MFN 2022. “Jelenlét” kiállítás

Jelenlét

Nehéz szó ez, nehéz fogalom ez a jelenlét, súlya van, tömege, kiterjedése van, ünnepi öltözet rajta, bíborban-bársonyban. Nehéz fogalom, mert könnyűsége is van, benne a hétköznapiság, a banalitás is, ami nem egyenlő persze a közönségességgel – meglehet néha még abból is táplálkozik. Életünk során folyamatosan jelen vagyunk – ki így, ki úgy -, a létünk jelen van, itt van, ha a mások számára nem is, de magunk számára mindenképp, mégha, és legyünk őszinték, ez a folyamatos jelenlét, jelen idő, nem mindig jelent könnyű, élvezetes, örömteli együttlétet – még magunkkal sem természetesen. Jelen vagyunk a terméketlen, üres pillanatokban, ahogy a nagy emelkedett történésekben. 

Az előbbiekből is kitetszik, a jelenlét megértéséhez, de inkább megéléséhez rendkívüli jelentőségű az egy, az egyetlen, az elkülönülő entitás, az individuum, és persze a másik, a másik létező, a másik létező tekintete, szelleme, lelke.

Igen bonyolult, komplex jelentéstartományú szó tehát a jelenlét, kivált, ha a mostanihoz hasonló, kiemelt helyzetbe kerül, és képzőművészeti munkák megmondóembere lesz. És ilyenkor megint csak úgy látszik, messzire szakad a hétköznapi vanság-tól, de gyorsan megsúgom, végérvényesen nem tud elszakadni onnan. Hogy mégis miként lesz több önmagánál a pillanat, arra nincsen recept, nincs hozzá kézikönyv, használati útmutató, csak sejtjük, ködös érzéseink, gondolataink vannak, hogy az, ami itt most elébünk állt, annak a vansága nem a tér-idő szimpla kitöltése. Jelentős gubanc hát a jelenlét – nem vitás.

Hogy egy közkeletű példával éljek. A covid-járvány idején tanultuk meg, mi is valójában a jelenléti oktatás. Olyan oktatási forma, amikor a tanulók és a tanárok a maguk fizikai valóságában vannak jelen az oktatási folyamatban, így jellemzően az iskolában. De mindez semmiféle biztosítékot nem jelent arra, hogy a diák és esetenként a tanár, valóban jelen is van a tanórán. Sokszor szeretnénk máshol lenni, ez tagadhatatlan. Ugyanakkor vannak olyan emberek, akik szinte mindig jelentőségteljesek, akik mindig ott vannak, ahol lenniük kell. Sok ilyen példát találni Gion Nándor történeteiben. Csak gondoljunk Fodó tanár úrra a Sortűz egy fekete bivalyért című regényéből, aki a legjelentőségteljesebben volt képes átaludni fél órákat saját történelemóráján, ha éjjel alaposan belegelt Ácsi Mihály pálinkájából.

De nemcsak az ember képes az erőteljes megmutatkozásra, teheti azt akár egy fa, egy tárgy, egy épület egy jámbor állat vagy egy fenevad s más égi és földi jelenség. Viszont egyedül az ember fogja ezt az erőteljes megmutatkozást észre venni – itt a földi körülmények között bizonyosan.

A művészet, az esztétikum egyik ismérve, hogy amit állít, amit megmutat, amire rámutat, annak a jelenlétét kitűnteti. A művészet jelentőségteljessé tesz. Jelentőségteljessé teszi a tárgyát, a jó művészet pedig önmagát is. A művészi tekintet különösen érzékeny az előbb felsoroltakra, az élőlények, a tárgyak s persze az ember jelenlétére, hogy aztán a mentális tereinkbe lementett élményekből a művészi ambíció és kreativitás, a tanult és ösztönös mozdulatok, érzületek, gesztusok figyelemre méltó aurával bíró műalkotásokat teremtsenek.    

Ha megszólal egy Bach-szonáta, ott néhány pillanatra legalább, csak az van, a Bach muzsika. Amikor kitárul előttünk a Sainte-Chapelle varázslatos tere, másodpercekig elfelejtünk levegőt venni, de így van ez, ha a Metropolitanben Mark Rothko képei közé toppanunk. 

Az itt kiállított művek is számtalan módon, számtalan megközelítéssel, stílusban igyekeznek jelenlétet teremteni. Hogy hová kerül a hangsúly? Az ábrázoltra vagy önnömagukra? Ez a tyúk vagy a tojás este.

Nézzük egészen konkréten, mi fog az egyes művekben a maga jelentőségteljességében megmutatkozni itt a Jelenlét című kiállításon – legalább is az én szűrőmön keresztül.

Arany Gusztávnál a férfi portré és a tájba-ködbe-fénybe vesző figura kontrasztjában.  

