Bejegyzések

Július első hetében Pestszentlőrinc-Pestszentimre különféle közterületein sétáló, sportoló, vagy egyszerűen a hőség elől a parkokban enyhülést kereső lakosok szokatlan tevékenységet végző emberekkel találkozhattak: a műtermek csendjében alkotó művészek is „kiköltöztek” a szabadba, plein-air tanulmányrajzokban- és festményekben örökítve meg kerületünk egy-egy nevezetes és (méltán) kedvelt részletét.

A szabad levegőn történő alkotás módszerét az impresszionisták tették – a XIX. század utolsó harmadában – híressé, de magyar vonatkozásai is közismertek; elég, ha csak a nagybányai művésztelep működésére utalunk.

A „Plein-air asszociációk” című alkotótábort a XVIII. kerületi Művészeti Egyesület tagjai számára hirdették meg. Olyan jelentős művészek fogadták el a meghívást és dolgoztak együtt a Kondor Béla Közösségi Ház és Intézményei Madách utcai alkotóházában, mint Ágoston-Papp Mónika, Baranecz Katalin, Barti Magdolna, Frömmel Gyula, Garamvölgyi Béla, Gedeon Irén, Lenkes Ildikó, Nagy Ernő Zsolt, Rumi Rózsa, Schmidt Gabriella, Siklós Péter, T. Szabó Magdolna.

A művésztelep programjáról

A 2021-es művésztelep a XVIII. kerületi Önkormányzat Civil Alapja és a Kondor Béla Közösségi Ház támogatásával jött létre. Június 5-i megnyitásakor Máté Zsuzsanna intézményvezető köszöntötte a megjelent művészeket. A nyitó nap egy tematikus, vetített képes előadással folytatódott, melynek célja az volt, hogy művészettörténeti előképek segítségével motiváljon, és koncepcionális irányultságot vázoljon fel. A program délután a Kossuth téren folytatódott, ahol a rekkenő hőség ellenére sorra készültek vázlatok és képek.

Kedd reggel igazi vadregényes helyszínen – Belsőmajor dűlő területén – folytatódott a terepmunka; délután pedig a műterem csöndje (és hűvöse) adott enyhülést.

Szerdán és csütörtökön a Brenner János park (Büdi tó) és a pestszentimrei Hősök tere környékén folyt motívumgyűjtő munka.

Ezt követően, csütörtök délután afféle „műteremszemlét” tartottak, ahol lehetőség nyílt egyfajta „egyben látásra” egymás munkáinak megismerésére, elemzésére és megvitatására. Mindez természetesen sok-sok beszélgetéssel, mely – az év folyamán egymástól elkülönülten dolgozó művészek számára – igazi közösségi élménynek bizonyult. Egymástól tanulni, inspirálódni és fejlődni – óriási lehetőség; és ki-ki szívesen is élt vele.

Természetesen, volt olyan alkotó is, aki alkotói munkamódszere miatt saját műtermében dolgozott.

A második hét intenzív műtermi munkával telt; a helyszíneken készült vázlatokból építettek kompozíciókat- képeket. A művésztelepet egy második bemutató zárta, az immár szokásosnak tekinthető elemzésekkel, beszélgetéssel – terített asztal mellett, hogy az elkészült művek megtekintése során ne csak a szemek lakjanak jól.

Az érdeklődők a tíz nap során keletkezett művekkel a szeptemberi Kerítés-kiállításon, illetőleg az októberi Magyar Festészet Napja programsorozat keretében fognak találkozni; akik pedig kíváncsiak és nem szeretnének ennyit várni: bátran keressék fel az Egyesület honlapját, vagy a részt vevő művészek és az Egyesület Facebook oldalát.

1 2 ►

Riport – a művésztelepről alkotói szemmel

Milyen – szakmai- kihívást jelentett az alkotótábor programja?

