Szabó Zsófia, a Tomory Múzeum művészettörténésze megnyitó beszéde:
Kedves Alkotóművészek, kedves Látogatók!
A magyar festészet és kultúra ünnepélye, a Magyar Festészet Napja, 2002-es indulása után, egy szempillantás alatt nőtte ki magát több hetes rendezvénysorozattá. Ez a művészeti fesztivál, és festészeti seregszemle, melyhez évről évre az ország és a Kárpát-medence alkotóinak színe-java társul, méltán tükrözi, hogy kultúránkat, művészetünket kitartó, és rendszeres figyelem övezi a műkedvelők és laikusok körében egyaránt, s nem utolsósorban, hogy a festők is tettre készen várják az alkalmat, hogy bemutatkozzanak és megnyissák az érdeklődők előtt azt a rejtett teret, ahol a kép születik.
Az eseményhez 2004-ben csatlakozott a képzőművészekben bővelkedő XVIII. kerület, akkor még csak néhány fővel. 2020-ban immáron 17. alkalommal ünnepelhetjük a magyar festészetet itt a kerületben, s mostanra a kiállítók száma több tucatra nőtt. S ahogyan a programok gazdag palettája – alkotónapok és tematikus kiállítások egymásutánja – mutatja, növekedett az elhivatottság és a közösség ereje is. Mindez köszönhető a XVIII. kerületi Művészeti Egyesület elhivatott tagjainak és elnökének Garamvölgyi Bélának, aki a tárlat nívóját, olyan jelentős alkotók meghívásával emelte, mint Breznay András, a Mednyánszky Társaság elnöke, Füzes Gergely, Lach Sándor, Ghyczy György, Kurucz István András, Laukó Pál, Vankó István és Skoda Éva, a Kispesti Helikon Kulturális Egyesület elnöke. S nem utolsósorban a 2019-ben elhunyt kitűnő kerületi képzőművészünk Huller Ágoston, Guszti emlékével.
Az ünnepség sorozat középpontjában október 18-a, Szent Lukács, a festők védőszentjének napja áll, aki a hagyomány szerint megfestette Szűz Máriát és Krisztus arcát. Ez az isteni kegyelem, ma is a festőművészek rendelkezésére áll, ezáltal tudnak közvetíteni az ég s a föld között, melynek kiváltságos tanúi lehetünk, mi szemlélők.
Ugyanakkor a mai átlagember gyakran szkeptikus a kortárs művészettel kapcsolatban, egyszerűen nem tudja, hogyan közelítsen hozzá. Viszont, ha testközelbe kerül egy művésszel – például egy alkotónap folyamán, és beszélget vele, máshogy fog tekinteni az alkotásra, nyitottá válik, és elkezdődhet a festmény és a befogadó közötti párbeszéd. Ennek a kommunikációnak elősegítése nagyon lényeges, hiszen ebben a kölcsönhatásban születik meg valójában a mű! Mert milyen más módon lehetne bizonyítani, hogy a mai kortárs magyar képzőművészet érvényes folytatása a híres festőink életművének: Munkácsy Mihálynak, Csontváry Kosztka Tivadarnak, Ferenczy Károlynak, Vaszary Jánosnak vagy Kondor Bélának… mint, hogy mi magunk ítéljük ezt meg. Ugyanis a kanonizált, művészettörténetbe beemelt alkotók festményeinek, képeinek már meg vannak a maguk jól berögzült olvasatai, értékelései. A két hete született műnek nincs, de épp ez a bája, nekünk kell kiolvasni a tartalmat, megfigyelni a formákat, színeket, ritmusokat, ecsetvonásokat, kapcsolatba lépni a képpel és értékelni. Nincs magyarázószöveg, de – lehetőség szerint – oda lehet lépni az alkotóhoz vagy éppen önmagunkhoz, és kérdéseket feltenni. Ahogyan a középkorban a templomfalra festett képek szolgáltak az írástudatlan népek számára az Ó- és Újszövetség magyarázataként, úgy ma a kortárs festészet lehetne a „kapu” amely betekintést enged a puszta szemmel felfoghatatlan világba, a Lélek megnyilatkozásába. Az oly hányatott sorsú magyar képzőművészetünket, – mely sokszor partra vetett halként ficánkol – ezért sem szabad hagyni megfulladni, éltetni kell, méghozzá a közönség, a művészetkedvelők megbecsülésének kivívásával. Az ilyen és ehhez hasonló ünnepségek kiválóan tudják érzékeltetni, hogy a művészet oxigénként funkcionálhat, különösen napjainkban, a tömegfogyasztáshoz hozzászokott, rezignált társadalmunkban.
