MFN – M. S. mester emlékezete – Vizitáció

Szabó Zsófia, a Tomory Múzeum művészettörténésze megnyitó beszéde:

Kedves Alkotóművészek, kedves Látogatók!

A magyar festészet és kultúra ünnepélye, a Magyar Festészet Napja, 2002-es indulása után, egy szempillantás alatt nőtte ki magát több hetes rendezvénysorozattá. Ez a művészeti fesztivál, és festészeti seregszemle, melyhez évről évre az ország és a Kárpát-medence alkotóinak színe-java társul, méltán tükrözi, hogy kultúránkat, művészetünket kitartó, és rendszeres figyelem övezi a műkedvelők és laikusok körében egyaránt, s nem utolsósorban, hogy a festők is tettre készen várják az alkalmat, hogy bemutatkozzanak és megnyissák az érdeklődők előtt azt a rejtett teret, ahol a kép születik.
Az eseményhez 2004-ben csatlakozott a képzőművészekben bővelkedő XVIII. kerület, akkor még csak néhány fővel. 2020-ban immáron 17. alkalommal ünnepelhetjük a magyar festészetet itt a kerületben, s mostanra a kiállítók száma több tucatra nőtt. S ahogyan a programok gazdag palettája – alkotónapok és tematikus kiállítások egymásutánja – mutatja, növekedett az elhivatottság és a közösség ereje is. Mindez köszönhető a XVIII. kerületi Művészeti Egyesület elhivatott tagjainak és elnökének Garamvölgyi Bélának, aki a tárlat nívóját, olyan jelentős alkotók meghívásával emelte, mint Breznay András, a Mednyánszky Társaság elnöke, Füzes Gergely, Lach Sándor, Ghyczy György, Kurucz István András, Laukó Pál, Vankó István és Skoda Éva, a Kispesti Helikon Kulturális Egyesület elnöke. S nem utolsósorban a 2019-ben elhunyt kitűnő kerületi képzőművészünk Huller Ágoston, Guszti emlékével.
Az ünnepség sorozat középpontjában október 18-a, Szent Lukács, a festők védőszentjének napja áll, aki a hagyomány szerint megfestette Szűz Máriát és Krisztus arcát. Ez az isteni kegyelem, ma is a festőművészek rendelkezésére áll, ezáltal tudnak közvetíteni az ég s a föld között, melynek kiváltságos tanúi lehetünk, mi szemlélők.
Ugyanakkor a mai átlagember gyakran szkeptikus a kortárs művészettel kapcsolatban, egyszerűen nem tudja, hogyan közelítsen hozzá. Viszont, ha testközelbe kerül egy művésszel – például egy alkotónap folyamán, és beszélget vele, máshogy fog tekinteni az alkotásra, nyitottá válik, és elkezdődhet a festmény és a befogadó közötti párbeszéd. Ennek a kommunikációnak elősegítése nagyon lényeges, hiszen ebben a kölcsönhatásban születik meg valójában a mű! Mert milyen más módon lehetne bizonyítani, hogy a mai kortárs magyar képzőművészet érvényes folytatása a híres festőink életművének: Munkácsy Mihálynak, Csontváry Kosztka Tivadarnak, Ferenczy Károlynak, Vaszary Jánosnak vagy Kondor Bélának… mint, hogy mi magunk ítéljük ezt meg. Ugyanis a kanonizált, művészettörténetbe beemelt alkotók festményeinek, képeinek már meg vannak a maguk jól berögzült olvasatai, értékelései. A két hete született műnek nincs, de épp ez a bája, nekünk kell kiolvasni a tartalmat, megfigyelni a formákat, színeket, ritmusokat, ecsetvonásokat, kapcsolatba lépni a képpel és értékelni. Nincs magyarázószöveg, de – lehetőség szerint – oda lehet lépni az alkotóhoz vagy éppen önmagunkhoz, és kérdéseket feltenni. Ahogyan a középkorban a templomfalra festett képek szolgáltak az írástudatlan népek számára az Ó- és Újszövetség magyarázataként, úgy ma a kortárs festészet lehetne a „kapu” amely betekintést enged a puszta szemmel felfoghatatlan világba, a Lélek megnyilatkozásába. Az oly hányatott sorsú magyar képzőművészetünket, – mely sokszor partra vetett halként ficánkol – ezért sem szabad hagyni megfulladni, éltetni kell, méghozzá a közönség, a művészetkedvelők megbecsülésének kivívásával. Az ilyen és ehhez hasonló ünnepségek kiválóan tudják érzékeltetni, hogy a művészet oxigénként funkcionálhat, különösen napjainkban, a tömegfogyasztáshoz hozzászokott, rezignált társadalmunkban.
Festészeti örökségünk meghatározza jelen vizuális kultúránkat. Munkácsy Mihály Honfoglalása, Szinyei Merse Pál Majálisa, Hollósy Simon Tengeri hántása, vagy Berényi Róbert Csellózó nője, és még folytathatnám a sort – viszonyítási pontok, nemzetünk emblémái és talán mondhatjuk, hogy a kollektív tudattalanba elraktározódva hatnak a művész nemzedékekre. Méltó folytatásukat egy mesterségbeli tudásában csiszolt, hiteles alkotó adhatja, aki nem utánoz, hanem teremt, az emberi lélek finom mozgásait kifejezve, esztétikai élményt nyújtva. Ezért izgalmas kísérlet vissza-visszatérni az elmúlt évszázadokhoz, és megnézni, mi az, ami ezekből az emblematikus művekből tovább élhet a kortárs festményben.
A mai tárlatunk hívó képe, M.S. mester, a késő középkori Magyarország azonosítatlan festőjének leghíresebb alkotása, a Vizitáció, mely gazdag szimbólumaival, lágyan megformált alakjaival oly érzékletesen ábrázolja Erzsébet és Mária találkozásának meghitt pillanatát. Festészetünk e kimagasló remekműve a látogatás, szomszédolás, találkozás témakörében ad mintát. Az eredendően szakrális tartalmú jelenettől elvonatkoztatva a találkozás számtalan formája elevenedik meg előttünk, egészen újszerű absztrakt megfogalmazásoktól kezdve, a parafrázisokig. Hiszen a találkozás nem csak emberek között lehetséges, terek, idősíkok, tájak, emlékek, sorsok, és utak futnak össze, érintkeznek a síkfelületen, vonalak, színek, formák, és faktúrák által. Látható, hogy a klasszikus mintákat meghaladva mennyi eredeti, a témában releváns ábrázolás jött létre, a művészek egyéni stílusának és világlátásának megfelelően. Mindezeken túl pedig érdemes a képeket szemlélve odafigyelni arra, hogy egy XVI. századi kulturális miliőben születő kulcsműből, milyen tanulságokat von le a kor művésze, a technikai kivitelezés, vagy a tartalom vonatkozásában, és milyen üzenetet tud átemelni a XXI. századi ember számára, mellyel aztán az illető elgondolkodva távozik a kiállítóhelyről.
A csattanó, hogy maga a látogatás, a szomszédolás nem csak a képeken nyer egyedi formát, hanem valóságos alakot ölt itt a megnyitón – a helyi és a meghívott művészek találkozásával. Kívánom, hogy ez az újszerű Vizitáció, gyümölcsözővé váljon, mind a házigazdák, mind a vendégek számára.