Ágoston-Papp Mónika keramikusművész: Számomra abszolút kihívás volt a tábor programja, hiszen én keramikusként eleve más műfajban alkotok, a festészetben nem vagyok járatos. Ehhez képest külön izgalmas volt, hogy a tábor fókuszában a plein-air festés állt. Terepen, szabad ég alatt, napfényben festeni nagy kaland és tanulás volt!

Baranecz Katalin festőművész: Én saját stílusomban festettem. A műtermi munka során használtam fel a plein-air motívumokat.

Frömmel Gyula festőművész: Jóllehet, készítettem már eddig is több sorozat plein-air akvarellt, de nem akartam ennyire direkt módon eleget tenni a felhívásnak, inkább a tábor címében meghirdetett fogalompárból az asszociációra helyeztem a hangsúlyt.

Gedeon Irén festőművész: Inkább otthon alkotó típus vagyok, így a közösségben való munka jelentett kihívást, de a jó beszélgetések, előadások segítettek ezt legyőzni.

Lenkes Ildikó festőművész: Plein-air asszociációk programja alapvetően azért jelentett kihívást számomra, mert az elmúlt években konceptuális, nem látvány alapú képeket festettem. Most viszont egy alapvetően látvány-alapú témát kellett összeegyeztetnem a munkáimmal; mindezt úgy, hogy ön-azonos maradjak. Úgy érzem, ez sikeresen létrejött.

Nagy Ernő Zsolt festőművész: A tábor programja nagyon megfelelt a szakmai habitusomnak. A plein-air asszociációk nagyon jó feladat volt, az akvarell, mint technika számomra nagyon kedvelt kifejezési módszer amit bele tudtam illeszteni a tábor programjába. Néhány képet akril festéket használva festettem meg, ez komolyabb kihívás volt számomra mivel kevesebbet dolgoztam ezzel az eszközzel.

Rumi Rózsa festőművész: Tulajdonképpen a kedvenc festői témámat célozta meg a tábor programja.

Schmidt Gabriella festőművész: A meghirdetett műhelymunka mellett, ami a szokásos rutint hozza, külső helyszínen rajzolást, festést, melyet nem szoktam meg. Eddig ezeket a tevékenységeket nem tettem szabadban.

Siklós Péter fotóművész: Technikai szempontból nagy probléma volt a fénycsövek keltette vibrálás és a bejövő természetes fény keveredése főleg a szín hűség szempontjából. A portrék készítése baráti közegben örömteli munka volt.

T. Szabó Magdolna: A tájképek kapcsolatos asszociációk tudatosítása, a kompozícióban, a színekkel való kifejezésben.

Mennyiben érzed hasznosnak az itt töltött időszakot?

Ágoston-Papp Mónika keramikusművész: Nagyon örömteli hozadékai voltak az alkotótelepnek számomra. Egyrészt közelebbről megismerhettem alkotótársaimat az egyesületből és azon túl, hogy ezek a kapcsolatok sokat hozzátettek a tábor hangulatához, azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy hosszútávon közös munkákat is eredményezhetnek. Az emberi kapcsolatokon túl sokat tanultam a festésről, amiben régóta szerettem volna kipróbálni magam. A művésztelep professzionális festőművészei nagyon támogatóak és segítőkészek voltak, bármikor kérhettem véleményt, tanácsot, technikai útmutatást tőlük. Vallom, hogy mindenkinek jót tesz, ha időnként kilép a komfortzónájából és olyasmivel próbálkozik, ami nem része a megszokott rutinjának. Ezek a kísérletezések, próbálkozások azután, visszatérve a szokásos tevékenységhez -esetemben a kerámiakészítéshez – új tartalmakat, felismeréseket, ezáltal megújulást hozhatnak a hétköznapokban.

Baranecz Katalin festőművész: Jobban megismerhettem a tagságból a velünk alkotókat.

Frömmel Gyula festőművész: Együtt alkotni és jobban megismerni a tagtársakat, ez mindig hasznos.

Gedeon Irén festőművész: Garamvölgyi Béla vetítéses előadásai, lenyűgözőek, magas szintű szakmai ismerete, példamutató volt számomra. Inspiráló volt megismerkedni mások technikáival, festői világával és átadni az enyéimet, tartalmas beszélgetések, jó hangulat segítette az alkotó munkát.

