1993-ban elnyerte Szolnokon a Honvédségi Országos Amatőr kiállítás második díját, fotó kategóriában. Szakmai tudását évente nyári alkotótáborokban csiszolta. 2005-ben kapcsolódott be lakóhelyének, Budapest XVIII. kerületének képzőművészeti életébe, melyben mai napig aktív. 2012-ben megfestette a Magyar Katonafestők Emlékfalának Petridh Andrást ábrázoló emléktábláját. 2014-ben részt vett a XVIII. kerületi művészek székelyföldi tanulmányútján Tusnádfürdőn, és annak beszámoló kiállításán. Alkotómunkássága elismeréseként 2017-ben elnyerte a katonafestőknek alapított Boromisza Tibor díjat.

Alkotótevékenységgel eleinte hobbiszerűen foglalkozott, tájfotókat készített és állított ki. A kilencvenes évek derekától az ezredfordulóig tusgrafikákat és linómetszeteket készített Szunyoghy András grafikusművész irányítása mellett. Kidőlt fák és növények motívumait használta fel. 2000 után akvarellel és olajjal festett virágokat. A hagyományos csendéletfestéstől hamar elfordult a szabad kompozíciók felé. A képi ábrázolásban a virágok makróformáinak parafrázisaival kísérletezett. Később példaképe, Georgia O’ Keeffe amerikai festőnő virágképeinek hatására elkezdődött művészi formanyelvének letisztulása. Mára leginkább akrillal készült alkotásain a virágmotívumok átadták helyüket az elvontabb formáknak.

Tavirózsa – 40×60 cm, olaj, farost, 2014.

Ablakok a kertbe – 50×70 cm, akril, vászon, 2018.

Virág-parafrázisok – 64×64 cm, olaj, vászon, 2019.