Bakos Tamásnál az anyagszerűségbe ojtott mitologikus világban.

Baranecz Katalinnál az absztrakt formarend dinamikájában, annak mozgásában.

Bárkány Ilona festményén a víztömeg felületi energiájában. 

Barti Magdolnánál az organikus formák és a színek árnyalataiban. 

A megmutatkozás örömében Blumeischein Ágota derűs képén. 

Breznay Andrásnál az eleven képi dialógusban, képi játékosságban.   

Bódi Juditnál a perspektíva szigorú, nyomasztó létében. 

A szimmetria eleven szervezőerejében Frömmel Gyula festményén.

Garamvölgyi Béla alkotásában a lejtmenet talányában, a modern szépség-eszményben.

Gedeon Irén beszédes és sűrű faktúrájában. 

Ghyczy György képi tartományainak, képi rétegeinek, ízeinek techtonikájában, elmozdulásaiban.  

Jancsó Tímea képein a halmazalkotó elemek változatosságában.

Kurucz Ferenc páfrány finomságú lombszéleiben. 

A szeretetteljes karcosságban Laukó Pál munkáiban.

Lenkes Ildikó alkotásaiban az átvilágítás, a röntgent kép igazságában. 

Ludmann Mihály festményében az expresszív tömeghatásban.  

Magyar Józsefnél a jelentek, a jelenlétek izgága gubancaiban – a jelenlét gubancában.

Mayer Irén képén a foltokból megszőtt drapériában.

Molnár Péternél a magyaros van Gogh-i tekintetben – tájképén a Badacsony, de inkább a Szent-György-hegy tömege.  

Nagy Ernő képeiben a lágy, építészeti törékenységben, a torzó esztétikájában. 

Oszter Dezső festményén a velencei palota előtt árnyékban.

Polló Editnél az Adria kékségének feszítő erejében.  

Rafai Ákos képén a jég, a hal és a táncosok különös együttállásában.

Ruttkay Sándor grafikáiban a testekről lecsorgó fénynyalábokban. 

Sándor József Attila festményén a kitárt ablak mögött, a távoli, felvillanó vörös négyzetben. 

Szabó Regina absztrakt képén a kibomló, elfogyó emberi arcban. 

és végül de nem utolsósorban T. Szabó Magdánál a gömbölyded színkontrasztokban.  

Gratulálok a kiállítóknak, hogy itt vannak, jelen vannak, ahogy gratulálok Garamvölgyi Béla mozgósító munkájának, aki jelentős szerepe játszott ebbe, a nagy változatosságú kiállítás megvalósításában is, és persze a kiállító Kondor Béla Közösségi háznak, munkatársainak.

Hemrik László
művészeti író, osztályvezető, Ludwig Múzeum

Köszönet a fotókért: Katona Lúcia, Kult18, Varga László.

Eseménysorozat a magyar festészet ünnepén


Sipos Endre megnyitója, KBKH

“A Magyar Festészet Napját több helyszínen és igazán sokszínű eseménysorozattal ünnepelték meg a kerületi képzőművészek.

Ezt a művészeti eseményt szakmai és civil kezdeményezésként Bayer Ilona, Bráda Tibor, Fabók Gyula, Szentgyörgyi József és Zsolnai Gábor koncepciója szerint 2002-ben rendezték meg először. A második évben a program már kétnapos volt, s Huller Ágoston kezdeményezésére akkor csatlakozott az eseményhez Pestszentlőrinc-Pestszentimre is. Annak idején jellemzően két kiállítótérben, a Városháza Galériában és a Kondor Béla Közösségi Házban mutatták meg a munkáikat a helyi, illetve a kerülethez kötődő képzőművészek. E szép ünnepnek 2018-ban a Kondor akkori igazgatója szabadban főzéssel, nyílt alkotónappal és kiállításokkal fesztiváljellegű arculatot adott.

Garamvölgyi Béla szerint ez az elképzelés működik ma is, annyi változtatással, hogy mindhárom művelődési intézményt átszőtték a programjaikkal. A XVIII. kerületi Művészeti Egyesület elnöke elmondta: a Kondor mellett Kolláth Mariann vezetésével a Rózsa Művelődési Ház is rendezett work-shopot. A Városháza Galériában október 11-én nyílt kiállítás egyfajta „nyitányként” funkcionált, ahol a látogatók az alkotónapon és a művésztelepeken készült munkákból tekinthettek meg válogatást.

– A PIK-ben egy új sorozat kezdetének szánt tárlatot indítottunk, a Kis képeket. Ennek alapkoncepciója az, hogy a méretnek semmi köze a monumentalitáshoz, azaz kis méretben is lehet „nagyot” alkotni. Igaz ez fordítva is. A tárlatot Frömmel Gyula és Vankó István rendezte kiváló érzékkel – hangsúlyozta Garamvölgyi Béla.