Lenkes Ildikó festőművész: Mindenképpen hasznosnak érzem a művésztelepen való részvételt. Emberileg is sokat adott – sok kedves, izgalmas, érdekes alkotótárssal ismerhettük meg jobban egymást – és szakmailag is inspirált, gazdagított. Elsőként említhetem, hogy új témát (sorozat indulását) kaptam a programtól, de legalább ennyire fontosnak tartom a művésztelep alatt folytatott oldott hangulatú szakmai beszélgetéseket.

Nagy Ernő Zsolt festőművész: Nagyon hasznosnak tartottam a tábort, mind szakmailag, mind emberileg. A közös alkotás, a szakmai beszélgetések nagyon inspiratívan hatottak a szakmai fejlődésemre.

Rumi Rózsa festőművész: Az együtt töltött idő, a természet csodálata, az elkészült vázlatok pedig intenzív munkára  inspiráltak.

Schmidt Gabriella festőművész: Más téma kihívásával találkoztam. Alkotó társakkal való beszélgetés során többet tudtunk meg egymásról, családról. Megismerhettük a másik alkotó módszerét, technikáját, milyen alapanyagot, eszközöket, festékeket használ.

Siklós Péter fotóművész: Mindenképpen, szakmai és emberi kapcsolatok terén is.

T. Szabó Magdolna: Nagyon hasznos, szükséges volt az itt tapasztalt szakmai információ. Összekovácsolódott a csapat, sok segítséget kaptunk egymástól is, és építő tanácsokat a művészeti vezetőnktől.

Ha ki kellene emelned egy, a számodra lényeges/fontos/meghatározó mozzanatot/eseményt – mi lenne az?

Ágoston-Papp Mónika keramikusművész: Nehéz egy mozzanatot kiemelni. Nagyon inspiráló volt Garamvölgyi Béla bevezető előadása a világtájról, mely elindított a koncepciókeresés útján. A második napon a Belsőmajorban kezdtem megérezni a plein-air festés jelentőségét, látás- és szemléletformáló erejét. Fontos visszajelzéseket kaptam az első kipakolás és értékelés alkalmával, ezért ezt sem hagynám ki a felsorolásból.

Baranecz Katalin festőművész: Az, hogy együtt festhettem a többiekkel, és inspirálhattuk egymást.

Frömmel Gyula festőművész: Kizökkenni a megszokott alkotási szokásokból, alkalmazkodni a többiekhez, egyfajta „vérfrissítést” jelent a mindennapi rutinokhoz képest.

Gedeon Irén festőművész: Örömömre szolgált, hogy érdekesnek találták azt a technikát, amit műveimben alkalmazok és sokat tanultam másokéból. Érdekel más művészek hogyan alkotnak és szívesen adom át én is kísérletezéseim során keletkező tapasztalatokat.

Lenkes Ildikó festőművész: A művésztelep összességében hatott rám, de mindenképp kiemelném Garamvölgyi Béla kezdő előadását, amin keresztül plusz impulzusokat kaphattunk a téma feldolgozásához, alkotási folyamatok elindításához. Illetve a közös műteremszemlét is fontos pontjának érzem az együtt töltött majdnem két hétnek.

Nagy Ernő Zsolt festőművész: A szakmai értékeléseket emelném ki, nagyon sokat segített az elkészült munkák megbeszélése. A munkásságomban a tovább lépéshez szükséges instrukciókat, segítséget megkaptam és nagyon köszönöm.

Rumi Rózsa festőművész: Rendkívül hasznosnak és ötletesnek, valamint elgondolkoztatónak tartom az első napi bevezető előadást.

Schmidt Gabriella festőművész: Nagyszülőként csodálatos esemény az unoka megszületése. Vince unokámnak készítettem egy 22 rajzból álló könyvet. Kemény János költő minden képhez játékos verset írt. A képeket kiállítottam a XVIII. kerületi Főkönyvtárban, ahol 1 hónapig láthatóak voltak.

