Megrendülten búcsúzunk Alkotótársunktól. Családjának, tisztelőinek mielőbbi megnyugvást kívánunk.
Mesterei Buna Konstantin, Fajó János és Túri Endre voltak. Tagságai: Kondor Béla Közösségi ház Képzőművész Köre 1988, Művészetbarátok Egyesülete 1996, X8ME 1996
1996 és 1998 között részt vett a X8ME Gyöngyvirág utcai nemzetközi alkotótábora munkáiban. 2000 és 2004 között a Kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelepen, 1990 és 2012 között a Vasas Szakszervezeti Szövetség nyári alkotótáborában alkotott. 1996-ban a Lakiteleki Alkotótáborba, 2006-ban a Tállyai alkotótáborba hívták meg. 2004-ben Encsen, Fajó János táborában ismerkedett meg a geometrikus festészettel. 2014 és 2019 között az általa szervezett tűzzománc táborokban tanított és alkotott a Kondor Béla Közösségi Házban.
1994-ben a Vasas Fesztivál festészeti díját, 1996-ban a XVIII. kerületi Önkormányzat festészeti I. díját nyerte el. 1997-ben AFEOSZ Kongresszusi Kiállítás grafikai díját és a Szövetkezeti Képzőművészek Országos Kiállítása festészeti II. díját ítélték neki. 1998-ban a Vasas Országos Képzőművészeti Kiállítás egyéni díját, 2001-ben a Szövetkezeti Képzőművészek Országos Kiállítása egyéni díját kapta meg.
A gyári munka során tanulta meg értékelni a nehéz fizikai munkát megkönnyítő gépeket. Úgy vélte, hogy ezek a tárgyak hasznosságuk mellett igen szép formákat hordoznak, ezért képein a színekkel igyekezett érvényesíteni szépségüket (pl. Fedeles parasztszekér, Úri hintó). A geometrikus festészet precíz formavilága késztette a Lejtő, a Napernyő és a Kockák című képek elkészítésére. Az elektrográfia műfajával ismerkedve készült a Dominus Lux című munkája. Tűzzománcai közül a Négy évszak jellemzi leginkább a konstruktivizmus iránti vonzódását.
„Lenyűgöz e rendnek bonyolult világa, /A kicsiny embernek ily nagy alkotása…” – Lizák Pálma a Festő a vasgyárban című versében fejezi ki az ember által megalkotott, munkát könnyítő gépek iránt érzett csodálatát, melynek képein is hangot ad.
A gömörszőlősi skanzenben bemutatott Fedeles parasztszekér mindennapi használatra létrehozott, mégis míves szép formái megihlették az alkotót. Őseink öröksége által keltett fellángoló érzelmei arra inspirálták, hogy jelentőségét a színek és a formák érvényesítésével hangsúlyozza. Konstruktív festményén a parasztszekér eredeti tömege eltűnik, szerkezeti rendszerét – annak lényegi felépítését megtartva – síkba leképezve ábrázolja. A mértani alakzatokká redukált díszes, néhol cirádás elemek, tiszta meleg színeikkel és dekoratív formavilágukkal kiemelik az egyszerű eszköz esztétikumát, miközben szimmetrikus elrendezésük árulkodik a tárgy mechanikus voltáról.
forrás: “Itt. Most.” katalógus, Szabó Zsófia művészettörténész