Hemrik László megnyitója, PIK

A Kondorban pedig október 15-től a hónap végéig volt látható a fő attrakciónak számító  Plein-air asszociációk című tárlat. Ide meghívásos alapon bekerültek olyan művészek is, akiknek a tevékenysége és az alkotói kvalitásai emelték az ünnep fényét. Az egyesület tagjaival együtt kiállított Breznay András, Ghiczy György, Laukó Pál, Ludmann Mihály, Magyar József és Vankó István is.

E rendezvénysorozathoz mindig köthető egyfajta szellemiség is. Tavaly M. S. Mester emlékezete állt a középpontban, idén a Világtáj témát dolgozták fel az alkotók, melynek eredete Dürer és mások munkásságától kiindulva egészen napjainkig tart. Alapja a tájélmény, valamint az, hogy mit is kezdenek vele. A nyári művésztelepeken kezdődött el a témakör feltárása, majd néhány hónap „érés” után, Szent Lukács napjához időzítve adhattak számot az alkotók a termésről.

Különleges egybeesés, hogy éppen a Kondorban megnyitott kiállítás napján vehette át három kerületi művész – Bodnár Imre, Sándor József Attila és Garamvölgyi Béla – az Ajka Tárlat országos seregszemle díjait, erősítve ezzel a XVIII. kerület jó hírét.

B.Z.”

forrás: https://www.varosgazda18.hu/wp-content/uploads/2021/11/BP18_2021_10_oldalank%C3%A9nt_kicsi.pdf

MFN – Magyar Festészet Napja rendezvényei

A Magyar Festészet Napja rövid története

A Magyar Festészet Napja civil kezdeményezésként – Bráda Tibor, Zsolnai Gábor, Bayer Ilona, Szentgyörgyi József, Fabók Gyula elképzelése alapján – 2002-ben jött létre. Csak remélni lehetett, hogy egyszer az egész országot átszövő, az országhatárt is átlépő, egész héten át tartó művészeti fesztivál, a hazai kortárs festészet méltó és átfogó seregszemléje lesz.

Az első rendezvény 2002-ben került megrendezésre. A második évben a program már kétnapos volt, 2006-ban pedig több mint egy héten át tartottak a festészet ünnepéhez kötődő események. 2018-ban 400 művész kétezernél is több képe lesz látható országszerte és a kezdeményezéshez csatlakozó határon túli a kiállítóhelyeken.

A rendezvénysorozat látogatottsága és kiállítóinak száma évről évre nő, célja pedig évek óta változatlan: a festmények művészeti színvonalából és egyediségéből adódó érték elismertetése, a kortárs magyar festők és alkotásai iránti közönségszeretet kivívása.

Az eddigiekből is kitűnik, hogy a Magyar Festészet Napja minden évben fejlődik, bővül és egyre nagyobb léptékben gondolkodik. Programjait már régen nem csak tárlatok és kiállítások alkotják: koncertek, irodalmi műsorok, színházi előadások és társművészeti események is ünneplik a kortárs festészetet.

Pestszentlőrinc-Pestszentimrei programok

A 2002-ben indult kezdeményezés kerületünkben Huller Ágoston csatlakozási javaslatára valósult meg először.

„A festészet tehát olyan autonóm művészet, amelyben a mesterségbeli tudás az alkotó képzelet segítségével; intellektuális, szellemi tevékenységet kifejtve; a szemet ablakként a világra, annak megismerésére irányítva; az emberi lélek szenvedélyét, érzelmeit is kifejezve; egyénenként és korszakonként eltérő módon; az arányok, az elrendezés, a vonal, a fény, a színek és a formák ritmusa, hatása és jelentése; valamint az adott technika és a faktúra minősége révén; esztétikai értéket hoz létre valamilyen látható, érzéki, materiális formában egy adott síkon mint hordozófelületen.”

A Kondor Béla Közösségi Ház és Intézményei, valamint a XVIII. kerületi Művészeti Egyesület ez évben is csatlakozott a Magyar Festészet Napja országos rendezvénysorozathoz, megtartva hagyományainkat, de új elemekkel gazdagítva a magyar festészet helyi ünneplését.

A magyar festészet egyik kulcs-képe (ha úgy tetszik: emblematikus alkotása) M. S. mester Vizitáció c. műve. Az MFN 2020. év XVIII. kerületi programjai e szellemiség jegyében, üzenetei- és tartalmai köré szerveződtek:

október 3.    Alkotónap, workshopok — KBKH, PIK, Rózsa
október 12. „M.S. mester emlékezete” — Városháza Galéria
október 14. „Vetületek” — PIK Galéria
október 15. „Vizitáció — Női szemmel az anyaság” — Rózsa, Tükör-terem
október 16. „M.S. mester emlékezete — Vizitáció” — KBKH