Siklós Péter fotóművész: Garamvölgyi Béla vetített képes előadása, ami számomra tanulságos volt. Tulajdonképpen mi fotóművészek is a fényekkel operálunk, de évszázadok óta csak a technika változott, és egy portrénál is erre kell figyelni – még ha rossz fényviszonyok között is kell dolgozni. Sajnos az adott helyszín nem volt optimális világítás szempontjából, de talán sikerült a maximumot kihozni az adott témából.

T. Szabó Magdolna: Bevezető, értékes előadás művészettörténeti áttekintéssel, vetítéssel, példákkal A Tájképi asszociációkról, a közös bejárások a tájban. Helyszíni beszélgetések, totózások, szakmai fogások, vázlatok készítése, azok megbeszélése. A végén közös értékelés…

Hogyan ítéled meg a felkínált program aktualitását, szellemi beágyazottságát?

Ágoston-Papp Mónika keramikusművész: Szerintem mindig aktuális, hogy gondolkodó, a világra reflektáló emberek hasonló szellemi közegben találkozzanak egymással, gondolatokat cseréljenek. Egy alkotó embernek különösen fontos, hogy ki-kilépve a magányos alkotási folyamatból „hasonszőrűek” társaságában legyen, megismerjen különböző szemléletmódokat, megközelítéseket, akár vitatkozzon azokról. Ezek a találkozások elmélyítenek, kikristályosítanak még éppen csak alakulóban levő, az adott időszakban talán még csak formálódó, homályos elképzeléseket, vagy új irányokba indítsák el a gondolkodást.

Baranecz Katalin festőművész: Tetszettek a programok, és amin lehetett, részt vettem.

Frömmel Gyula festőművész: A programokon az elejétől végéig minden részt vettem, ez elmond mindent.

Gedeon Irén festőművész: A program azért volt időszerű, mert a hosszú bezártság, magányban töltött idő után, közösségben tudtunk lenni, kimozdultunk komfortzónánkból és szellemi táplálékot is kaptunk-adtunk.

Lenkes Ildikó festőművész:  Úgy gondolom, hogy a szabadban való alkotásmód mindig is fontos volt a művészek számára. Már akkor is, amikor csak vázlatok, tanulmányok készültek a természetben. A realizmus megszületése és kiteljesedése óta sem vesztett aktualitásából; jóllehet, hézagokkal és különböző formákban tér vissza a 20. század folyamán. Jogos kérdés, hogy a 21. század elején van-e még helye a művészetben a tisztán látvány alapú festészetnek. Viszont azzal, hogy az „asszociációk” szó társult a plein-air-hez („Plein-air asszociációk”) olyannyira kinyitotta a témát, ami a művésztelepen résztvevő összes alkotó számára megfelelő szabadságot adott a munkájukhoz – függetlenül attól, hogy amúgy vannak-e természetközeli alkotásaik, vagy sem.

Nagy Ernő Zsolt festőművész: A felkínált program teljesen aktuális, a szellemi és szakmai iránya megfelelt az elképzeléseimnek az itt felvetett vizuális problémák teljes egészében beágyazhatók a művészet kortárs tendenciáiba.

Rumi Rózsa festőművész: Nagyon jól átgondolt program volt, ami a résztvevőknek – azaz személy szerint nekem is – nagyon kellemes volt. Külön kiemelném a szervezői rugalmasságot, amely teret adott az egyéni alkotói szabadságnak.

Schmidt Gabriella festőművész: Járvány utáni időszakban, nyitás után remek választás volt a „Plein air”, szabadban, terepen, nyílt levegőn, természetes fényekkel, a naturában való rajzolás, festés, mely felért egy kirándulással. Összekovácsolta a csapatot. Oldottabb volt, mint a városi környezet. A természet, a tájkép műfaja kihívást jelentett. A plein-airben nem kell mindent lefesteni, szelektálni kell, gondolkodni a lényegről. Míg a műteremben, stúdióban jöhetnek az asszociációk a témával kapcsolatban. Reményik Sándor:A gondolat szabad c. verse jut eszembe – örvénylik, szikráz, zúg a gondolat! – És amit akarok, azt gondolom. Repülj képzeletem, csillagokig szállj. – Repülj, semmi sem szegje a kedvedet, repülj, szakíts magadra az eget, építs vagy ronts, neked mindent lehet.

