelenlévő érzelmi feszültséget bravúrosan láttatja az árulkodó gesztusokkal, a beszédes kezekkel valamint néhány hangsúlyosabban húzott vonallal.
Schmidt Gabriella visszatért az általa oly szívesen ábrázolt női archoz, mely ezúttal a teljes vásznat kitölti. Az aprólékosan kidolgozott érzékszerveket, gondosan körülhatárolt kontúrvonalak emelik ki. A vöröslő haj és a sárgás ajkak az egyébként szürke tónusokban játszó, szuggesztív alkotás főszereplőivé válnak, a femme fatale, azaz a végzet asszonyának vonzerejét sugározzák. 
Siklós Péter ismét egy szenvedélyes jelenet extatikus pillanatának megörökítésében jeleskedett. A férfi és nő között izzó érzéki vágyat elementáris erővel ragadja meg, a sötétből kivilágló testek párhuzamos mozgásával, az egymásra felelő arcjátékokkal, illetve a fény-árnyék kontraszt kitűnő alkalmazásával.
Török Ibolya szobrászati alkotása egyetlen kőtömbből kifaragott, mégis két egymásnak feszülő, lágyan ívelődő alakzatra bomlik, mely két Lélek között létrejött megismételhetetlen pillanatot önti a félmárvány maradandó anyagába. A tardosi vöröskő rendkívül izgalmas mintázatai, a csiszolt felületén koncentrikus körök valamint a horzsolásra emlékeztető nyomok kitágítják a művész által kialakított formák jelentéskörét. A találkozás életet adó érintésének továbbáramló hullámzását és az óhatatlanul kialakuló sérüléseket vélhetjük felfedezni benne.
T. Szabó Magdolna alkotótábori pillanatképei közül a plein air készült szentimrei dűlő fáját emelném ki, melyet különös lendülettel, érzelmekkel telítve elevenített meg a papíron. A vastag, pasztózus festékréteggel, és az élénk, energetizáló színvilágával a fa nyújtózó ágaiba életet injektált, nem csoda, hogy ágai szétfeszítik a kép keretét. A természet csordultig telítődik nedvességgel, élettel, a nyár bujasága érzékelhető minden részletében.
Az „Itt.Most” 2021-es tárlatán ismét egy színvonalas válogatás gyűlt össze. Láthatjuk, hogy az alkotóművészek önálló stílusviláguk megőrzésével találtak módot az újabb gondolatok, benyomások, érzések rögzítéséhez, és ezek az apró változások mind figyelemreméltóak, ugyanakkor arra is találhatunk elöljáró példát, hogy kilépve a megszokottból, a jól bevált technikai megoldásokból egészen váratlan eredmények kerülhetnek napvilágra.
Szabó Zsófia Lilla
művészettörténész
Pestszentlőrinc, 2021. 11.03.
Eseménysorozat a magyar festészet ünnepén
Sipos Endre megnyitója, KBKH
“A Magyar Festészet Napját több helyszínen és igazán sokszínű eseménysorozattal ünnepelték meg a kerületi képzőművészek.
Ezt a művészeti eseményt szakmai és civil kezdeményezésként Bayer Ilona, Bráda Tibor, Fabók Gyula, Szentgyörgyi József és Zsolnai Gábor koncepciója szerint 2002-ben rendezték meg először. A második évben a program már kétnapos volt, s Huller Ágoston kezdeményezésére akkor csatlakozott az eseményhez Pestszentlőrinc-Pestszentimre is. Annak idején jellemzően két kiállítótérben, a Városháza Galériában és a Kondor Béla Közösségi Házban mutatták meg a munkáikat a helyi, illetve a kerülethez kötődő képzőművészek. E szép ünnepnek 2018-ban a Kondor akkori igazgatója szabadban főzéssel, nyílt alkotónappal és kiállításokkal fesztiváljellegű arculatot adott.
Garamvölgyi Béla szerint ez az elképzelés működik ma is, annyi változtatással, hogy mindhárom művelődési intézményt átszőtték a programjaikkal. A XVIII. kerületi Művészeti Egyesület elnöke elmondta: a Kondor mellett Kolláth Mariann vezetésével a Rózsa Művelődési Ház is rendezett work-shopot. A Városháza Galériában október 11-én nyílt kiállítás egyfajta „nyitányként” funkcionált, ahol a látogatók az alkotónapon és a művésztelepeken készült munkákból tekinthettek meg válogatást.
– A PIK-ben egy új sorozat kezdetének szánt tárlatot indítottunk, a Kis képeket. Ennek alapkoncepciója az, hogy a méretnek semmi köze a monumentalitáshoz, azaz kis méretben is lehet „nagyot” alkotni. Igaz ez fordítva is. A tárlatot Frömmel Gyula és Vankó István rendezte kiváló érzékkel – hangsúlyozta Garamvölgyi Béla.
Hemrik László megnyitója, PIK
A Kondorban pedig október 15-től a hónap végéig volt látható a fő attrakciónak számító Plein-air asszociációk című tárlat. Ide meghívásos alapon bekerültek olyan művészek is, akiknek a tevékenysége és az alkotói kvalitásai emelték az ünnep fényét. Az egyesület tagjaival együtt kiállított Breznay András, Ghiczy György, Laukó Pál, Ludmann Mihály, Magyar József és Vankó István is.
E rendezvénysorozathoz mindig köthető egyfajta szellemiség is. Tavaly M. S. Mester emlékezete állt a középpontban, idén a Világtáj témát dolgozták fel az alkotók, melynek eredete Dürer és mások munkásságától kiindulva egészen napjainkig tart. Alapja a tájélmény, valamint az, hogy mit is kezdenek vele. A nyári művésztelepeken kezdődött el a témakör feltárása, majd néhány hónap „érés” után, Szent Lukács napjához időzítve adhattak számot az alkotók a termésről.
Különleges egybeesés, hogy éppen a Kondorban megnyitott kiállítás napján vehette át három kerületi művész – Bodnár Imre, Sándor József Attila és Garamvölgyi Béla – az Ajka Tárlat országos seregszemle díjait, erősítve ezzel a XVIII. kerület jó hírét.
B.Z.”
forrás: https://www.varosgazda18.hu/wp-content/uploads/2021/11/BP18_2021_10_oldalank%C3%A9nt_kicsi.pdf
Kerítés-kiállítás III. (I.m. Nádasdi Misi)
A Tomory Lajos Múzeum már harmadszor adott otthont az őszönként esedékes Kerítés-kiállításnak. A várhatónál kevesebb érdeklődést kiváltó rendezvény nyitásaként a nemrég elhunyt tagtársunkra, Lizák Pálmára egy tűzzománc szakköri alkotótársa, Enyediné Izsák Judit emlékezett egy rövid beszéddel, majd az alapító, Nádasdi Mihály szellemi örökségét méltatta Ódor Katalin.
A baráti beszélgetések, találkozások mellet délelőtt a honvédelem és képzőművészet történetét felvillantó előadásomon vehettek részt az érdeklődők. Ez után Tósoki Anikó előadóművész verseivel csatlakozott a témához. Ebéd után vetélkedő színesítette a műsor, ahol értékes nyeremények találtak gazdákra. A Kerítés-kiállítás végét hagyományosan a népzenei utcabál zárta, amely alkalomból Vörös Árpád és Tót Kati néptáncművészek a közönséget is megmozgatták.
A fotókért köszönetet mondunk Lenkes Ildikó tagtársunknak.