Alapvetően a XVIII. kerületi Művészeti Egyesület honlapján az egyesület működése során létrejövő eseményekről számolunk be, ám ugyanígy fontosnak tartjuk, hogy tagtársaink szakmai munkájának más közegben bemutatkozó, kiemelkedő produktumait is bemutassuk. Az alábbiakban Frömmel Gyula, Mednyánszky-díjas festőművész tagtársunk megnyitóbeszédét közöljük, melyet 2025. június 21-én mondott el a Galéria 13-ban, Soroksáron. A beszéd önmagában is fontos forrás a rendkívüli életművel rendelkező Misch Ádám festőművészről.
Frömmel Gyula megnyitóbeszéde:
Előszónak álcázott mentegetőzés: Ezeket a gondolatokat Misch Ádám Galéria13-beli emlékkiállításának megnyitójaként mondtam el. Kissé rendhagyó megnyitóbeszéd… A hosszát tekintve mentségem, hogy nehéz egy ilyen gazdag életművet vázlatosan bemutatni. Csak remélni tudom, hogy a hallgatóság türelme az életmű teljesebb áttekintésében, új ismeretek nyerésében vette jutalmát. Igaza van azoknak is, akik szerint, mint egy hagyományos megnyitóbeszédben, elég lett volna az is, ha csak a mester kiállított képeiről szólok. Azonban úgy éreztem, hogy ennek az életműnek az csak az egyik dimenziója. Mint tanítvány szerettem volna élni azzal a szabadsággal, hogy a számomra éppoly fontos többiről is megemlékezzek.
90 – 30 Misch Ádám emlékkiállítás
Soroksár, Galéria 13
2025. június 21.
Tisztelt Alpolgármester Urak, Tisztségviselők, Kedves Megjelentek! Hölgyeim és Uraim!
Mielőtt megnyitóbeszédemet elkezdeném, engedjék meg egy nagyon személyes dologgal előhozakodnom. Éppen harminc éve 1995 tavaszán vetettem papírra az alábbi sorokat:
Misch Ádám emlékére
Hiába szólítom a mestert,
Ő átlépett az igazi csendbe.
Lelke egyedül van,
Mint képeit festve.
Tanítása már csendből áll,
És nem gáncsolják szavak,
Lábbal nem tiporható,
A hívek vállára állanak.
Tanítása kézzel nem fogható,
De mutatja nyitott tenyér,
Szemmel láthatatlan,
De festményekben él.
A februári fagy arcát ikonná tette.
Istennel eggyé vált, mert istent kereste
Bizonyára nem vagyok egyedül azzal az érzéssel, hogy nézve jelen tárlat képeit, Misch Ádám festményei szinte beszippantanak sűrű atmoszférájukkal. Jellegzetes, felfelé irányuló lendületükkel kivonják a nézőt az itt és most realitásából. Csábító lenne megemlékezésemben az egyes műveket boncolgatva folytatnom a beszédemet, de a mester kettős jubileuma arra késztet, hogy életművét teljesebben láttassam, hiszen nemcsak festőművész, de tanár és kultúraközvetítő is volt egy személyben.
Misch Ádám harminc éve hunyt el, egy emberöltőnyi idővel ez előtt, és ez az időbeli távolság nemcsak lehetővé teszi a lezárult életművét átfogóbban látnunk, de emlékezésként az értelmezés kötelességet is rója ránk. Milyen is volt ez az életmű?
A Húsvétkor elhunyt Ferenc pápánk intése jut róla eszembe: „Hidakat építsetek, ne falakat!” Ez nagyon igaz volt Misch Ádámra, mindhárom szerepében munkássága egy biztos híd volt, amely különböző minőségeket útként kötött össze.
Lássuk festőművészként miképp töltötte a mondott szerepet!
1965-ben kapta meg diplomáját, éppen hatvan éve, ami ismét egy jubileumi szám. Ez rögtön két dolgot jelez, egyfelől azt, hogy a magyar képzőművészeti élet egy izgalmas és nagyszerű korszakára esett érett művészi hangjának kiteljesedése. Másfelől életrajzi adatként is fontos dolgokat jelez. Engedjék meg, előbb hogy Ádám portréjához egy hátteret fessek a korról.
