12 évesen Arnold Böcklin A holtak szigete című képe hatására döntött a festői pálya mellett, ám megélhetési okok miatt ez sokáig nem valósulhatott meg. 50 évesen ragadott újra ceruzát és ecsetet. Egzisztenciát biztosító munkái mellett rajzkészségét több módon felhasználta: egy kereskedelmi szakiskola részére növénytani témában színes grafikai dia- sorozatokat, a Hunnia Filmgyárnak forgatókönyvi illusztrációkat készített. Utóbbi a gyors és kifejező rajzstílus kialakításában volt segítségére. Továbbá művészi igényű fürdőszoba szalonokat is tervezett az olasz Marazzi kerámiacégnek.

1997-től ideje jelentős részét az alkotói tevékenységre fordította. Önerőből, szakirodalom segítségével, tapasztalati úton sajátította el a képzőművészeti technikákat, kísérletezett az anyagokkal. Műtermében eltöltött hosszú délutánok, az alkotói magány járult hozzá mesterségbeli tudásának megszilárdulásához.

Képeinek fontosabb témái: Erdély, hazai és mediterrán tájak, városok és emberek (portré, akt). Alkotói tevékenysége során alapvetően a harmóniára, az élet napos oldalának bemutatására, optimista szemléletre törekszik. Ez alól kivételt képez a hajléktalanok, drogosok, céltalan fiatalok világát bemutató festménysorozata, ahol a szociális töltet válik hangsúlyossá. Elsősorban olajfestményeket készít, de grafikai alkotások is kerülnek ki kezei közül. (pl. Szinbád világa c. pasztell–sorozata)

Téli naplemente Salföldön – 40×55 cm, olaj, kasírozott vászon, 2018.

Pitypangok – 50×40 cm, pasztell, 2024.

Téli reggel – 57×43 cm, olaj, kasírozott vászon, 2020.

Mediterrán utcarészlet – 50×40 cm, pasztell, 2024.

Ősrégi láprét – 46×61 cm, olaj, kasírozott vászon, 2018.