Kiállító művészek: Baranecz Katalin | Barti Magdolna | Breznay András | Buczkó Imre | E. Kottek Péter | Fark László| Frömmel Gyula| Füzes Gergely | Garamvölgyi Béla | Gedeon Irén | Ghyczy György | Hatvani Orsolya | Huller Ágoston † | Kolláth Mariann | Koscsó László | Kurucz Ferenc | Kurucz István András | Lach Sándor | Laukó Pál | Lenkes Ildikó | Lizák Pálma | Mayer Irén | Nagy Ernő Zsolt | Oszter Dezső | Ruttkay Sándor | Schmidt Gabriella | Skoda Éva | T. Szabó Magdolna| Tóth Anna | Vankó István

Az eseményfotókért köszönet Lenkes Ildikó tagtársunknak.
( https://www.fenykepzet.hu/ vagy: https://www.facebook.com/FENYkepzet/

 

MFN – “Vizitáció” – Női szemmel az Anyaság

Kovács Ildikó hegedűművésznő és kislánya gyönyörű hegedűjátéka után a megjelenteket Frömmel Gyula festőművész, a XVIII. kerületi Művészeti Egyesület alelnöke köszöntötte. A kiállítást Ódor Katalin, a Pestszentimrei Közösségi Ház címzetes igazgatója nyitotta meg.