A hatvanas évektől a hetvenes évek végéig terjedő időszak hazánk művészettörtének azon szakasza, amelyben a neoavantgard térnyerése egyfajta aranykort eredményez. Az ötvenes évek szocreálja már régen lejárt, Csáki-Maronyák József, „Rákosi udvari festője” a Művészet folyóirat hasábjain tajtékzik: „az üvöltő dervisek már kikiáltották verdiktjeiket”. De kik is ezek a dervisek? Jóllehet a hatvanas évek még a hivatalos kultúrpolitika szorításában él, a meghatározó művészek Szőnyi István és Bernáth Aurél, de még itt vannak az avantgard első generációjából Pécsett Martyn Ferenc, Pesten Kassák Lajos, Szentendrén Czóbel Béla, vagy épp Korniss Dezső, akinek a szomszédjában kap műtermet Misch gyermekkori barátja Bart József, ezáltal kerülve személyes ismeretségbe vele. De az „újak” közül ekkor fénylik fel Országh Lili, Kondor Béla, vagy a Párizsba költözése előtt levő Csernus Tibor.
P. Szűcs Júlia írja erről: „…érték és elismertség közötti távolság csökkent az ábrázolt korszak vége felé, a korszak elejéhez képest…” A Zuglói Kör 1962-ben még Molnár Sándor magánlakásán illegalitásban alakul, de 1968-ban már az „Iparterv” kiállítás zsilip-felnyitásnak számít. Egyszóval izgalmas korszakba csöppen a friss diplomás Misch Ádám.
1965-ben fejezi be tanulmányait, élete felezőpontján, harminc évesen, így 4-5 év késéssel kezdi pályáját, mint kortársai. Ennek az egyszerű oka az, hogy Misch nem festőnek, hanem papnak készül, ezt egy 1947-es cserkésztalálkozón már eldönti és a piaristáknál tett érettségi után két évet tanul az egri teológiai főiskolán. Ezt félbehagyva jelentkezik a soroksári képzőművész szabadiskolában, ahol Iván Szilárd a mestere. Az ötvenes évek derekán átigazol Ilosvay Varga István csepeli szabadiskolájába. Részt vett az évtized végén a soroksári Nagy-Boldogasszony templom Takács István mezőkövesdi festőművész általi rekonstrukciós munkájában, és lehet, hogy ennek hatására 1960-ban jelentkezik az Iparművészeti Főiskola murális festő osztályába Z. Gács György növendékeként. Diplomamunkája a Szrogh György által tervezett Budapest kőrszálló fogadóterébe szánt pannó, amely ugyan nem kerül végleges kivitelezésre, de megkapja diplomát 1965-ben. (Barátja, a Bernáth Aurél tanítvány Bartl József 1960-ban végez, és egy érdekes véletlen, hogy a másik barát Lux Antal, aki Németországba menekülni kényszerül 56-ban, Misch-sel egy időben diplomázik Stuttgartban a képzőművészeti akadémián.)Érdekes tény, hogy a pályakezdő Misch Ádámnak tíz évig nem volt Magyarországon egyéni tárlata, azonban ez nem jelenti azt, hogy másutt nem, hiszen a Dél-Német egyetemi városban, Tübingenben és Nyugat Berlinben szinte évente mutatta be friss műveit. Ebben az időben a Képcsarnok Vállalathoz beadott, jobbára akvarell-képei árából biztosítja maga és családja megélhetését. Azonban fontos hangsúlyozni, hogy ellentétben más festők által elhíresült „képcsarnoki” színvonallal, amelynek pejoratív jelentése van, Misch Ádám ekkori festményei nagyon progresszív, korszerű stílusban megfestett alkotások voltak. Erre jó bizonyíték, hogy jóval a mester halála után is a műtárgypiac keresett darabjai lettek. De Misch Ádám igazán saját hangjának megtalálása táblaképeinek fejlődésével érett be, és ez teljesen szinkronban volt a magyar neoavantgard kibontakozásával. Színgazdag „szalagfonatos” stílusú képei még belesimulnak a kortársak tendenciájába, de rövidesen megjelenik egy festményeinek másik csoportja, melyeken a konstruktív nonfiguratív képmező fontos kiegészítői a precízen formált tipográfiai elemek, szótöredékek, a szabadabban megformált tárgyak és figurák sziluettjei között. Én úgy fogalmaznám meg, hogy a kezdeti csendéletek asztalain megjelent poharak átváltanak a misekelyhek szakrális szimbólumaivá. Ezeket a műveket az 1975-ös Nagytétényi Kastélymúzeumbeli kiállítás után a magyar közönség is rendszeresen láthatta szinte évente egyéni tárlatokon, és egy rövidebb periódusban a Pesterzsébeti Múzeum Tavaszi Tárlatain is.