Siklós Péter fotóművész: Csapatépítés szempontjából jó ötlet volt megismerni munka közben is egymást, kezdetnek nem volt rossz, kár hogy ilyen kevesen jöttek el. Egy páran otthon dolgoztak, ami szerintem hiba volt, hiszen nem csak a végeredmény számít, hanem az együttlét. Ha ezt egy vidéki alkotóházban csináljuk, (sok ilyenben volt részem) akkor a munka után is együtt marad a társaság és az esti programok során jobban megismerjük egymást.

T. Szabó Magdolna: Magas igényű remek, élvezetes program, nagyon aktuális a csoport fejlődése szempontjából, de egyéni alkotások készítésénél is nagyon hasznos.

Sikerült-e megvalósítanod elképzeléseidet, terveidet?

Ágoston-Papp Mónika keramikusművész: Őszintén szólva, én nem érkeztem konkrét koncepcióval a táborba – viszont azzal távoztam.  Azzal a szándékkal érkeztem, hogy kipróbáljam magamat egy számomra járatlan, de vonzó úton, illetve ehhez kapcsolódóan szerettem volna minél több technikát megismerni és megtalálni azt, amelyiket pillanatnyilag a legközelebb érzem magamhoz. A tábor végére körvonalazódni kezdett bennem egy forma-, szín- és gondolatvilág, amivel szeretnék tovább foglalkozni otthon.

Baranecz Katalin festőművész: Igen, az általam megalkotni tervezett képeket sikerült megvalósítani, elég sok formában megfesteni.

Frömmel Gyula festőművész: Igen, elégedett vagyok a magam teljesítményével éppúgy, mint felkínált lehetőségekkel. a kettőt sikerült összhangba hoznom.

Gedeon Irén festőművész: Igen, amit terveztem, hiánytalanul tudtam megvalósítani.

Lenkes Ildikó festőművész: A művésztelepre konkrét terv nélkül érkeztem, azonban a művésztelep helyszíne egyből magával ragadott és témaként hatott rám. Így a „terv” a helyszínen született meg.

Alkotás közben a művésztársaktól kapott impulzusok is befolyásolták a képeim alakulását. Összességében sikeresnek érzem az ott született munkáimat.

Nagy Ernő Zsolt festőművész: Véleményem szerint maradéktalanul sikerült a terveimet megvalósítanom, a vázlatokból a képszerkesztésig és a festészeti problémák megoldási lehetőségeikig sikerült eljutni.

Rumi Rózsa festőművész:  Részben, mert ez egy tovább tartó alkotói folyamat.

Schmidt Gabriella festőművész: Részben. Unokáknál szünidő van az iskolában, óvodában. A család leköt, kell a segítség, hogy a szülők dolgozni tudjanak. A tábor résztvevői kaptak 4 db feszített minőségi Munkácsy vásznat, vagy tetszés szerint választott festéket. Én a vásznat választottam, arra készültek az alkotásaim. Ősszel a tábor résztvevőinek műveiből kiállítás lesz látható a kerületben.

Siklós Péter fotóművész: Igen, részben. Sajnos, a fönt említett okok miatt e művész hölgyek és urak, ahogy letették az ecsetet számomra megszűntek létezni, és így csak munka közben láttam egy szeletet az életükből.

T. Szabó Magdolna: Igen, nagy ambícióval rajzoltam, festettem – remek hangulatban.

Arra kérlek, válaszd ki egyik munkád, s elemezd: milyen koncepció/képi ötlet vezérelt elkészítésekor?