Kiállító művésznők: Ágoston-Papp Mónika | Baranecz Katalin | Barti Magdolna | Gedeon Irén | Hatvani Orsolya | Homoki Anikó | Lenkes Ildikó | Lizák Pálma | Mayer Irén | dr. Rumi Rózsa | Schmidt Gabriella | Soltész Melinda | T. Szabó Magda | Tóth Anna | Török Ibolya

Az eseményfotókért köszönet Lenkes Ildikó tagtársunknak.
( https://www.fenykepzet.hu/ vagy: https://www.facebook.com/FENYkepzet/

MFN – “M. S. mester emlékezete” kiállítás a Városháza Galériában

Az Alkotónapon készült képek bemutatása. A kiállítás 2020.10.22-ig tekinthető meg.

Kiállító művészek: Baranecz Katalin | Barti Magdolna | Fark László | Frömmel Gyula | Gedeon Irén | Koscsó László | Lach Sándor | Lenkes Ildikó (és Pálfalvi Janka) | Nagy Ernő | dr. Rumi Rózsa | Schmidt Gabriella | T. Szabó Magdolna | Török Ibolya | Varga László

Az eseményfotókért köszönet Lenkes Ildikó tagtársunknak.
( https://www.fenykepzet.hu/ vagy: https://www.facebook.com/FENYkepzet/

MFN – Magyar Festészet Napja rendezvényei

A Magyar Festészet Napja rövid története

A Magyar Festészet Napja civil kezdeményezésként – Bráda Tibor, Zsolnai Gábor, Bayer Ilona, Szentgyörgyi József, Fabók Gyula elképzelése alapján – 2002-ben jött létre. Csak remélni lehetett, hogy egyszer az egész országot átszövő, az országhatárt is átlépő, egész héten át tartó művészeti fesztivál, a hazai kortárs festészet méltó és átfogó seregszemléje lesz.

Az első rendezvény 2002-ben került megrendezésre. A második évben a program már kétnapos volt, 2006-ban pedig több mint egy héten át tartottak a festészet ünnepéhez kötődő események. 2018-ban 400 művész kétezernél is több képe lesz látható országszerte és a kezdeményezéshez csatlakozó határon túli a kiállítóhelyeken.

A rendezvénysorozat látogatottsága és kiállítóinak száma évről évre nő, célja pedig évek óta változatlan: a festmények művészeti színvonalából és egyediségéből adódó érték elismertetése, a kortárs magyar festők és alkotásai iránti közönségszeretet kivívása.

Az eddigiekből is kitűnik, hogy a Magyar Festészet Napja minden évben fejlődik, bővül és egyre nagyobb léptékben gondolkodik. Programjait már régen nem csak tárlatok és kiállítások alkotják: koncertek, irodalmi műsorok, színházi előadások és társművészeti események is ünneplik a kortárs festészetet.

Pestszentlőrinc-Pestszentimrei programok

A 2002-ben indult kezdeményezés kerületünkben Huller Ágoston csatlakozási javaslatára valósult meg először.

„A festészet tehát olyan autonóm művészet, amelyben a mesterségbeli tudás az alkotó képzelet segítségével; intellektuális, szellemi tevékenységet kifejtve; a szemet ablakként a világra, annak megismerésére irányítva; az emberi lélek szenvedélyét, érzelmeit is kifejezve; egyénenként és korszakonként eltérő módon; az arányok, az elrendezés, a vonal, a fény, a színek és a formák ritmusa, hatása és jelentése; valamint az adott technika és a faktúra minősége révén; esztétikai értéket hoz létre valamilyen látható, érzéki, materiális formában egy adott síkon mint hordozófelületen.”

A Kondor Béla Közösségi Ház és Intézményei, valamint a XVIII. kerületi Művészeti Egyesület ez évben is csatlakozott a Magyar Festészet Napja országos rendezvénysorozathoz, megtartva hagyományainkat, de új elemekkel gazdagítva a magyar festészet helyi ünneplését.

A magyar festészet egyik kulcs-képe (ha úgy tetszik: emblematikus alkotása) M. S. mester Vizitáció c. műve. Az MFN 2020. év XVIII. kerületi programjai e szellemiség jegyében, üzenetei- és tartalmai köré szerveződtek:

október 3.    Alkotónap, workshopok — KBKH, PIK, Rózsa
október 12. „M.S. mester emlékezete” — Városháza Galéria
október 14. „Vetületek” — PIK Galéria
október 15. „Vizitáció — Női szemmel az anyaság” — Rózsa, Tükör-terem
október 16. „M.S. mester emlékezete — Vizitáció” — KBKH