Festészeti örökségünk meghatározza jelen vizuális kultúránkat. Munkácsy Mihály Honfoglalása, Szinyei Merse Pál Majálisa, Hollósy Simon Tengeri hántása, vagy Berényi Róbert Csellózó nője, és még folytathatnám a sort – viszonyítási pontok, nemzetünk emblémái és talán mondhatjuk, hogy a kollektív tudattalanba elraktározódva hatnak a művész nemzedékekre. Méltó folytatásukat egy mesterségbeli tudásában csiszolt, hiteles alkotó adhatja, aki nem utánoz, hanem teremt, az emberi lélek finom mozgásait kifejezve, esztétikai élményt nyújtva. Ezért izgalmas kísérlet vissza-visszatérni az elmúlt évszázadokhoz, és megnézni, mi az, ami ezekből az emblematikus művekből tovább élhet a kortárs festményben.
A mai tárlatunk hívó képe, M.S. mester, a késő középkori Magyarország azonosítatlan festőjének leghíresebb alkotása, a Vizitáció, mely gazdag szimbólumaival, lágyan megformált alakjaival oly érzékletesen ábrázolja Erzsébet és Mária találkozásának meghitt pillanatát. Festészetünk e kimagasló remekműve a látogatás, szomszédolás, találkozás témakörében ad mintát. Az eredendően szakrális tartalmú jelenettől elvonatkoztatva a találkozás számtalan formája elevenedik meg előttünk, egészen újszerű absztrakt megfogalmazásoktól kezdve, a parafrázisokig. Hiszen a találkozás nem csak emberek között lehetséges, terek, idősíkok, tájak, emlékek, sorsok, és utak futnak össze, érintkeznek a síkfelületen, vonalak, színek, formák, és faktúrák által. Látható, hogy a klasszikus mintákat meghaladva mennyi eredeti, a témában releváns ábrázolás jött létre, a művészek egyéni stílusának és világlátásának megfelelően. Mindezeken túl pedig érdemes a képeket szemlélve odafigyelni arra, hogy egy XVI. századi kulturális miliőben születő kulcsműből, milyen tanulságokat von le a kor művésze, a technikai kivitelezés, vagy a tartalom vonatkozásában, és milyen üzenetet tud átemelni a XXI. századi ember számára, mellyel aztán az illető elgondolkodva távozik a kiállítóhelyről.
A csattanó, hogy maga a látogatás, a szomszédolás nem csak a képeken nyer egyedi formát, hanem valóságos alakot ölt itt a megnyitón – a helyi és a meghívott művészek találkozásával. Kívánom, hogy ez az újszerű Vizitáció, gyümölcsözővé váljon, mind a házigazdák, mind a vendégek számára.
Kiállító művészek: Baranecz Katalin | Barti Magdolna | Breznay András | Buczkó Imre | E. Kottek Péter | Fark László| Frömmel Gyula| Füzes Gergely | Garamvölgyi Béla | Gedeon Irén | Ghyczy György | Hatvani Orsolya | Huller Ágoston † | Kolláth Mariann | Koscsó László | Kurucz Ferenc | Kurucz István András | Lach Sándor | Laukó Pál | Lenkes Ildikó | Lizák Pálma | Mayer Irén | Nagy Ernő Zsolt | Oszter Dezső | Ruttkay Sándor | Schmidt Gabriella | Skoda Éva | T. Szabó Magdolna| Tóth Anna | Vankó István
Az eseményfotókért köszönet Lenkes Ildikó tagtársunknak.
( https://www.fenykepzet.hu/ vagy: https://www.facebook.com/FENYkepzet/ )