Ágoston-Papp Mónika keramikusművész:  „A park” című pasztellkréta képemet az első délután a Kossuth téren készített vázlatok alapján készítettem. Mivel az alkotó telep meghirdetett címe „Plen air asszociációk” volt, én az asszociáció vonalon haladva, de a park egyes konkrét elemeit felhasználva egy olyan tájat akartam megjeleníteni, mely elszakadt a konkrét helytől. A képem szándékom szerint egy érzelemdús, de letisztult „belső tájat” ábrázol, talán indukálva, hogy a néző gondolataiban is további asszociációk bukkanjanak fel.

Baranecz Katalin festőművész: Két kék alapszínű, ikerformában készült képemet emelném ki, melyeknél ki kívántam próbálni a vegyes technika új eljárásait.

Frömmel Gyula festőművész: Talán a kis méretű táj asszociációim hoznám ide, amelyek figuratív része is szabadon kezelt impressziókból állt, de a többit még jobban elvonatkoztatva, fiktív tájképeket festettem egy szűk sorozatban.

Gedeon Irén festőművész: Az „Erdő meséi” című munkámban kifejezetten a plein-air festészetet próbáltam megvalósítani, a magam absztrakt stílusában, ami elég nagy kihívás volt számomra. A mű egy erdő részletét ábrázolja teljesen az eddig alkalmazott technikáimmal alkalmazva, aminek nagyon örülök, szerintem sok izgalmas, titokzatos részlet került vászonra, amit egy erdő szelleme tartalmaz.

Lenkes Ildikó festőművész: A művésztelepen két nagy képet festettem. Mindkettőn egy-egy ablak látható majdnem életnagyságban (ezek mintájául ténylegesen a művésztelep otthonául szolgáló épület ablakai szolgáltak). Mindkettőn keresztül bentről kifelé tekint a néző: a látvány egy 90 fokban elfordított táj. A furcsa térbeli jelleg nem egyből tűnik fel, mivel egy téglafal és egy sűrű szövetű vadszőlő és borostyán háló takarja ki az elfordított táj jelentős részét. (A képek címei: Ottfelejtett táj I. és II.)

Az ottfelejtettség abból indult, hogy valóban egy előzőleg megfestett képet kezdtem eltakarni az első festménnyel (ablakkal), amin egy nyírségi elhagyatott parasztház volt látható. Innen asszociáltam az egyre inkább kihaló, elnéptelenedett, „ottfelejtett” magyar vidékre, paraszti világra, amit már nem valós (egykori) értékei szenti látunk, hanem vagy túlidealizálják, vagy értéktelennek, idejétmúltnak tartják. Egyik sem reális megközelítés – ezt szimbolizálja az elfordítottság.

Nagy Ernő Zsolt festőművész:   Az egyik akril képemet választanám ahol a mesterséges épített környezet és a természet kontrasztját szerettem volna bemutatni, a színkontrasztok és szín harmóniák segítségével. A kép születését helyszínen készített vázlat segítette, ennek a kompozícióját próbáltam színek és formák segítségével visszaadni.

Rumi Rózsa festőművész: Nagyon szeretem a kerület parkjait, fáit. Elkészült munkáimon ez meg is jelenik.

Schmidt Gabriella festőművész: Az „acél világból” elvonulva a természet zöld aranyában, a kerület pestszentimrei részén az erdő szélén van egy nyílt terep, rét, ahol öreg, megtépázott, vihar károsult fákat látni. Egy tört, halódó fa élni akarását festettem meg, amelyet villám vágott, szél szaggatott, valaha szép lehetett. A törött részekből új, friss ágak nyúlnak a magas ég felé. A vöröses szín használatával a szenvedését próbáltam kifejezni.

Siklós Péter fotóművész: Azt hiszem, talán a Baranecz Kati kesztyűs kezeiről készült fotóim tükrözték legjobban az alkotás izgalmas folyamatát.

T. Szabó Magdolna: Pácrajzom a Műteremről. Kifejezi a jó hangulatot, szinte idillikusnak látszik a környezet. Látszik, hogy szerethető volt a hely, és jól éreztük magunkat az Alkotótáborban.