A nyolcvanas évek a festményekben egy látványos felszabadulást hoznak, a kompozíciót építő motívumok oldottabbá válnak, egyre jobban elvesztik figuratív utalásaikat, körök, háromszögek, négyzetek, keresztek, de már lendületességük már nem tűri a precízen formált geometriát. És ez igaz a tipográfiai motívumokra is, magyar és német nyelvű szavak, töredékek gyakran megjelennek, már a kézírás szabadságával formálva. Az utolsó periódus műtárgy együttese, a sajnos csonkán maradt kilencvenes évek termése a nagyobb formátumok felé kitörő, a gesztusfestészet felé nyitottabb pannókat eredményez, amelyekből elmaradnak a kompozíciós elemként alkalmazott feliratok. Fontos színfoltja az életműnek, hogy Misch Ádám kései korszakában a „Kunst-Video” mozgóképeiben is megjelenítette művészi látomásait.
Misch Ádám kultúraközvetítőként a magyar és a német kultúrkör biztos hídja volt.
1963.ban látogatott először Németországba, kitelepített rokonaihoz Tübingenbe. Azonban ez nemcsak családi vonatkozásban volt mérföldkő, hanem a régi baráttal, Lux Antallal való találkozás révén, a vele szervezett kirándulásokon a két képzőművészeti hallgató életművet meghatározó élményeket szerez a Dél-Német térség látványosságainak, kulturális értékeinek végiglátogatásával. Misch otthonosan mozog ebben a közegben, majdhogynem haza érkezik, hiszen a két világháború közötti szülőfalujában, az akkor még önálló és így hagyományait őrző Soroksáron kisiskolásként írni, olvasni még német nyelven tanult. Azonban ehhez hozzá kell tennünk, hogy identitása ezáltal nem lett német, hanem maradt magyarországi német, közkeletű, bár pontatlan szóval sváb. Éppoly szorosan kötődött a magyar kultúrához, mint a némethez, hiszen mindkét szellemiség anyanyelvként szolgálta gondolkodásmódját. Ennek a hídnak a német pillére nagymértékben a Nyugat- Berlinben élő barát, Lux Antal volt.
Itthon a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége berkein belül felmerült a gondolat a hazai sváb kultúra folklóron túli vonatkozásaiban, az irodalom és képzőművészet területén alkotókat is szükséges lenne megnyerni. A németül alkotó irodalmároknak, íróknak és költőknek ez viszonylag könnyen ment, egy nemzetiségi antológia megjelentetése után 1973-ban már megalakult a szövetség irodalmi szekciója. A festőknél, grafikusoknál az áttörést az hozta, hogy Bartl József 1978-as Csili Galériabeli tárlatára Mayer Éva, a Neue Zeitung újságírója meginvitálja Réger Antalt, a szövetség vezetőjét és bemutatja a három sororoksári művésznek. Bartl József, Lux Antal és Misch Ádám a rákövetkező évben, 1979-ben Pécsett együtt állít ki. A baranyai sajtó fintorog, egyesek a Volksbund újjászerveződésével riogatnak, a helyzetet csak az menti meg, hogy Aczél György, aki nem mellesleg kultúr-politikusi hivatala mellett a térség országgyűlési képviselője is, leutazik megtekinteni az ominózus tárlatot és elcsendesíti az újságírókat. Ám a tervezett művész szekció 1981-ben zökkenővel alakul meg: Misch-ék helyett Koch Aurél veszi át a vezető szerepet, akinek az NDK-ás kapcsolatai voltak. Ez egyben azt is jelentette, hogy a tagság nem professzionális, hanem amatőr alkotókból verbuválódik. Misch Ádám csepeli tanítványait (róluk később még lesz szó) Ausztriába és Nyugat-Németországba viszi tanulmányi kirándulásra zömmel cserekiállítások lehetőségeivel.
Az 1989-es rendszerváltás a szövetség végét jelenti, az írók segédkezet nyújtanak a képzőművészeknek, és ezáltal két szekcióval megalakult a Magyarországi- Német Írók és Képzőművészek Szövetsége (VUdAK), immár Misch Ádám vezette színvonalas alkotókkal. Nevéhez fűződik az 1992-es berlini Arcus Galerie-beli kiállítás, a „Dialog” tárlatsorozat, valamint a kapcsolatfelvétel a Künstler Gilde stuttgarti szervezetével. Munkájának 1995-ben bekövetkezett halála vet véget, amelyet a würtenbergi sajtóban Ingmar Brantsch így méltat: „ európai formátumú művész hídszerepben.” Nagyszerűségére jellemző, hogy kultúraközvetítő örökségét együttesen csak két személy tudta VUdAK alelnökként továbbvinni.
Misch Ádám a képzőművészet-pedagógus
1973-ban Buna Konstantin egészségi állapota miatt hirtelen tanár nélkül marad az a szakkör a Csepeli Munkásotthonban, ahol az ötvenes években maga Misch mester is tanult Ilosvay Varga Istvánnál. A nagyhírű iskola, amelyet a Vasas Szakszervezet támogat olyan korábbi tanárokkal büszkélkedhet, mint Szentgyörgyi Kornél, Mikus Sándor, tehát Misch méltó feladatot kap, amikor elvállalja „Alma Materének” szakmai vezetését. Egy jellemző adat: a kör 1972-es tárlatán 56 kiállító közül 16 tagja a Művészeti Alapnak, azaz egyharmaduk bejegyzett festőművész. A mester növendékeinek a lehető legmagasabb szakmai képzését tűzi ki célul, az élőmodellek utáni alakrajz mellett a kor jelesebb előadóit, (Hegyi Lóránt, Fábián László, Papp Gábor) hívja előadásokat tartani. A már említett rendszeres német útjai lehetőséget biztosítanak a Kasseli Dokumenta biennálék legfrissebb tendenciáiról ismereteket átadni, ezáltal a kortárs művészet alakulásáról naprakészen tájékoztatni tanítványait. (E sorok írójának a Kirakatrendező Iskola felvételijén ez toronymagas előnyt biztosított)
Tehetségesebb növendékeinek részvételt biztosított osztrák és német cserekiállításokon. Az ő ideje alatt nyer felvételt a Művészeti Alapba Németh Miklós, Pantl Mihály, Huber András és Budahelyi Tibor. Ennél azonban nem áll meg a sor, napjainkig szinte majdnem mindegyik elkötelezett tanítványából színvonalas karriert befutó képzőművész lett. Ezt a pedagógiai teljesítményt az Országos Közművelődési Központ (későbbi nevén Magyar Népművelődési Intézet) is elismerte, ezáltal 1986-ban az Amatőr Képzőművészeti Tanács elnökhelyettesének választották. Számtalan kiállítás zsűrizését vállalta országszerte, legtöbbször Buna Konstantinnal. Csepeli szabadiskolája mellett országos alkotótáborokban felkészítette az amatőr képzőművészeti mozgalom legtehetségesebb alkotóit a magasabb szintre lépésre. Pedagógiai pályájának betetőzéseként eleget tett a Magyar Honvédség hívásának, a Honvédelmi minisztérium alkotótáborainak tanáraként Szunyoghy András grafikusművésszel olyan reform alapjait rakta le, amely hosszú évekre meghatározta az ott folyó tehetséggondozást.
Összefoglalva: Misch Ádám hídszerepének titka, hogy festőművészként részt vett a magyar neoavantgard térnyerésében. Kultúraközvetítőként jelentős kapcsolatokat épített ki a magyar és német kultúrkör között, tanárként segített átlépni az akadémiai képzésből kimaradó, de elhivatott amatőröknek a professzionális képzőművészet világába.
A mester 1935-ben született, 1995-ben hunyt el, kerek hatvan évesen. Ez egy embernek, de különösen egy művész számára sajnos nagyon rövid életpálya, de ennek ellenére biztosan megállapítható, hogy mindvégig úgy élt, ahogy egy embernek élni érdemes. Isten tartsa meg emlékét a feljegyzett idő végső határáig!
